
Diák, színész, rendező közös „munkája” ez
Fotó: Ariel színház
Magyarországon egy generáció felnőtt rajta, nálunk még elég ismeretlen terület a színházi nevelés. A Mondják meg Zsófikának című előadással ezzel próbálkozik az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház két fiatal teatrológus hallgató segítségével.
2017. november 23., 15:002017. november 23., 15:00
Brassai Eszter és Markó Orsolya a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói, tanulmányaik során ismerkedtek meg a drámapedagógiai módszerekkel, valamint konkrétan a Kerekasztal Színházi Nevelési központtal.
Az egyetemen egy pályázat keretében a magyarországi központtal közösen hoztak létre egy színházi nevelési előadást, Dragomán György Fehér király szövege alapján, akkor ismerkedtek meg a módszerekkel. A Kerekasztal küldetése olyan színházi előadások megvalósítása, amelyek interaktív módon, a drámapedagógia eszköztárát is használva vetnek fel olyan társadalmi és erkölcsi kérdéseket, melyek életkortól függetlenül mindenki számára érdekesek. Előadásaik során a fiatalok nem egyszerűen nézői, hanem alkotó résztvevői a színházi eseménynek. Ezt a tapasztalatot igyekeztek kamatoztatni az alkotók most az Ariel színházban is.
A két teatrológus hallgató egy 7–10. osztályosoknak szóló programot hozott létre. Kiválasztották Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című regényét, átírták, majd a színpadi részek mellé drámapedagógiai játékokat, interaktív beszélgetéseket rendeltek.
„A történet a regényből ismert sztori: meghal Zsófika édesapja, így a kislány egyedül marad az édesanyjával. Az édesapjának az volt az utolsó mondata, hogy mondják meg Zsófikának. A lány pedig ezt a mondatot próbálja felkutatni, nyomozni kezd úgy, hogy megkeresi az utolsó páciensét az apukának, aki Pista bácsi lesz, egy öreg ember, az iskola kapusa. Elkezdi őt gondozni, főz rá, takarít nála. Először azért, hogy megtudja a mondatot, utána azért, mert úgy érzi, neki ez a felelőssége, nincs senki más. Az előadás témája, hogy
– magyarázza Brassai Eszter.
Hozzáteszi: ők nem kínálnak konkrét választ az előadásban, de sokszor felvetődik a gyerekek közt, hogy óriási felelőssége van a lánynak, s miért érzi úgy, hogy ez az ő gondja. A program alkotóinak célja elérni, hogy gondolkodjanak a gyerekek a témán, beszéljenek egymást közt a felelősségvállalásról. Éppen ezért elsősorban osztályközösségeket várnak a programjukra, ugyanis úgy gondolják, a közösséget kovácsolja, formálja az előadás és témája, ugyanakkor a pedagógusnak is hasznos végignézni, hogy a diákja milyen helyzetekben hogyan reagál.
Markó Orsolya rámutat, már Szabó Magda is úgy írta meg regényét, hogy több nézőpontból mutatja be a történetét, ezt használták ki az előadásban is.
Két diákcsoport, két történet
Fotó: Ariel színház
„Két nézőpontos előadás ez, két felnőtt szemszögéből látjuk, hogy mi történik Zsófikával. Gyakorlatilag két külön teremben párhuzamosan történik a történetmesélés két csoportnak, az egyikben a gyerekek Márta néni, a pedagógus, másikban Pista bácsi és Zsófika történetét követhetik. Vannak közös jelenetek is, amelyeket mindkét csoport lát, Zsófi és Dani barátságának a történetét, vannak közös játékok is, amikor együtt kell kibogozni, mi is a történet” – magyarázza az előadás pikantériáját a teatrológus hallgató. Orsolya hozzáteszi: már ez a módszer is további beszélgetésekre sarkallja a diákokat, ugyanis mindenki kíváncsi, hogy mi történt vajon a másik teremben, amelyben nem ő volt.
A két hallgató egyben csoportvezető is a saját termében, de ebben a formában az Ariel színészei is egyfajta drámapedagógus szerepét töltik be.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az előadás működik, a diákok aktívak és interaktívak, bár az elején még nem nagyon tudják, mit kezdjenek egy ilyen ismeretlen helyzetben, hogy mikor szólhatnak, mikor nem.
Erdélyben is vevők a programra a fiatalok
Fotó: Ariel színház
„Magyarországon rengeteg hasonló működik, a Kerekasztal programjai csak egy a sok közül. Ott egy generáció felnőtt ezen az óvodától az egyetemig, éppen ezért nincs feszengés, nincs természetellenes érzés. De itt is működik a program, vevők rá a diákok. Érdekes, hogy a pedagógusoktól is azt a visszajelzést kaptuk, hogy pont azok a gyerekek szólalnak meg, akik amúgy órán nem, olyanok működnek együtt, akik általában nem tudnak egymással egyezni” – mutat rá Brassai Eszter.
Alkotótársa hozzáteszi: végül is az a céljuk, hogy abban a két órában, amíg ott vannak, tudjanak valami mást nyújtani a gyerekeknek, mint a tanárok, az iskola a hétköznapokban. „Nem akarunk gyógyítani, megváltoztatni.
– összegez Markó Orsolya.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
szóljon hozzá!