Várt és rettegett: nyári táborok

– magyarázza a táborszervező. S ha sok gyereknek még túl korai is az ottalvós tábor 6-7 évesen, megtörténhet, hogy 10 évesen már nehezebben boldogul, legalábbis Gál Csillának az a tapasztalata, hogy minél később kezdi el egy gyerek, annál több félelme van, annál több lemaradása a többi gyerekhez képest.

Gyerekfüggő, de szülőfüggő is

A koron kívül még sok tényezőtől függhet, hogy mikor táborérett egy gyerek. De Gál Csilla szerint leginkább akkor, amikor a szülő is nyugodt lélekkel el tudja engedni, mert ha egy gyereket úgy indítanak el otthonról, hogy bíznak benne, azt hangoztatják, hogy meg tudja csinálni, akkor általában nem lesz gond.

Sok szülő úgy választ ottalvós tábort, hogy „valahol a közelben” legyen, hogy adott esetben könnyen utána lehessen menni. Gáll Csilla szerint nem gond, ha a szülő választásában ez tényező, de az sosem segít, ha a szülő azt az ígéretet teszi, hogy ha bármi probléma van, jön a gyerekért. „Ebben az esetben a gyerek külön energiát fordíthat arra, hogy megkeresse azt a valamit, amivel meg tudja győzni a szülőt, hogy most van az az alkalom, hogy értem gyere. Amikor első táborozók szüleivel beszélek, mindig mondom, hogy ezt nem kell megígérni. Nyilván gondolkodhatunk ezért a közeli táborban, a szülő is biztonságban érzi inkább a gyerekét, ha nincs nagyon messze, de nem kell tudja a gyerek, hogy apa, anya bármikor értem jöhet” – mutat rá Gál Csilla. Érdekes tapasztalat, hogy

De ha túllendülnek ezen a holtponton, a tábor negyedik napja már egy teljesen más csapattal folytatódik, egy magabiztosabb, összeforrottabb táborozó társasággal, s az a gyerek, aki a harmadik este haza akart még menni, további két nap múlva már nem akarja, hogy vége legyen a táborozásnak.

– meséli a Creactivity egyesület elnöke. Rámutat, mivel egy táborban egész nap programokkal, mozgással foglalják le a gyereket, ezért estére elég fáradt, így mihelyst sikerül neki ellazulni, el fog tudni aludni is. Ráadásul első, második este után már nincs probléma legtöbbször az esti altatással sem.

Testvérrel vagy baráttal könnyebb?

Az első ottalvós táborba jó, ha nem egyedül indul el a csemete, hanem egy barátjával, osztálytársával közösen. Ez azt jelenti, hogy van egy támasza, biztos pontja, nem csak az ismeretlenre hagyatkozik. Ilyenkor a bátrabb felkarolja a félénkebbet, a jókedvűbb a kevésbé jókedvűt. Gál Csilla szerint biztos pont lehet a táborban egy testvér is – sokan előszeretettel hoznak testvérpárokat a táborba –, ők azonban időnként azt tapasztalják, hogy vannak esetek, amikor jobb külön csapatba választani a gyerekeket. Amikor túl nagy a korkülönbség, vagy a kicsi nagyon igényli a nagyot, vagy a nagy túlságosan anyáskodik a kicsi fölött – tud teher lenni, hogy együtt vannak a testvérek. „Vannak csodás testvérpárok, aki átragyogják kézenfogva a tábort, de van, akik számára jobb, ha külön csapatban vannak legalább” – mutat rá a Creactivity egyesület elnöke.

„Útravaló” otthonról

Gál Csilla szerint érdemes együtt csomagolni a gyerekkel, hogy tudja majd, hogy melyik táskának melyik zsebében mi található. Majd az első tábor után összeírni közösen, hogy mi az, ami hiányzott, és nem volt ott – s így a gyereknek lehet egy saját listája a következő táborra. Ugyanakkor felkészülés gyanánt élményekről kell beszélgetni a gyerekkel.

– vélekedik a táborszervező.

Segíthet az is, hogy ha megosztunk történeteket a saját életünkből, a mi tábori élményeinkről, de azt is mondjuk el neki, hogy milyen programok várják őt. Beszéljünk tábortűzről, közös éneklésről, tábori napirendről, a helyszínről, ahová menni fog. Mondjuk el, hány gyerekkel alszik egy szobában, beszéljük meg, mit kezdjen a szennyessel, egyeztessük, hogy mikor telefonálhat haza. Térjünk ki minden részletre, mert ha tudja, hogy mire számíthat, könnyebben alkalmazkodik majd az új környezethez.