Varázskert, amelybe menekülni lehet

Ezt 2001-ben ki is adták, majd 2008-ban egy állatos meséket tartalmazó CD-t is megjelentettek.

„Mindemellett óvónő voltam több mint tíz éven keresztül, minden nap mesét mondtam a gyerekeknek. Dolgoztam Franciaországban, ott franciául olvastam a meséket a gyerekeknek. Iskolapszichológusként is olvasok tanító, gyógyító, oldó meséket azoknak, akik jönnek hozzám, főleg a kisebbeknek. Leginkább a népmesékre helyezem a hangsúlyt. Boldizsár Ildikó meseterapeuta, író is taglalja, hogy a népmesék állnak közelebb hozzánk lélektanilag, és hatékonyabbak – mindenekelőtt a »csodához való viszony« miatt. A kicsiknél az ismétlődő mesék – amelyek sokszor a felnőtteknek már a könyökükön jön ki – biztonságot adnak. Hiába tudják kívülről, mindig megélnek egyfajta katarzist a mese által. Egyfajta állandósult biztonság is, és jó alap ez, amit a kicsiknél meg kell teremteni.”

Belépni a Varázskertbe

A Varázskert program több száz gyerek által kipróbált, használt és kedvelt feszültségoldó gyakorlatsorozat, amelyet lehet iskolában és otthon is használni. Ez egy mindössze 7-8 perces, vezetett, vizualizációs gyakorlat, kellemes zenével kísérve. A játékos tréning főként kisiskolásoknak ajánlott, fejleszti a képzelőerőt, ugyanakkor szorongáscsökkentő.

Itt nyugalom van, biztonság. Mindenki úgy képzeli el a kertet, ahogy éppen akarja. Van benne kedvenc állat, színes lufi, meg lehet pihenni a virágszirmok belsejében, a tóban az aranyhalacskák a kívánságot teljesítik, szóval a sztori mindig más a tizenkét foglalkozás alatt. Ez írott formában is megvan, és hanganyagként is” – meséli az iskolapszichológus, aki kollégáival együtt a gyakorlat után megbeszéli a kertben történteket a gyerekekkel, és van, hogy le is rajzolják azokat.

Bálint Piroska, aki több mint tíz éve alkalmazza ezt a módszert, azt látja, hogy az utóbbi években a vizuális technika terjedésének köszönhetően a gyerekek képzelőereje satnyul, ezért fontos lenne fejleszteni azt, hogy maguktól képzeljenek el dolgokat. Ha nem fejlesztjük a fantáziájukat, akkor egyre nehezebben tudnak elképzelni bármit is.

Este, ha félnek mondjuk, akkor bemehetnek a Varázskertbe és ott nyugalom van. Sok gyerek mondja, hogy ő használja, sőt a szüleinek is elmondja, otthon is bevezeti”– magyarázza a pszichológus.

Mint mondta, szorongásmérő tesztet is végeztek a program előtt és után a gyerekekkel, és egy „érzelmi hőmérőt” is használtak a gyakorlatokat megelőzően és követően, amelyen egytől tízig terjedő skálán jelezhették a gyerekek, hogy hogyan érzik magukat.

Hogy vagy ma?

A Varázskertben használt érzelmi „hőmérő” adta az ötletet az Érzelmiskála-naptár megalkotásához. Ez egy érzelmi intelligencia fejlesztő eszköz, amelynek mindennapos használata kirajzolja a gyerekek érzelmi állapotát. „A pszichológusi gyakorlatom nyomán alakítottam ki a naptárt. Az egytől tízig terjedő skála nagyon jó origó. Egy gyerek – de még a felnőtt sem – nem mindig tudja elmondani, hogy hogyan érzi magát. Az egyes szám jelzi a „nagyon rosszul” állapotot, a tízes azt, hogy „nagyon jól”. Ezt a módszert használva már a hat éves gyerek is tudja értékelni egytől tízig az állapotát. És mindig hozzá lehet fűzni egy mondatot, hogy miért. Reggel és délután kell bejelölni, hogy ki hogy érzi magát, és ez nagyon jó iránytű az oktató számára is.

– magyarázza a szakember. Hozzáteszi, a naptár elsősorban jelzőrendszer. Ezzel nincs sok munkája a pedagógusnak, körülbelül öt percet vesz igénybe reggelente, hogy a gyerek beírjon egy számot és elmondja, hogy miért azt jelölte be. És délután, amikor megy haza, ugyanígy. Az egyetlen, ami a pedagógustól munkát igényel, az a következetesség, vagyis az, hogy minden nap elvégezzék ezt a folyamatot. Egy idő után pedig beépül a mindennapokba.