Útmutató a mesepszichológiához? Új könyvéről kérdeztük Kádár Annamáriát

A rugalmas alkalmazkodóképesség kialakulása szempontjából alapvetően fontos, hogy a gyermek megtanulja beépíteni elbeszéléseibe a negatív eseményeket és az ezekkel való megküzdés módját is, így tanulja meg, hogyan kell megbirkózni az élet kikerülhetetlen nehézségeivel, hullámvölgyeivel. Hogyan lehet a történetet újraírni, a negatív élethelyzeteket mesélhetővé tenni – erről szól ez a könyv.

 – Módszertani könyv vagy olvasmányos? A címet alátámasztva vannak benne gyakorlati részek?
– Ez egy olvasmányos módszertani könyv. A Mesepszichológia első két részéhez hasonlóan személyes történeteken, élményeken alapul, mivel arra próbál rávilágítani elsősorban, hogy történeteink alapstruktúrájukban azt a viszonyrendszert közvetítik, ahogy mi magunk a világhoz viszonyulunk. Ezért van olyan nagy szerepe annak, hogy szülőként, pedagógusként mit és hogyan mesélünk gyermekeinknek az életről, önmagunkról, embertársainkról, a próbatételekről, a megküzdésről. A világ egy jó hely, ahova érdemes volt megszületni? Kedvenc gyermekmondókámat idézve: Ez a világ olyan kerek, akárcsak a sári berek. Kerek is meg gömbölyű, Ez a világ gyönyörű. Érdemes-e elindulni, felfedezni, megküzdeni a nehézségekkel, segítséget kérni és elfogadni? Vagy a világ egy veszélyekkel teli hely, amelyben felesleges is bármibe belefogni, mert úgyis elbukunk? Fontos tisztában lenni azzal, hogy ezt az üzenetet nemcsak a szavainkkal, hanem – többnyire tudattalanul – nonverbális jelzéseinkkel, a világhoz és más emberekhez való hozzáállásunkkal is közvetítjük gyermekeink felé. A történetmesélés módjával pedig – azzal, hogy mire fókuszálunk – megtanítjuk a gyerekeinket arra, hogy mire figyeljenek, és ők milyen történeteket meséljenek tovább önmaguknak és másoknak. Igen, azok a történetek, amelyeket mesélünk, megalapozzák – vagy éppen aláássák – gyermekünk önbecsülését. Egy olyan, a gyakorlatban jól használható könyvet szerettünk volna az olvasóink – szülők, nagyszülők, pedagógusok – kezébe adni, amely megmutatja, hogy a saját és családtörténetünk megalkotása hogyan járul hozzá az önbecsülésünk növeléséhez, és hogy a rítusok, szokások kialakítása által miként lehet a külső-belső világunkban rendet teremteni. A kommunikációs és érzelmi tipológia, valamint a hozzá tartozó

– Ki a szerzőtársad? Hogy született meg a közös könyv ötlete?
– Kerekes Valériával lassan hét éve egy szakmai konferencián találkoztam – épp a mesékről, a mesélésről tartott előadást. Nem sok „előzetes egyeztetésre” volt szükségünk, hogy lássuk, érezzük: ugyanazt gondoljuk a világ dolgairól. Vali az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Neveléstudományi Tanszékének oktatója. Saját módszertani innovációval, rendhagyóan kötötte össze a népmeséket a különböző játékokkal – ebből született meg a Mesét másként módszer, melyet ma már számos óvodában alkalmaznak az óvodapedagógusok.

és mindent megteszünk, hogy elkerülje a negatív érzelmeket, hanem hogy segítünk ezeknek a megértésében, megélésében és a nehéz helyzetekkel való sikeres megküzdésben. Szülőként, pedagógusként nem járhatjuk végig helyette az útját, de hamuban sült pogácsaként rengeteg erőforrást tehetünk a tarisznyájába. A várakozás, a nehézségekkel, problémahelyzetekkel való szembesülés, a kudarcok elviselése kezdetben természetesen negatív érzésekkel jár együtt, ám a sikeres helytállás és megküzdés növeli a gyermek önbecsülését. Éppen ezért, miközben a tényleges veszélyektől igyekezzünk megóvni őt, ne akarjuk attól is megkímélni, aminek a megtapasztalása szükséges az egészséges személyiségfejlődéshez. Ha ésszerű szülői kéréseink nagyobb dühkitöréseket, tiltakozásokat, hisztirohamokat váltanak ki a gyermekből, sokszor csak annyit érdemes tennünk, hogy szelíden megvárjuk, amíg elcsendesedik az érzelmi vihar, de a szándékunktól nem állunk el. Gyermekünk biztonságot és erőt tud meríteni abból, ha egyszerre tudunk tántoríthatatlanok és együttérzők lenni. Amennyiben a szülő és a pedagógus megérti és elfogadja a gyermek alkati adottságait, a gyermek szilárd alapot kap ahhoz, hogy önmagát is elfogadja, kifejezze, és a maga módján küzdjön meg a különböző helyzetekkel. Ám gyakran előfordul, hogy ezt nem fogadják el, és alapvető módon próbálják átformálni a gyermeket. Ez természetesen soha nem sikerülhet igazán, viszont jelentős károkat okozhat mind a gyermek önmagához való viszonyában, mind pedig a szülő-gyermek, pedagógus-gyermek kapcsolatban.

korábban írtuk

Mesepszichológus mesés élettörténettel

Életvidám, impulzív, színes egyéniség Kádár Annamária. Azon erdélyi magyar szakemberek közé tartozik, akiknek Magyarországon is széles körben ismert a neve. Egy olyan név ez, amely szorosan összefonódik első könyvének címével, a Mesepszichológiával, de a hétköznapi életben az örökbefogadással is.

– Hogy jönnek képbe a családtörténetek, rítusok, szokások? Úgy tudom, erről is szól a könyved?
– A családtörténet egy védőháló, amely nehézségek esetén megtart és felemel. Marshall Duke pszichológus, a rítusok és mítoszok neves kutatója, kollégájával, Robyn Fivush-sal azt kívánta ellenőrizni, hogy azok a gyermekek, akik jobban ismerik a családjuk történetét, jobban teljesítenek-e, amikor valamilyen kihívással szembesülnek, magasabb szintű-e a rugalmas alkalmazkodóképességük. Ahhoz, hogy felmérjék a gyermekek családdal kapcsolatos ismereteit, egy húsz kérdésből álló értékelő rendszert dolgoztak ki, amit Tudod-e skálának neveztek el. Az értékelő rendszer ilyen típusú kérdéseket tartalmazott:

Ezek olyan kérdések, amelyekre a gyermeknek jó lenne tudnia a választ. A kutatópáros arra az eredményre jutott, hogy minél többet tud a gyermek a családjáról, annál erősebb a belső kontrollérzése, annál magasabb önbecsüléssel rendelkezik, annál alacsonyabb a szorongásszintje, annál kevesebb viselkedésproblémával küzd, és annál jobb esélyei vannak egy-egy érzelmi vagy viselkedési nehézséggel való megküzdés esetén.

– Közel kétszáz módszertani és játékötlet is szerepel a könyvben. Kiknek szól ez, miben segít, mit szolgál?
– Konkrét foglalkozásvázlatokat is összeállítottunk a népmesék érzelmi fókuszból kiinduló feldolgozásához és a Lilla és Tündérbogyó című kötetben megjelent érzelmiintelligencia-fejlesztő mesék játékos megközelítéséhez. A módszertani és játékötletek a szülő-gyermek és a szülő-pedagógus kapcsolat mélyítését segítik elsősorban. A jó mesélő élvezetesen, érzelmileg bevonódva mesél, nem töri meg a varázslatot kérdésekkel, értelmezésekkel, bízva abban, hogy – Csukás István szavaival – „a gyermek szeme azt is észreveszi, amit mi hiába nézünk, nem látunk”. Ötleteket adunk ahhoz, hogy hogyan is kell ezt igazán jól csinálni. Szülőként, pedagógusként például számos esetben gondot okozhat a „megfelelő” történet kiválasztása gyermeküknek. Sok kérdés kavaroghat bennünk, hogy milyen szempont legyen mérvadó: az életkor, óvodában az adott csoport összetétele, a nevelési célokhoz kapcsolódó témakör vagy akár a személyes érintettség? Továbbá az is felmerülhet, hogy az elmondott meséket dolgozzuk-e fel valamilyen tevékenység keretében, vagy hagyjuk ezeket a maguk módján hatni? A játékötletek, foglalkozástervek ezekre a kérdésekre adnak válaszokat, nyújtanak alternatívákat.