
A tanévkezdés megviselhet gyermeket és felnőttet egyaránt
Fotó: Haáz Vince
Nagyon fontos vízválasztó egy gyerek, de még a szülő életében is az iskolakezdés, vagyis amikor az óvodából iskolapadba kerül a „kicsi”. Az új kezdethez új félelmek, az ismeretlentől való szorongás is társulhat. Vajon valóban érett az iskolára? Könnyen beilleszkedik majd? Elboldogul egyedül? Csak néhány a számtalan kérdésből, amely foglalkoztatja az iskolakezdő gyerek szüleit, de a gyereket magát is. Csizmadi Csilla tanítónő szerint a félelmeket lehet oldani, a gyereket pedig azért sem kell félteni, mert a legtöbb bizony „föl akar nőni a feladathoz”.
2021. szeptember 10., 17:102021. szeptember 10., 17:10
A szeptemberi iskolakezdés még a rutinos iskolába járóknak is nehézséget okozhat: egy élményekkel teli, mozgalmas nyári vakáció után mindenkinek nehéz visszarázódni a tanév szoros rutinjába. A tanévkezdés megviselhet gyermeket és felnőttet egyaránt, legyen szó a korán kelés nehézségeiről vagy akár az iskolai szorongásról. Nem csoda, ha tartanak az iskolakezdéstől ott, ahol most kezdi az előkészítőt a gyerek, hiszen igazán nagy változást jelent ez az óvodáskor után.
Csizmadi Csilla tanítónő is hétfőtől újra hatéveseket tanít a marosvásárhelyi Művészeti Szakközépiskolában, és azt mondja, a szorongás, az ismeretlentől való félelem bizonyos szintig természetes. Ő maga is izgul kissé, hiszen öt év után új gyerekekkel, új közösséggel ismerkedik. Az óvodából az iskolapadba csöppenő gyerkőcök számára azonban a legfontosabb tájékozódási pont az, hogy a szülő hogyan érez, éppen ezért – nem túlzásokba esve –, de azt kell kommunikálni, hogy jó dolog az iskola, érdemes oda járni.
– mutat rá a tanítónő, aki szerint gyakran megtörténik, hogy akaratlanul is olyasmik hangzanak el, hogy az iskolában aztán megtanulja a rendet az a gyerek, vagy rossz jegyet kap, vagy meglátja, mit kap, ha rosszalkodik. De ha a szomszéd, a nagymama, a rokon ilyesmit mond is, a szülő pozitívan álljon az iskolához.
A tanítónő szerint sokféleképp lehet oldani ezt az ismeretlentől való szorongást, érdemes például – még van egy kis idő – közösen készülni az iskolakezdésre. Ha együtt kiválasztottuk az iskolatáskát, tolltartót, akkor egyfajta szerepjátékkal eljátszhatjuk, hogy megyünk az iskolába: hagyjuk, hogy a gyerek becsomagoljon, betegye a tanszereit, az elemózsiás dobozát a táskájába, vegye vállára, sétáljon benne otthon. De érdemes beiktatni egy sétát az iskolához is, nézzük meg a leendő kisiskolással, hogy milyen úton megyünk majd reggelenként, milyen fákat, épületeket látunk útközben, milyen az iskola kapuja, kerítése. Miközben sétálunk arrafelé, tegyük ismerőssé: meséljünk arról, hogy a szomszéd Pistike odajár, hogy a tanítónéni várja őt, stb.
– javasolja a tanítónő, aki úgy látja, az első nap az iskolában gyakorlatilag a ballagás ellenkezője, éppen ezért ezt is meg lehet ünnepelni: lehet egy iskolakezdő sütit sütni, közös ebédet szervezni a nagymamával, valami olyasmit, ahol az új nulladikosra irányul a figyelem, s ezáltal megnő az iskolába járás rangja, presztízse is.
A szülő félelmei kapcsán Csizmadi Csilla elmondta, már csak azért sem kell tartani az iskolától, mert jó dolog ez az előkészítő osztály, más országokban nagyobb a törés az óvoda után, amikor elsőbe mennek egyből. „Tényleg gyerekközpontú ez a nulladik, nincsenek minősítések, nincs napló, nincs házi, nem kell hazavinni a könyveket, kis ovis táskával is lehet iskolába járni, annyi, hogy hozzák a tolltartót” – magyarázza a pedagógus, aki szerint az elején elnézőbbek a gyerekekkel szemben, lassan szoktatják őket az új szabályokhoz. De egy hatéves gyerek – mutat rá a tanítónő – meg van érve rá, hogy csoportban, kortársaival együtt dolgozzon, hogy végig üljön akár 35 percen át egy tevékenységet szabályokat követve.
A pedagógus szerint az első két hétben ugrásszerű fejlődést fog látni a szülő a gyereken
Fotó: Haáz Vince
A pedagógus szerint az első két hétben ugrásszerű fejlődést is fog látni a szülő a gyereken, aki hihetetlenül önálló lesz: míg az óvodában a dadus néni még kikísérte a vécére, még segített a felöltözésben, bekötötte a cipőfűzőt, az iskolában gyorsan kiderül, hogy nincs dadus, s a tanítónéni segít, de nincs ideje mindenre. „A gyerek, ha azt látja, hogy az osztály háromnegyede fel tudja húzni a kabátja cipzárját egyedül, akkor ő is fel fogja húzni. Olyan megható mindig látni, hogy nem tudja, hogy nem is tudta soha a cipzárt húzni, s mégis húzza, húzza, s mondja, hogy de én tudom, én tudom. Nem az van, hogy jön, hogy nem tudja, segítsek, hanem a fordítottja, mert viszi a közösség előre” – teszi hozzá.
Nem könnyíti meg az iskolakezdést viszont a koronavírus-járvány miatti kötelező maszkviselés, ami nem csak az ismerkedést, a kommunikációt nehezíti, de sokszor még a tananyag leadását is. „Előkészítő osztályban az egyik legfontosabb feladat a beszédhangokat kielemezni, hallani, azokat összekapcsolni a betűképpel, fontos lenne, hogy a gyerekek is lássák az én számat, hogy hogyan formálom, artikulálom a hangokat, s én is lássam az övékét” – mutat rá a maszkhordás hátrányára a pedagógus.
Az ismeretlentől való félelem természetes – szögezi le a tanítónő, aki szerint bizony legtöbbször még a szülőkben is van az az érzés, hogy olyan jó volt az óvodában, hogy az olyan biztos volt. Az előkészítő osztály azonban – főleg az első félévben – kicsit tényleg olyan, mint az óvoda, aztán szépen áthangolódnak a gyerekek, egyre többet írnak, egyre több időt töltenek könyv és füzet mellett. „Ez az előkészítő osztály igazán gyerekre szabott, emiatt sem kell félni, de ha elsőt kezdene a gyerek, akkor sem. A gyerek általában föl akar nőni ehhez az új helyzethez, s ennek megfelelően is viselkedik” – összegez a pedagógus.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
A színpadon nincs párbeszéd, csak mozdulat. A gyerekekben viszont annál több kérdés születik. A Holle anyó táncjáték megmutatja, hogyan tanulják a mai gyerekek olvasni a látványt, és hol akadnak el közben.
A sós citrom a marokkói gasztronómia ikonikus alapanyaga, amely citrom, durva só és saját leve segítségével hosszú hetek alatt fermentálódik.
A reggelt egy laktató avokádós pirítóssal kezdjük, tükörtojással, tízóraira jöhet egy jól megérdemelt csokis kényeztetés, ebédre pedig zöldséges csirkecombot készítünk. A napot egy ízekben gazdag, mégis könnyed vacsorával zárjuk.
szóljon hozzá!