Reménytelen küzdelem a mulatós ellen: az iskolai zeneoktatás korlátai

A tanárnő szerint a gimnázium négy éve alatt mintegy ötven–hatvan dalt tanulnak meg, amit szívesen énekelnek. Ezek között van népdal, műdal, operettrészlet és esetleg kórusmű is. A tanító nénik jó alapozónak bizonyulnak, és a gyermekek úgy jönnek ötödikbe, hogy szeretnek énekelni.

Segítség lenne, ha minden osztályban vetítőt szerelnének, és minden iskolába hangszereket szereznének be. De kellene megfelelő hangosító berendezés is, ami szintén nincs. Ennek hiányában Józsa Hajnal kis hangszórót visz magával, amit mobiltelefonhoz csatlakoztat, diákjai így hallgatnak zenét.

„Tankönyv híján én magam állítom össze a tanterv alapján a tanulnivalót. Ez szabadságot jelent, de ugyanakkor nehézség is, mert nekem kell összeválogatnom az ismertetőket, hanganyagot, az énekelnivalót. Egyenlő arányban kell énekelnünk, zenét hallgatnunk és zenetörténeti ismereteket is tanulnunk” – magyarázza a sajátos kollégiumi zeneoktatást a szaktanár, aki arról is beszél, hogy zenehallgatáskor megpróbálják megtalálni a különböző korszakok sajátosságait. A tankönyvhiányt azonban nem könnyű pótolni. Szilágyi Mihály számítógépes oktatócsomagot készít a diákoknak, amit otthoni gépükön is használhatnak. Az interaktív felület a tisztességesen gyakorlatozó tanulónak átadja a fontos információkat. A csomagban van ismétlés és ellenőrző teszt is. Akinek otthon sikerül maximális jegyet szereznie, annak az iskolában papíron sem lesz gondja. A tanár célja, hogy a gimnáziumi tananyagot teljes egészében digitális formában dolgozza ki, de a számítógépes zenetanulás nem terjedhet ki a zenehallgatásra és az éneklésre.

Minősíthetetlen zenétől az értékekig

Megkérdeztem a szakemberektől, miként lehet befolyásolni a diákok zenei stílusát. Józsa Hajnal szerint a diákok össze-vissza hallgatnak mindenféle zenét, és nagy meglepetésére elsősorban nem magyar zenét, hanem inkább angolul énekelő együttesek alkotásait. De hódít a minősíthetetlen román mulatós, a manele is.

„A tanórákon szervezek kívánságkosarat, amikor a diákok által kért zenét hallgatjuk meg, azonban itt is vannak határok, manelét például nem lehet kérni. A diákok nagyon szeretik ezt a kívánságkosarat. Beszélünk azokról a zenékről, amit meghallgatunk, s megpróbáljuk a minőségi zene irányába terelni a figyelmüket. Hogy ez a törekvés mennyire sikeres, attól is függ, mit hallgatnak otthon, egyáltalán hallgatnak-e zenét vagy csak a diáktársak után mennek.

A „szent és sérthetetlen” zenei ízlés

Míg 5–8. osztályban még lehet jó irányba terelni a gyermekek zenei ízlését, Szilágyi Mihály szerint a középiskolában ezt egyre nehezebb. A zenei ízlést vallásként értelmezik: „abba ne szóljon bele senki, ne mondja meg, mit szeressek.” Szilágyi szerint egyre inkább olyan irányzat kezd kialakulni, miszerint a tanár csak arra kell, hogy kielégítse a gyerek igényeit, és azt tanítson, ami nekik tetszik. Egyre gyakrabban hallja, hogy „hallgassunk valami normálist is”.

Szilágyi Mihálytól megtudtuk, a kollégiumnak van kórusa, de azt nem ő vezeti. Véleménye szerint a kórus rendkívül összetett emberformáló közösség. Kórusban a közös siker az egyének munkájától függ. Természetesen nem elhanyagolható a kórusvezető szerepe. „Aki kórusban énekel, annak meg kell tanulnia alkalmazkodni. Senki sem lehet kórustagként kirívó, de passzív sem. Az alkalmazkodás mellett ugyanakkor az önállóságot is elősegíti a kórus, mert mindenkinek tartania kell a maga szólamát – ez közvetetten elvhűséget is jelent.