
A Mikulást és társait ugyanyúgy kell kezelni, mint a tündérmesék szereplőit: Csipkerózsikát olvasva sem toldjuk hozzá, hogy különben ez hazugság
Fotó: Haáz Vince
Kevés néphagyomány tartja magát olyan szilárdan, mint a téli ünnepek köré épült hiedelemvilág és annak generációról generációra öröklődő szokásai. Materializmus ide-oda, a kéményen leereszkedő Mikulás, a virgácsosztó manók, a csengető Angyal népszerűsége nem kopik. Annak ellenére sem, hogy a felvilágosult szülők évről évre azon dilemmáznak: mi ez, ha nem félrevezetés, a „soha ne hazudj a gyereknek” elvet kövessék-e, meddig tartsák fenn a látszatot, mikor és hogyan adagolják be a lehangoló verziót, traumát okoz vagy sem a nyers valóság?
2017. december 06., 12:012017. december 06., 12:01
A témát Szalay Zsuzsanna gyerekpszichológussal jártuk körül, aki nem mulasztotta el megemlíteni, hogy ő maga is hisz a csodában.
Ez a mágikus gondolkodás születéstől bennük levő, tehát természetes lelki szükséglet, amely végigkíséri az egész kisgyermekkort, és nem külső hatásra jön létre, nem a felnőttek táplálják beléjük. Mi, a környezet csak reagálunk erre az erőteljes elemi igényre. Ezért nem kell lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy félrevezetjük őket, sőt erősíteni kell ezt a hitet, mert csak szebbé, gazdagabbá teszi lelkivilágukat.
– magyarázza Szalay Zsuzsanna. Három-öt éves koruk között a gyerekek szemében mindennek lelke van, ami mozog, de a szekrénynek, plüssmacinak is, tehát ez a sajátos világlátás nem csak az ünnepekre korlátozódik. Számukra ugyanúgy léteznek, ugyanannyira valóságosak a mesebeli lények, mint a postás bácsi, és ezek a párhuzamos világok bennük kitűnően megférnek egymással, könnyen átjárható a képzelet és valóság határa. A szakember kísérletekre hivatkozik, amelyek alátámasztják, hogy az emberi test ugyanúgy reagál egy vizualizációra, mintha megfogható lenne, élőben találkozna vele.
A hitrendszer iskoláskorra fokozatosan hanyatlani kezd, amikor is a realizmus, kriticizmus éledezni kezd. Mivel ez is egy természetes folyamat, egy újabb fejlődési szakasz, a pszichológus állítja,
Majd hozzáteszi, hogy ahány gyerek, annyiféle reakció létezik. „Van, aki magában helyre teszi a dolgot, a másik meg kérdéseket kezd feltenni. Láttam mély szomorúságot is olyan gyerek arcán, akinek kegyetlenül szemébe mondták az igazat. Általában a kortársak intézik el ezt a hálátlan feladatot” – mondja a pszichológus.
Három-öt éves koruk között a gyerekek szemében ugyanannyira valóságosak a mesebeli lények, mint az igaziak
Fotó: Thomas Campean
A kényelmetlen kérdésekre szerinte ötletes és érthető magyarázatokkal érdemes szolgálni, ezért arra bátorítja a szülőket, hogy találjanak átvezető megoldásokat, amelyek ahelyett, hogy teljes öntagadáshoz vezetnének, ne zárják ki a meseszerű lehetőségeket. Majd saját példáját hozza fel. „Nem mondhattam a gyerekeimnek, hogy nincs, mikor én magam sem állíthatom ezt biztosan, hiszen annyi minden van körülöttünk, amit nem látunk, mégis létezik. Mint a szeretet vagy a levegő. És miért ne lehetne másik verzió? Úgyhogy arra éleztem ki az egészet, hogy vannak helyzetek, amikor az Igazi nem tud ott lenni, ezért segítői vannak, akik ugyanúgy örömet, meglepetést akarnak szerezni másoknak. Vagy ilyenkor el lehet mesélni az eredeti történetet, a hagyományok hátterét, és hogy ezek a szokások azért maradhattak fenn, mert mindig is lesznek emberek, akik ugyanolyan szép lélekkel rendelkeznek, mint a legendás jótevők."
Kitérünk arra is, hogy lehet-e kognitív disszonanciáról beszélni, avagy zavart kelt-e a gyerekben, ha a reklámokban kólát kortyolgató Mikulást lát idejekorán, vagy hogy ősz derekán már karácsonyfák díszelegnek a kirakatokban, ajándékcsomagokkal csalogatnak a boltok. Erre is van a megnyugtató válasz.
Elintézik például azzal, hogy egyesek csak hasonlítani szeretnének a valódihoz, mint ahogy farsangkor is szokás a beöltözés, de attól még nem tigris az illető. Biztos, hogy nem használ, de szerencsére a marketingfogások nem rombolják le a csodát, a gyerekben ugyanis még mindig erősebb a hitvilág."
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!