A Mikulást és társait ugyanyúgy kell kezelni, mint a tündérmesék szereplőit: Csipkerózsikát olvasva sem toldjuk hozzá, hogy különben ez hazugság
Fotó: Haáz Vince
Kevés néphagyomány tartja magát olyan szilárdan, mint a téli ünnepek köré épült hiedelemvilág és annak generációról generációra öröklődő szokásai. Materializmus ide-oda, a kéményen leereszkedő Mikulás, a virgácsosztó manók, a csengető Angyal népszerűsége nem kopik. Annak ellenére sem, hogy a felvilágosult szülők évről évre azon dilemmáznak: mi ez, ha nem félrevezetés, a „soha ne hazudj a gyereknek” elvet kövessék-e, meddig tartsák fenn a látszatot, mikor és hogyan adagolják be a lehangoló verziót, traumát okoz vagy sem a nyers valóság?
2017. december 06., 12:012017. december 06., 12:01
A témát Szalay Zsuzsanna gyerekpszichológussal jártuk körül, aki nem mulasztotta el megemlíteni, hogy ő maga is hisz a csodában.
Ez a mágikus gondolkodás születéstől bennük levő, tehát természetes lelki szükséglet, amely végigkíséri az egész kisgyermekkort, és nem külső hatásra jön létre, nem a felnőttek táplálják beléjük. Mi, a környezet csak reagálunk erre az erőteljes elemi igényre. Ezért nem kell lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy félrevezetjük őket, sőt erősíteni kell ezt a hitet, mert csak szebbé, gazdagabbá teszi lelkivilágukat.
– magyarázza Szalay Zsuzsanna. Három-öt éves koruk között a gyerekek szemében mindennek lelke van, ami mozog, de a szekrénynek, plüssmacinak is, tehát ez a sajátos világlátás nem csak az ünnepekre korlátozódik. Számukra ugyanúgy léteznek, ugyanannyira valóságosak a mesebeli lények, mint a postás bácsi, és ezek a párhuzamos világok bennük kitűnően megférnek egymással, könnyen átjárható a képzelet és valóság határa. A szakember kísérletekre hivatkozik, amelyek alátámasztják, hogy az emberi test ugyanúgy reagál egy vizualizációra, mintha megfogható lenne, élőben találkozna vele.
A hitrendszer iskoláskorra fokozatosan hanyatlani kezd, amikor is a realizmus, kriticizmus éledezni kezd. Mivel ez is egy természetes folyamat, egy újabb fejlődési szakasz, a pszichológus állítja,
Majd hozzáteszi, hogy ahány gyerek, annyiféle reakció létezik. „Van, aki magában helyre teszi a dolgot, a másik meg kérdéseket kezd feltenni. Láttam mély szomorúságot is olyan gyerek arcán, akinek kegyetlenül szemébe mondták az igazat. Általában a kortársak intézik el ezt a hálátlan feladatot” – mondja a pszichológus.
Három-öt éves koruk között a gyerekek szemében ugyanannyira valóságosak a mesebeli lények, mint az igaziak
Fotó: Thomas Campean
A kényelmetlen kérdésekre szerinte ötletes és érthető magyarázatokkal érdemes szolgálni, ezért arra bátorítja a szülőket, hogy találjanak átvezető megoldásokat, amelyek ahelyett, hogy teljes öntagadáshoz vezetnének, ne zárják ki a meseszerű lehetőségeket. Majd saját példáját hozza fel. „Nem mondhattam a gyerekeimnek, hogy nincs, mikor én magam sem állíthatom ezt biztosan, hiszen annyi minden van körülöttünk, amit nem látunk, mégis létezik. Mint a szeretet vagy a levegő. És miért ne lehetne másik verzió? Úgyhogy arra éleztem ki az egészet, hogy vannak helyzetek, amikor az Igazi nem tud ott lenni, ezért segítői vannak, akik ugyanúgy örömet, meglepetést akarnak szerezni másoknak. Vagy ilyenkor el lehet mesélni az eredeti történetet, a hagyományok hátterét, és hogy ezek a szokások azért maradhattak fenn, mert mindig is lesznek emberek, akik ugyanolyan szép lélekkel rendelkeznek, mint a legendás jótevők."
Kitérünk arra is, hogy lehet-e kognitív disszonanciáról beszélni, avagy zavart kelt-e a gyerekben, ha a reklámokban kólát kortyolgató Mikulást lát idejekorán, vagy hogy ősz derekán már karácsonyfák díszelegnek a kirakatokban, ajándékcsomagokkal csalogatnak a boltok. Erre is van a megnyugtató válasz.
Elintézik például azzal, hogy egyesek csak hasonlítani szeretnének a valódihoz, mint ahogy farsangkor is szokás a beöltözés, de attól még nem tigris az illető. Biztos, hogy nem használ, de szerencsére a marketingfogások nem rombolják le a csodát, a gyerekben ugyanis még mindig erősebb a hitvilág."
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!