Otthonoktatás kreatívan – segíteni egymáson és segítséget kérni

– magyarázta Gyöngyvér, hogy miért tartotta fontosnak azt, hogy elindítsa ezt a csoportot. Úgy véli, azt a tudást, tapasztalatot, amire valaki szert tett, fontos, hogy szétossza, segítse vele a világot, és most főleg a gyerekeket. „Ugyanakkor nagyon fontos ebben a helyzetben a kétségbeesett szülőket is segíteni. Úgy éreztem, hogy összefogással, együttműködéssel sokat tudunk tenni a értük, a pedagógusokért, a gyerekekért” – fogalmazott.

A csoporthoz szülők, pedagógusok, elemi osztályban oktató tanítók, általános és középiskolában tanító tanárok és egyetemi oktatók is csatlakoztak, sőt, felsőbb tagozatos diákok is, mindenki próbál a saját tapasztalataival másoknak segíteni, illetve megosztani a nála bevált módszereket. 

„Bennem több motiváció is van, hogy miért működtessük ezt a csoportot. Egyrészt, mert készül egy nagy online adatbázis – nem csak a mi csoportunkban, hanem rengeteg helyen szervezkednek. Viszont lehet, hogy ez csak egy szűk részét érinti az iskolásoknak, szülőknek. Azokra is kell gondoljunk, akik nem férnek hozzá az internethez, nincsenek megfelelő eszközeik az online tanuláshoz.

– mutatott rá Kádár Kincső.

Mint mondták, figyelnek arra is, hogy a megosztott tartalmak hiteles forrásból származzanak, ugyanakkor, hogy a bejegyzésben mindenki jelölje meg, hogy kinek, milyen korosztálynak ajánlják az adott lehetséges megoldást.

Próbáljuk leszűrni a jól működő példákat és a jó tapasztalatokat, valamint a hivatalos oldalakat – egyre több romániai ajánlás is van. Például, ha látom, hogy a tanfelügyelő oszt meg egy adott tartalmat, akkor az egy hiteles forrás, és azt bemásolom. Így próbáljuk felépíteni” – hangsúlyozta Kádár Kincső.

Gyöngyvér kiemelte, mindenki keresi ebben a helyzetben a megoldásokat, a pedagógusok és szülők egyaránt. „Mindenki hozzá kell szokjon az új helyzethez. A szülők is megértőek kell legyenek, a pedagógusok is, hogy ne terheljék le a szülőket, és a gyerekek is hozzá kell szokjanak ahhoz, hogy most nem az osztályban ülnek. De ez egy jó lehetőség arra, hogy önállósuljanak. És ebben partner kell legyen a szülő és pedagógus is, bízniuk kell a gyerekben. Bízzunk bennük, hogy képesek rá, hogy utána tudnak olvasni dolgoknak, hogy tudnak keresni, és adjunk támpontokat nekik. Van egy tizenkettedikes otthontanuló lány a csoportban, és megosztotta velünk azt, hogy hogyan érdemes tanulni, milyen technikával. Tehát nem csak online felületeket osztanak meg, hanem van, aki tanulási technikával is segíti a csoportot.”

„Engedjék, hogy olyan dolgokat is megpróbáljanak, amelyek nem az iskolához kötődik. Mivel most be vannak zárva a gyerekek, ezért mértékkel ajánlott, hogy a technika világába beletekinthessenek, de úgy, hogy azt a szülő felügyelje, és megtanítsa a gyermekeknek, hogy az adott eszközöket hogyan kell megfelelően kezelni. Mivel az érintkezés nem ajánlott, és az sem, hogy a gyerekek egymással találkozzanak, interneten keresztül tarthatják egymással a kapcsolatot, játszhatnak.”

Elsősorban vigyázzanak egymásra – nyomatékosította Kincső.

Nagyon sok erőt kívánok azoknak, akiknél nem elérhető az online rendszer. A csoportban is volt ilyen kérdés, hogy mit lehet tenni 230 roma gyermekkel például, akiknek nincs online elérhetőségük. De sok helyen vannak ilyen helyzetben, kisebb falvakban, vagy ahol meg kell osztozni a gépeken. Próbáljunk meg nekik segíteni, akiknek van ilyen bejáratott példája az offline világban, hogy hozzájuk is eljusson a tananyag. És senki ne ijedjen meg, mert két hét alatt az online világot is meg lehet tanulni. Kicsit nehéznek tűnik és kusza, de egészen biztos, hogy ha több hétig eltart ez az állapot, akkor belejövünk mindannyian. És kérjék a segítséget bátran.”