Olvasó anya, könyvszerető gyerek

Hozzáteszi, amúgy az első három évben a gyerek a legfogékonyabb, a legtermékenyebb, most gyűjti azt a tapasztalatot, amiből később építkezik, és személyisége kibontakozik. Ebben a korban a legfontosabb az olvasóvá nevelés megalapozása is.

A könyv mint játéktárgy

A gyerek ismerkedése a könyvekkel már 6 hónapos korában elkezdődik, amikor a könyvre mint játéktárgyra tekint – magyarázza Makkai Kinga. A csecsemőkornak is megvannak a sajátos könyvei: a leporellók, a puha könyvek, a lapozók, ezek segítségével a gyerek lassan megtanulhat lapozni, és rájön, hogy a könyvek által egy „színes világ” tárul fel előtte. „Az anya rámutat a könyvben lévő tárgyra, megnevezi azt, s egy-két alkalom után már a felismerés öröme is vezeti a gyereket, ráismer arra, hogy miről beszél anya, amellett persze, hogy jó anya ölében könyvet lapozni” – magyarázza a folyamatot a pedagógus. Emellett a mondókázás szerepére is felhívja a figyelmet. A mondókák, gyerekversek erőteljes zeneisége, ritmikussága biztosítja az anya-gyerek közötti érzelmi kötődés megerősítésén túl a gyerek mozgásigényét, a beszéd alapvető jellemzőinek, a ritmusnak, tempónak, a dallamnak az érzékelését.

A képolvasástól az olvasásig

Másfél-két éves korban a mondókás korszak mellett a kisebb gyerektörténeteket elbeszélő könyvek segítségével elégíthetjük ki a kisded történetéhségét. Olyan könyvekre lehet itt gondolni, mint Marék Veronika Boribon-könyvei vagy Berg Judit Maszat-sorozata, amelyek a kisgyerek mindennapi életének egy-egy hétköznapi történését, mozzanatát mesélik el képek segítségével.

„Egy könyv egy mese legtöbb esetben, s természetesen túlsúlyban vannak a képek, a szöveg háttérbe szorul. Képolvasásnak is nevezzük, mert a gyerek a képek segítségével értelmezi a látottakat. Idővel egyre több a szöveg, kevesebb a kép, míg végül a szöveg kerül túlsúlyba valamikor óvodáskorban. Éppen ezért nagyon fontos az is, hogy