Nem igaz az, hogy tanulni csak szenvedések árán lehet

A legjobb tanulási stratégia az, ami egyébként is bennünk van, tehát, hogyha az elménket úgy használjuk, ahogy az egyébként is működni képes. Fontos, hogy ne csak a bal agyféltekénket használjuk a tanuláskor, hanem ugyanúgy a kreatív, a jobb agyféltekét is, mégpedig úgy, ahogy hat éves korunkig használtuk – magyarázta Lantos Mihály.

Kérdésünkre, hogy mit tudunk tenni szülőként, hogy a gyerekünknek ne legyen „unalmas” a tanulás, elmondta, tanulási eszközöket kell felkínáljunk nekik. Fontos, hogy ötleteket adjunk, és ne megmondjuk a gyereknek, hogy ezt vagy azt így vagy úgy kell csinálni. „Mert honnan tudnám én szülőként, hogy neki mi a legmegfelelőbb? Persze, van elképzelésem róla, hiszen az én gyermekem, én neveltem, tudom, milyen a személyisége, de meg kell adni a gyereknek azt a fajta tiszteletet, ami a másik embernek jár. És inkább az ő képességeit és lehetőségeit kell használni és ehhez mérten kell adni neki ezeket az ötleteket, eszközöket. Ha a gyerek szeret rajzolgatni például, akkor tanítsunk neki olyan eszközöket, hogy vegye elő a színes ceruzákat és kezdjen el rajzolgatni. Rajzolja le a tananyagot magát, ez is egy nagyon fontos része a Lépéselőny módszeremnek. Hogyha a gyerek szeret mozogni tanulás közben, akkor mozogjon. Akkor vegyünk egy nagy fitneszlabdát és ne széken üljön az asztalnál, hanem ugráljon egy fitneszlabdán. A mozgásos tanulás egyébként is rendkívül fontos dolog. Tehát figyeljük meg, hogy a gyereknek milyen a képessége, mire van neki hajlama, mi az, amit sokkal jobban szeret és ehhez mérten érdemes neki ezeket az eszközöket is javasolnunk. Ne parancsoljunk rá a gyerekre, hanem segítsünk neki, hogy felépítse a saját tanulási stratégiáját. Mert az, amit ő maga felépít, biztos, hogy működőképes lesz. Amit kívülről erőltetünk rá, az majdnem biztos, hogy nem.”

A tanulás-módszertani szakértő szerint a tanulás nem a gyerek hatéves korában kezdődik el, amikor bekerül az iskolába, hanem már a születésekor. Nagyon sok múlik azon, hogy a szülő, a környezete, főleg az anya, mennyit érinti a gyereket, mennyit kerül vele kapcsolatba, mennyit beszél hozzá, énekel neki, és főleg, mennyit mesél a gyereknek. „Ez rendkívül fontos dolog, mert itt kezdődik a gyereknek a képessége, az, ami hat éves korban meg fog mutatkozni, amikor az iskolába elmegy.

Beszélgetésünk során arra kértük az oktatás-módszertani szakértőt, adjon néhány tanácsot azoknak a nagyobb diákoknak, akik épp vizsgaidőszak előtt állnak.
Kifejtette, minden jó tanulás alapja, hogy először értsük meg az anyagot. A magolásnak az a természete, hogy a szöveget tanuljuk meg, de nem értjük az anyagot. „Ez nem jó, felejtsük el. Először mindenképp értsük meg az anyagot, azt, amit olvasunk. Az, hogy milyen módszerrel értjük meg, hogy elolvassuk háromszor, négyszer és akkor próbáljuk megérteni az egészet – de ez még nem az elsajátítás – vagy pedig lerajzoljuk az anyagot, netán jegyzeteket készítünk, az most mindegy, ezek csak technikák.

A harmadik tanácsként pedig elmondta, egy felkészülési időszak alatt nagyon fontos az, hogy jól viseljük gondját saját magunknak. Igyunk elég folyadékot, együnk megfelelő mennyiséget, táplálkozzunk jól és aludjunk eleget, pihenjünk. „Ez a három dolog rendkívül fontos. Az, hogyha valaki utolsó este nekiáll és megpróbálja bemagolni az anyagot, az már most adja föl. Az teljesen fölösleges. Mégpedig azért, mert azt még lehet, hogy nem eszik rendesen, nem iszik rendesen, de az biztos, hogy holnap a vizsgán nagyon fáradt lesz. És hiába végzett el egy nagyon komoly tanulási munkát, másnap azért nem fog eszébe jutni az anyag, mert fáradt. Sőt, ami nagyon fontos dolog lenne, hogy ha reggel nyolckor megyek vizsgázni, akkor jó az, hogyha előző nap körülbelül délben, délután kettőkor befejezem a tanulást. És onnantól kezdve egészen másnap reggel nyolc óráig aludjak, pihenjek és agyilag is pihenjek. Hogy ne azon kattogjak, hogy melyik tételhez még mit akarok mondani, hanem menjünk el kirándulni, nézzünk egy jó filmet, olvassunk egy jó könyvet, pihenjük rá. Azért, hogy másnap szellemileg, illetve fizikailag is frissek legyünk, másrészt muszáj hagyni tizenhat-húsz órát az agyunknak, hogy szépen maga rendezze az anyagot a fejben. És az egy teljesen természetes érzés, ha másnap reggel fél nyolckor meg vagyunk ijedve, hogy nem tudunk semmit. De nem is akkor kell, hanem odabent, a teremben.”