Milyen a jó iskola, mitől jó a tanár? Finn oktatási szakembert kérdeztünk

Én ezt a fajta illúziót szerettem volna eloszlatni, mert ez leginkább egy holisztikus folyamat. A gyerekek »láthatatlan« oldala érdekelt, igyekeztem megismerni, hogy kik is ők valójában. Ők érzik, ha valaki érdeklődik irántuk. Fontos volt az is, hogy ne csak szeretettel és törődéssel legyek irántuk, hanem, érezzék, hogy értékelem azt is, hogy kik ők valójában, mert mindenki külön személyiség. És ez eloszlatja a stresszt diákokban, és nem érzik, hogy nyomás alatt lennének. Természetesen a buta viselkedést nem engedtem meg nekik, de igyekeztem megértetni velük, hogy ők annak születtek, akik, ne próbáljanak meg másokat utánozni, valaki más életét élni. Sokszor mondtam a diákoknak, hogy ha úgy érzik, hogy nem veszem őket komolyan és nem törődöm velük, akkor elmegyek, mert itt nincs helye az olyan embereknek, akiket nem érdekel a jövőjük. Nem attól lesz valaki jó tanár, hogy hogyan szerezte meg a diplomáját, hány diplomája van, vagy milyen nagyszerű pedagógiai módszereket használ, hanem leginkább attól, hogy hogyan tud a gyerekekkel kapcsolatot teremteni.”

Az az igazán fontos, hogy tudd a választ azokra a kérdésekre, hogy ki vagy, honnan jössz, mi a szereped ebben a társadalomban. Az ember nem egy magányos lény, szüksége van a közösségre. És ha már nem tudunk szemtől szemben kommunikálni, akkor olyan egyedi dolgot veszítünk el, amit semmilyen robotikával nem tudunk helyettesíteni.”

A finn oktató hangsúlyozta: az oktatásban az érzelmi, társadalmi oldalra kell fókuszálni, és ezt építeni. S noha nem tudjuk, hogy mi fog történni a jövőben, ha egy gyerek megkapja a támogatottságot ahhoz, hogy belül megerősödjön, akkor nem számít, mi vár ránk. Nem szabad gyengének lenni, ami a mostani fiatal generációkon látható – az öngyilkossági arány felfelé ível és a depresszió szintén, és apró dolgoktól összeomlanak a fiatalok – emelte ki.

„A technológia szükséges, de figyelnünk kell, hogy mire és mennyit használjuk. Arra kell koncentráljunk, hogy erős embereket »építsünk«, és ez nem csak az adott személynek, hanem az egész közösségnek, nemzetnek jó. Minden országban meg kell értsék a politikusok, a vezetők, hogy az oktatásra oda kell figyelni. És akkor az emberek nem akarják elhagyni az országukat.”

„Bárki, aki nem érzi magát biztonságban, valaki másnak kell mutassa magát. Sok gyerekkel történik ez, hogy úgy kell iskolába menjen, hogy ő valaki más. Tehát ezek a legfontosabbak: vannak barátaid, biztonságos helyen vagy, jó ott lenni. És még extrák sem kellenek. Egy matekóra nagyon unalmas, de nagyon érdekes is tud lenni. És ez sokban függ a tanártól. A gyerekek nagyon megbocsájtóak tudnak lenni, ha a tanár is megbocsájtó magával vagy velük szemben. Ha nem tünteti fel úgy magát, mint akinek mindig igaza van, aki sosem hibázik. A kutatások azt igazolják, hogy a gyerekek érzik, hogy milyen a légkör. Mert nem szabadna azon őrlődjön a gyerek, hogy a tanárnak megfelel-e vagy sem, és hogy ha jól válaszolt, akkor a kapcsolatuk rendben van, de ha nem, akkor nincs. Természetesen meg kell legyenek a következményei, ha butaságot csinál, de a tanár elég teret kell adjon neki ahhoz, hogy tévedhessen. Az iskolai környezet egy olyan biztonságos hely kellene legyen, ahol bárki azt érezheti, hogy hibázhat, és hogy ott nem bántják.”

Hozzátette, előfordul az is, hogy megkérdezik a diákok, hogy az adott matematikai feladat hogyan fogja segíteni őket, hogyan tudják felhasználni az életben. Ő erre szokta mondani, hogy sehogy, de mindenképp meg kell oldani. „Nem kell mindig magyarázatot adni. Azt mondjuk, hogy megtanuljuk, benne van a programban, ha tetszik, ha nem. És ez egyfajta biztonságot is ad nekik, hogy valaki meghúzza a határokat, keretet ad. A keret elég nagy ahhoz, hogy flexibilis legyen, és sok mindent lehessen benne csinálni.”

Természetesen az iskolának is megvannak a maga felelősségei, a legjobb helyzet az, amikor együtt tudnak dolgozni a pedagógusok és a szülők.