Hercegnőből lehet-e doktor? Régi mesék és a nemi identitás

Hisz milyenek a nők a klasszikus nemi sztereotípiák a szakirodalma szerint? Engedelmesek, intuitívek, tiszteletteljesek (a férfiak iránt), érzelmesek, szubjektívek, hiszékenyek, függők, érzékenyek mások igényeire, törődőek, hajlandók másoknak szentelni magukat, jók a házimunkában és a gyermekgondozásban. Ehhez képest a férfiak? Dominánsak, racionálisak, objektív gondolkodásúak, függetlenek, könnyen döntenek, versengők, agresszívek, képesek másokat vezetni, jók matematikában és a természettudományokban, érdekli őket az üzlet, a sport és a politika.

Egy amerikai kutatás, amelyben az 1900 és 2000 között megjelenő mesék címeit és főszereplőit vizsgálták, azt állapította meg, hogy

állapítja meg Gergely Orsolya elemzése felvezetőjében. Ez egyrészt abban gyökerezik, hogy a 19. században a történetek, regények a férfivá válást tematizálták leginkább – folytatja természetesen a szakirodalomra hivatkozva az egyetemi adjunktus –, ahol a (hős)történetekben olyan férfiképpel találkozunk, ahol a férfiasság az erő, bátorság, érzelmeket visszafogó magatartás szinonimája. Úgy tűnik azonban, hogy ez a napjainkra sem változott: a 2000 utáni amerikai gyerekkönyvekben is kétszer annyi férfira/fiúra utaló cím és hímnemű főszereplő van, mint lány. A fiú szereplők dominanciáját nemcsak az irodalombéli hagyomány magyarázza: az úgynevezett „lányfaktor-jelenség” szerepe is meghatározó. A lányok ugyanis toleránsabbak: meghallgatják, elolvassák és megnézik azokat a meséket és mesefilmeket is, amelyekben fiúk a főhősök.

Az iskolai tankönyvek illusztrációi sem sztereotípiamentesek: egy magyarországi, tankönyveket vizsgáló kutatás arra világított rá, hogy sokkal többször találkoznak az alsó tagozatosok fiút ábrázoló rajzzal, mint lányt ábrázolóval. És a legtöbb esetben a lányok és a nők hosszú hajat és szoknyát hordanak, a fiúk pedig rövid hajúak, és nadrágot, valamint bajuszt viselnek. A kötelező olvasmányokat és olvasókönyveket vizsgáló kutatás egyik következtetése az volt, hogy többnyire olyan történetekkel találkozni a kötelező olvasmányokban és olvasókönyvekben, amelyek egyes szám első személyben íródtak,  a rajzok azonban kivétel nélkül fiúkat ábrázoltak. A történetekben pedig csakis a lányok és a nők mutatnak ki érzelmeket, a fiúk és férfiak nem.

Nem hercegnővé, akit megment a herceg, és akkor boldogan élnek, amíg meg nem halnak, hanem mondjuk tanár szeretne majd lenni, mint a modern mesében a főhős gyerek anyukája.

– És, ahogy fogalmaztál, ugyanakkor a nemi identitások kialakulása szempontjából is meghatározóak tudnak lenni ezek a történetek. De felvezetődben egy olyan nemi sztereotípia-gyűjteményt idéztél, ami elég riasztó. Ennek ellenére te azt a címet adtad az előadásodnak, hogy hercegnőből is lehet doktor. Akkor a klasszikus mesén felnőtt kislányból is lehet modern nő?
– A címül vett mondat egy kortárs amerikai szerzőpáros, Julia Donaldson és Axel Scheffler egy könyvéből, a Zog, a sárkányból van. Ez egy nagyon kedves sárkány, aki ötödik osztályban a többi sárkánnyal együtt azt tanulja, hogyan kell hercegnőt rabolni. Zognak azonban ez nem nagyon akar sikerülni, de találkozik egy kislánnyal, aki közli, hogy ő egy hercegnő, és el lehet őt rabolni, mert unja már a kastélyban. Ez a kislány mondja ezt a címbe kiragadott mondatot tulajdonképpen, mutatva, hogy nem csak az lehet egy hercegnő életútja, hogy elrabolják, megmentik és él a megmentőjével boldogan. De bizonyítéknak ott vagyunk mi, a mi generációnk, akik még a klasszikus meséken nőttünk fel, mégis találtunk más szerepeket is magunknak a társadalomban.

Nekik is fontos tudniuk, hogy lehetnek úgy is pozitív szereplők, ha mindenben nem ők a legjobbak, legbátrabbak, a legnagyobb hősök. Mindenkin segít, ha kicsit alacsonyabbak a nemi szerepükhöz kapcsolódó elvárások.

– Ott van mondjuk egy nagyon népszerű kortárs mese, a Jégvarázs, ahol a főszereplők hercegnők meg királynők ugyan, de egyáltalán nem hercegnősen viselkednek.
– Az előadásomban volt is szó a Disney-hercegnők metamorfózisáról, a klasszikus mesefeldolgozások után jött ez az újfajta vonal, a Merida, a Vaiana, a Jégvarázs: az ezekben szereplő lányok a kezükbe veszik a sorsukat, bátrabbak, önállóbbak, nem várják ki sorsukat. Ezek a lányok már nagyon különböznek Hófehérkétől meg Hamupipőkétől, de hát a rajzfilmek is kell alkalmazkodjanak a társadalmi trendekhez.