Emlékezni a víz nyelvére: vizes foglalkozások kisbabáknak

A vízhez szoktatásnak egy másik fontos lépése otthoni körülmények között az imitált merülés, ami arról szól, hogy vizet csurgatunk a baba fejére, arcára. A vizet nem elölről vagy hátulról töltjük, hanem föntről úgy, hogy a baba arcán végigcsurogjon. A három-négy hónapos kor nem kőbe vésett, mindenképpen a baba mozgásfejlődését figyelembe véve lehet őt uszodába vinni. Egy olyan babát például, aki még nem tartja a fejét, nem tanácsos akkor sem, ha elérte a háromhónapos kort. Hason fekvésben stabilan kell tartania a fejét – figyelmeztet a szakember. Értelemszerűen a koraszülött babák esetében is a későbbi időpontot ajánlja a szakember, ami a babúszási program bevezetését illeti.

A víz mint örömforrás

A csíkszeredai gyógytornász a téma kapcsán egyébként a kisbabák búvárreflexével kapcsolatos tévhiteket is fontosnak tartotta eloszlatni. „Sokan azt gondolják, hogy a búvárreflex kihasználásával tanítjuk meg a babákat úszni, de ez nem így van. Igazából a babáknak a víz egy természetes közeg, örömforrás. Azért is kezdődik el háromhónapos kortól a vizes foglalkozás, hogy ne felejtsék el a víz nyelvét a babák. Ha a baba betöltötte a hathónapos kort, nem jelenti azt, hogy vége a babaúszásnak, vége a búvárreflexnek, és ez már nem fog működni. A foglalkozásokhoz bármikor lehet csatlakozni, ugyanúgy hozzá lehet szoktatni a vízhez, a merüléshez” – mondja a csíkszeredai gyógytornász.

A csíkszeredai uszodában heti rendszerességgel találkozik Zakariás Éva a babákkal és szüleikkel. Van kezdő és haladó csoport, hozzá hároméves korig járhatnak a kicsik. A foglalkozás egy közös zuhanyzással kezdődik, ezért jó, ha a baba már otthon hozzászokott a zuhanyzáshoz is, majd következik a medence. A kiscsoportos foglalkozás bemelegítő, átmozgató gyakorlatokkal kezdődik, körjátékok vannak, különböző eszközöket használnak.

Azt mondja, örömmel látja, hogy egyre több édesapa számára a babával való vizes foglakokozás kizárólagos közös program, de sok esetben a nagymama is bekapcsolódik ebbe a programba, amikor az édesanyának már vissza kell térnie dolgozni.

Zakariás Éva szerint az általa vezetett vizes foglalkozás tulajdonképpen nem úszástanulás, hanem vízhez szoktatás. Az úszásoktatás öt éves korban indulhat, akkor érik meg a gyermek idegrendszere arra, hogy ezt a mozgásformát el tudja sajátítani. A vizes foglalkozásokon megtanulják a gyerekek jól érezni magukat a vízben, félelem nélkül beleugrani és játszani benne. „Fontos, hogy ne féljenek attól, ha a víz bemegy a szemükbe, orrukba, természetesen tudjanak viselkedni, ha akár véletlenül is a víz alá buknak vagy vizet isznak. Ez bizony a szülők részéről is nyugodtságot igényel. Egyébként már vannak pozitív visszajelzések az oktatóktól, hogy azok a gyerekek, akik részt vettek a foglalkozásokon, később sokkal bátrabbak, sokkal szebb a vízfekvésük” – meséli a gyógytornász.

A szülők részéről nem előfeltétel az úszástudás, hiszen a foglalkozások 120–140 centiméteres vízben zajlanak. A szakember ugyanakkor felhívja a szülők figyelmét arra, hogy mindig csak tökéletes egészségi állapotban lévő babákat vigyenek az uszodába. „Megfigyeltem, hogy egyre többen küzdenek ekcémás bőrrel, mindenképpen kérdezzük meg a szakembert, hogy engedélyezett-e ebben az esetben az úszás. Nagyon sokan érzékeny bőrű babával is eljönnek úszni, aztán megfelelő készítményekkel ápolják a bőrét. Az is hasznos tipp, hogy úszás előtt legalább egy-két órával kenjük be a baba bőrét védőkrémmel, semmiképpen sem olajjal. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a baba-mama, baba-szülő kommunikációjáról is szól ez a foglalkozás, mert annak ellenére, hogy egy ingerteli környezettel van dolgunk, mégis ez a testközelség és majdnem folyamatos szemkontaktus pozitívan befolyásolja a babával való kapcsolatunkat” – emeli ki.

Zakariás Éva szerint mindamellett, hogy az úszás nagyon sok pozitív élettani hatással bír,