A magas IQ önmagában nem elég, érzelmi intelligenciára is szükség van

„Nem tabu, hogy egyre több szörnyűség történik, gondolok itt akár iskolai megfélemlítésre, zaklatásra, öngyilkosságra, önsértésre, amelyek az elfojtott, elnyomott érzelmekből, mechanizmusokból fakadnak. Ilyen esetekben a gyermekek nehezen tudnak kommunikálni a külvilággal, és ezért ezek az elnyomott tényezők bennük maradnak, megrekednek egy szinten. Ezért is elsődleges célunk, hogy megtanulják kimondani azt, ami bennük van, és ne címkézzék fel az érzéseket jó vagy épp rossz jelzőkkel. A szomorúság nem rossz érzés, az is egy szükséglet. A testünk így jelzi egy szükségletét, jelzi például, hogy csalódott vagyok, vagy épp megbántottnak érzem magam, és ezt nem kell rossz dologként felfogni, minősíteni. Legyen természetes, hogy néha van szomorúság is, nem lehetünk mindig vidámak, és ezt el kell tudni fogadni” – hangsúlyozza ki.

Nem a hiányosságok kiemelése a lényeg

Mint kifejtette, arra törekszenek, hogy a foglalkozások ne problémaközpontúak legyenek. Nem szeretnének hiányosságokat kiemelni vagy azokat korrigálni, hanem minél játékosabban, minél inkább gyermekbarát módon becsempészni a fiatalok életébe azokat a készségeket, amelyeknek később hasznát veszik bármilyen helyzetben, sokszor akár észrevétlenül is. „Különböző kis mesejelenetek, történetek alapján közösen átbeszéljük, hogy az adott szituációban a szereplők mit érezhettek, miképpen reagáltak, illetve hogy hasonló helyzetben mi máshogyan cselekednénk-e, és ha igen, akkor hogyan. Az ilyen típusú gyakorlatok azért nagyon hatékonyak, mert egyrészt segítik az érzelem felismerését, másrészt meg az érzelem kifejezését is, hiszen általuk nem csak megfigyelünk érzelmeket, hanem nevet is adunk nekik. Ugyanakkor szerepjátékokkal is készülünk a gyerekeknek, amelyek által belehelyezkedhetnek különböző szituációkba, más, addig talán ismeretlen szempontokat is megtapasztalhatnak, illetve ez lehetőséget ad az önmonitorozásra is, hiszen mindeközben azt is megvizsgáljuk, hogyan éreztük magunkat ezekben a különböző szerepekben” – nyújt betekintést a szakember a foglakozások menetébe.

Mindez – egészíti ki – természetesen nem biztosíték arra, hogy a későbbiekben nem lesznek az illetőnek nehézségei például egy konfliktusmegoldás során, vagy hogy minden helyzetben tökéletesen fog tudni reagálni. Viszont ezen tevékenységek során olyan készségeket sajátíthatnak el a gyerekek, amelyek kampóként fognak szolgálni számukra a későbbiekben, és amelyek aktiválódnak, amikor szükség van rájuk.