Szoptatás: nem mindig rózsaszínködös folyamat

„Tévhit azt gondolni, hogy csak háromóránként szabad szoptatni, vagy hogy nem szabad a babát sokszor dajkálni, ölben tartani, mert akkor elrontjuk, de az is, hogy a mell kisebesedését az okozza, hogy túl sokszor vagy túl hosszú időn keresztül szopik a baba. Tulajdonképpen ha nincsenek ezek a tévhitek a rendszerben, és minden a lehető legtermészetesebb úton történik, akkor igen kicsi az esély arra, hogy valamilyen probléma alakuljon ki a szoptatással” – magyarázza.

Egy laktációs szaktanácsadónak egyébként igen komplex a feladata, tőle akkor lehet és tanácsos segítséget kérni, ha egy édesanyánál szoptatási gondok merülnek fel. Ilyenkor nagyon sok kérdés elhangzik annak tisztázására is, hogy az édesanya egyáltalán szeretné-e a gyermekét szoptatni.

„Van, akinek nem okoz problémát, hogy nem tud szoptatni, lehet nem is akar. Ha valaki nem nyitott arra, hogy segítsenek neki, nem segítünk. Mivel a babát táplálni kell, arról kell neki információt adni, hogy ezt hogyan tegye. Ha szeretne segítséget, akkor nagyon sok kérdést teszünk fel arról, hogy eddig mi történt vele, milyen volt a várandóssága, a szülése, mikor történt az első elakadás, mit lát a kisbabáján, mi az, ami neki nem működik jól, van-e családi támogatása. Környezetéről, múltjáról igyekszünk nagyon sok információt beszerezni, illetve megnézzük például a baba szájának anatómiáját, a baba éberségét, a baba izomtónusát. Nagyon sok mindent kell tudnunk akár az orvostudomány teréről is, nagyon sok pszichológiai típusú információnak vagy gyakorlatnak kell meglennie ahhoz, hogy ezt jól tudjuk csinálni, jól tudjunk segíteni” – magyarázza a szakember.

A magyarországi szakember szerint nagyon fontos, hogy az édesanya ne akarjon minden elakadást, esetleges problémát egyedül megoldani, hanem vegye igénybe mindazok segítségét, támogatását, akik ezt felajánlják. Ez – jegyezte meg – soha nem volt egyszemélyes feladat, minden társadalomban olyan nők vették körül az anyákat, akik már tapasztaltak voltak, és teljesen természetes feladatuknak élték meg, hogy támogassák anyatársukat.

Sződy Judit beszélgetésünk során elismerte, bizony ő is szembesült nehézségekkel. Harminc évvel ezelőtt – mesélte –, mikor első gyermekét szülte, akkor az volt a szokás, hogy három óránként szabad szoptatni, éjszaka lehetőleg ezt ki kell hagyni, illetve nagyon hamar javasolták a hozzátáplálást.

Ő tulajdonképpen ezért is lett szoptatási tanácsadó – fűzi hozzá –, mert furcsállotta ugyan, de végigcsinálta, bár nem merte kimondani, hogy ez butaság. „Nekem nagy szerencsém volt, hogy nálunk volt egy dédnagymama, aki azt mondta, nem nézi végig, hogy a dédunokáját egy kiságyban nevelgetjük, hanem ő vette a kezébe, és akkor adta ide, amikor szoptatnom kellett. Mikor ezzel kezdtem foglalkozni, rájöttem, hogy tulajdonképpen volt egy csomó problémánk, csak azt nem annak tekintettem, hanem a helyzet természetes velejárójának. Utána már a második, a harmadik és a negyedik gyermekemnél egészen másként csináltam, természetesen most, ha lenne egy ötödik, másként csinálnám” – jegyzi meg nevetve.

– nyomatékosított.