Szervezetünk védői: prebiotikumok és probiotikumok

Antibiotikumkúrát követően vizsgálták több korcsoport esetében, hogy ha a páciensek probiotikumot tartalmazó élelmiszert is fogyasztottak, ez visszaszorította vagy csökkentette a hasmenést, amely az antibiotikumszedés következményeként jelentkezett.

Például a savak lecsökkentik a környezetük pH-ját, ezáltal gátolhatják a különböző fertőzést okozó baktériumokat is. Szintén kísérletekkel igazolták, hogy ha az allergiára hajlamos embereknek probiotikumot adtak több időn keresztül, akkor az allergia tünetei mérséklődtek. Ma eléggé elterjedt a laktózérzékenység, kísérletek eredményei bizonyítják, hogy egyes probiotikumok, például a bifidobaktériumok képesek a laktózérzékenységgel együtt járó tünetek enyhítésére, csökkentésére. Nagyon ajánlott továbbá az antibiotikumos kezelés mellé probiotikumot is szedni” – fejtette ki Laslo Éva.

Nem épp tudatosan, de fogyasztották

Már a régi korok emberei is ráéreztek a probiotikumok jótékony hatására, a különböző erjesztett, fermentált élelmiszerekkel elfogyasztották a tejsavbaktériumokat is – tudjuk, hogy már a sumérok is fogyasztottak erjesztett termékeket, amelyekhez nyilván nem ők adták hozzá a különböző baktériumokat, hanem a környezetből kerültek bele. A probiotikumok tudományos háttere a tizenkilencedik század közepétől kezdett kibontakozni. 1850 után Louis Pasteur volt az, aki rájött, hogy adott esetben élelmiszerek, tej, sör, bor romlásáért, de a tej erjedéséért is élő mikroorganizmusok a felelősek. Elie Metchnikoff ajánlotta először a tizenkilencedik század végén, hogy ha ezeket a probiotikumokat, tejsavbaktériumokat bevisszük a szervezetünkbe (azáltal, hogy megesszük), akár élelmiszerekkel, pl. savanyú tejjel, akkor azok pozitív hatást váltanak ki,

És hogy az egyszerű paraszti gondolkodás is mennyire ráérzett erre: Metchnikoff egy bolgár népcsoportnál figyelte meg, ahol a mindennapi táplálék része volt a savanyú tej, és hogy ezek az emberek sokáig élnek. Elkezdte foglalkoztatni, hogy mi lehet az, ami a bélrendszerben pozitív hatással van. Az általa felállított hipotézis nyomán, sok tudós kezdett kutatni, és nem csak Európában: például egy japán orvostanhallgató, későbbi mikrobiológus, Sirota Minoru (Minoru Shirota, 1899–1982) is, akinek nevéhez ma már a probiotikumok felfedezése fűződik – tudjuk meg Laslo Évától.

Például a fermentált kolbászokban is jelen lehetnek olyan tejsavbaktériumok, amelyek probiotikus tulajdonsággal rendelkeznek. Vagy ott van az olívabogyó, amely szintén egy tejsavasan erjesztett termék” – vázolta a mérnök.

Egyik támogatja a másikat

A prebiotikumok a növényi anyagoknak – zöldségeknek, gyümölcsöknek – lehet a természetes összetevőjük.

De adalékként is bekerülhetnek az élelmiszerekbe, mivel olyan jó fiziko-kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például édesítőképesség, illetve rezisztensek a különböző technológiai folyamokkal szemben. A szerkezetüket tekintve főként szénhidrátok, azaz oligoszaharidok, de ma már peptideket is számon tartanak prebiotikumként. „Ezek a probiotikumokra vannak pozitív hatással, mert az is a kritérium velük szemben, hogy a tápcsatorna felső részein áthaladva ne emésztődjenek meg, és eljutva a vastagbélbe csak az ott levő mikrobák tudják fermentálni, ugyanakkor szelektívek legyenek, csak bizonyos baktériumokat támogassanak. Kedvező hatásukat egyrészt a bélflórára fejtik ki, viszont különböző betegségek kockázati tényezőinek csökkentéséhez is hozzájárulhatnak. De a zsírsavszintézissel is kapcsolatba hozzák, a belőlük keletkező anyagok csökkentik a zsírsavak szintézisét, vagy nem kötik meg az ásványi anyagokat, ezáltal hozzájárulnak az ásványi anyagok felszívódásához, hogy azok majd hasznosulni tudjanak a szervezetben” – fogalmazott Laslo Éva.