
Az önkéntes véradás az elhatározással kezdődik
Fotó: 123RF
Kevés altruistább cselekedet adott a hétköznapi ember számára a véradásnál. Már önmagában az a tény, hogy valaki alkalmas rá, megnyugvás: egészségesek és elég erősek kell legyünk hozzá. Szerzőnk rendszeres véradó, aki most úgy döntött, megosztja személyes tapasztalatait: van félnivalónk a véradástól?
2020. november 24., 18:202020. november 24., 18:20
Évente legalább egyszer vért adok önkéntesen, több mint tizenhárom éve – véradó könyvecskémben pontosan ennyi véradás van feljegyezve, a sort addig szeretném folytatni, amíg lehetőségem van rá. Egy akkori kollégám kórházi kezelésre kerül szülőjén segítettem először: egyáltalán nem voltam rosszul, de valami különleges érzés szállt meg – az, hogy hozzájárulhattam valaki gyógyulásához.
Az önkéntes véradás az elhatározással kezdődik, netán azzal, hogy ha megkérnek rá, hogy ismerősnek, rokonnak, barátnak vagy másnak segítsünk. A vért egészségügyi intézményben veszik le, a mobil véradó-központok sajnos nálunk felé nem annyira elterjedtek, pedig szükség volna rájuk. A legjobb, ha egyeztetünk, utánanézünk annak, hogy a településen, ahol élünk, mikor és hol lehet vért adni.
Lehet enni, noha nem sokat és nem nagyon zsírosat, egy reggeli kifli vagy más péksütemény lazán elmegy, de tényleg ne együnk reggelire szalonnát fokhagymával. Sajnos annak az embernek lesz rossz, aki kapja a vért, mert nem fogja jól érezni magát tőle, holott rajta pont segítenének az orvosok a beadott vérrel. Folyadékot is lehet, sőt kell is inni, ám tényleg nem vicc, hogy a megelőző két napban semmilyen szeszes italt nem lehet , még egyetlen söröcskét vagy egy árva felest sem. Nincs olyan, hogy „tényleg csak egy kicsi sör volt, doktor úr!”, mert azonnal elküldenek.
Személyi igazolvány nélkül nem lehet vért adni: ez az egyetlen, de kötelező dokumentum, ami nálunk kell legyen, és szintén kötelező kitölteni egy kérdőívet. Nyugi, nem nehezek a kérdések, de a válaszoknak őszintéknek kell lenniük, az egészség különben sem olyan dolog, amivel szívesen viccelődne az ember. Könnyen kitölthető, olyan kérdések vannak rajta, hogy korábban voltak-e komolyabb betegségeink (például a tébécé és a sárgaság kizáró okok), estünk-e át műtéten, ha dohányzunk, akkor mennyit szívunk, készíttettünk-e tetoválást az utóbbi egy évben, hány szexuális partnerünk volt vagy mikor ittunk szeszes italt utoljára.
Szerzőnk tűvel a karjában egy korábbi képen
Fotó: Katona Zoltán archívumából
Jön a vizsgálat, tehát testsúly, vérnyomás és a hemoglobin mérése. Utóbbihoz ujjbegyből vesznek egy csepp vért – jön egy alig érezhető kis szúrás, utána rászorítunk egy kis vattadarabot, még pár óráig érzékeny lehet, de nem nagyon zavar. Abból a csepp vérből megállapítják, hogy vérszegények vagyunk-e, tehát elegendő mennyiségű vörös vértestet tartalmaz-e a vérünk, mekkora a vércukorszintünk, közben egy orvos ki is kérdez. A vérnyomás nem lehet sem magas, sem pedig alacsony, a testsúly nőknél is minimum hatvan kiló kell legyen, ezenkívül nem lehet gyógyszeres kezelés alatt állni. Egészségesnek kell lenni, a nők 18 és 50 év között, férfiak 18 és 60 között lehetnek véradók.
Miután mindez megvan, egy másik terembe kerülünk, ahol megtörténik a művelet, a tulajdonképpeni véradás. El kell lazulni, az ember kap kedvességet a személyzettől, biztatást és egy fehér, lepelszerű köpenykét, azzal fekszik fel az ágyra, illetve ma már modern ülőalkalmatosságok is vannak erre a célra. A felkarra kerül egy gumi, ez azért kell, hogy a szorítás jobban kiemelje a vénát – abba kerül ugyanis a tű, amelyen keresztül megy ki a vér.
Nekem kifejezetten vékony a vénám, nehezen lehet kitapintani, de mindig olyan szépen el van találva a közepe, hogy utólag öröm nézni. Mindig a bal karomba kérem a tűt: az tény, hogy magánál a behelyezésnél elfordulok, de utána nagyon jó érzés látni, ahogy működik a dolog. Jön a pumpálás, ami azt jelenti, hogy tenyerünket ritmusosan zárjuk össze és engedjük ki és vérnyomástól, testsúlytól, vénától függően változó az idő, hogy hány perc alatt ér véget, de általában nem kell tíz-tizenöt perc sem kell, kész van az ember. A tűt óvatosan kiemelik, a vénára pedig szorítókötés kerül – ez egy kicsit lefékezi, lebénítja az embernek a karját, de nem vészes, fel lehet öltözni egy kis odafigyeléssel. Ettől sem kell megijedni, egy-két óra után már le lehet venni, alatta még látszik a tű nyoma, ami picit érzékeny lehet, de pár nap alatt elmúlik, szóval ez sem nagy ügy.
Enni kell utána, nem is keveset. Nem kell „duvatlankodni”, de azért a véradást követő napokban együnk jókat, egészségeseket, és igyunk rengeteg folyadékot, a megszokottnál kicsit többet. Jómagam mindig megiszok legalább egy-két liter paradicsomlevet, azokban a napokban kisebb adagokban egy üveg jófajta testes, száraz vörösbort is elfogyasztok. Fontos, hogy újratermelődjön a leadott mennyiség, az egészséges szervezet szerencsére ezt nagyon szépen meg tudja oldani, de nem árt, ha egy kicsit segítünk neki. Nem mellékes, hogy jár élelmiszerjegy is a véradásért – szegényebb emberek sajnos emiatt járnak vért adni, a jegyek összege nem éri el a száz lejt, de lehet vásárolni belőle annyit, amitől párszor jóllakik az ember.
Minden főnöknek vagy HR-esnek kötelező szabadnapra kiírni azt a munkatársat, aki aznap vért adott. Biztos van olyan cégvezető, aki finnyáskodik emiatt, de talán neki is jó lenne felfogni, hogy az ember nem azért megy vért adni, hogy ellóghasson egy napot vagy máshol tevékenykedjen, hanem azért, mert segíteni akar valakin konkrétan, vagy úgy egyáltalán.
És nem utolsósorban, szerintem is, különben is, amúgy is: vért adni menő!
„Az én vérem, az enyém!”
Fotó: Katona Zoltán archívumából
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!