Miért ne féljünk a véradástól?

Lehet enni, noha nem sokat és nem nagyon zsírosat, egy reggeli kifli vagy más péksütemény lazán elmegy, de tényleg ne együnk reggelire szalonnát fokhagymával. Sajnos annak az embernek lesz rossz, aki kapja a vért, mert nem fogja jól érezni magát tőle, holott rajta pont segítenének az orvosok a beadott vérrel. Folyadékot is lehet, sőt kell is inni, ám tényleg nem vicc, hogy a megelőző két napban semmilyen szeszes italt nem lehet , még egyetlen söröcskét vagy egy árva felest sem. Nincs olyan, hogy „tényleg csak egy kicsi sör volt, doktor úr!”, mert azonnal elküldenek.

Személyi igazolvány nélkül nem lehet vért adni: ez az egyetlen, de kötelező dokumentum, ami nálunk kell legyen, és szintén kötelező kitölteni egy kérdőívet. Nyugi, nem nehezek a kérdések, de a válaszoknak őszintéknek kell lenniük, az egészség különben sem olyan dolog, amivel szívesen viccelődne az ember. Könnyen kitölthető, olyan kérdések vannak rajta, hogy korábban voltak-e komolyabb betegségeink (például a tébécé és a sárgaság kizáró okok), estünk-e át műtéten, ha dohányzunk, akkor mennyit szívunk, készíttettünk-e tetoválást az utóbbi egy évben, hány szexuális partnerünk volt vagy mikor ittunk szeszes italt utoljára.

Nekem kifejezetten vékony a vénám, nehezen lehet kitapintani, de mindig olyan szépen el van találva a közepe, hogy utólag öröm nézni. Mindig a bal karomba kérem a tűt: az tény, hogy magánál a behelyezésnél elfordulok, de utána nagyon jó érzés látni, ahogy működik a dolog. Jön a pumpálás, ami azt jelenti, hogy tenyerünket ritmusosan zárjuk össze és engedjük ki és vérnyomástól, testsúlytól, vénától függően változó az idő, hogy hány perc alatt ér véget, de általában nem kell tíz-tizenöt perc sem kell, kész van az ember. A tűt óvatosan kiemelik, a vénára pedig szorítókötés kerül – ez egy kicsit lefékezi, lebénítja az embernek a karját, de nem vészes, fel lehet öltözni egy kis odafigyeléssel. Ettől sem kell megijedni, egy-két óra után már le lehet venni, alatta még látszik a tű nyoma, ami picit érzékeny lehet, de pár nap alatt elmúlik, szóval ez sem nagy ügy.     

Utána igyunk!

Enni kell utána, nem is keveset. Nem kell „duvatlankodni”, de azért a véradást követő napokban együnk jókat, egészségeseket, és igyunk rengeteg folyadékot, a megszokottnál kicsit többet. Jómagam mindig megiszok legalább egy-két liter paradicsomlevet, azokban a napokban kisebb adagokban egy üveg jófajta testes, száraz vörösbort is elfogyasztok. Fontos, hogy újratermelődjön a leadott mennyiség, az egészséges szervezet szerencsére ezt nagyon szépen meg tudja oldani, de nem árt, ha egy kicsit segítünk neki. Nem mellékes, hogy jár élelmiszerjegy is a véradásért – szegényebb emberek sajnos emiatt járnak vért adni, a jegyek összege nem éri el a száz lejt, de lehet vásárolni belőle annyit, amitől párszor jóllakik az ember.  

Minden főnöknek vagy HR-esnek kötelező szabadnapra kiírni azt a munkatársat, aki aznap vért adott. Biztos van olyan cégvezető, aki finnyáskodik emiatt, de talán neki is jó lenne felfogni, hogy az ember nem azért megy vért adni, hogy ellóghasson egy napot vagy máshol tevékenykedjen, hanem azért, mert segíteni akar valakin konkrétan, vagy úgy egyáltalán.     

És nem utolsósorban, szerintem is, különben is, amúgy is: vért adni menő!