Babaköd helyett sötét verem: a szülés utáni depresszió

akár akivel elbeszélgethet nehézségeiről. Fontos, hogy mennyire megtartó a szociális hálója, hogyan élte/éli meg a változásokat, amelyek a várandóság alatt, a szüléssel és a szülés után következtek be, gondolok itt arra, hogy tapasztalt-e rossz közérzetet, veszélyeztetettséget, látványosabb súlygyarapodást, nehéz szülésben volt-e része” – magyarázza a szakember. Mindehhez még társul, hogy a kisbaba napi 24 órás jelenlétet igényel, teljesen átalakul a szülő addigi életrendje, a szoptatásnál nehézségek léphetnek fel, jön a kiszámíthatatlanság feszültsége, ugyanakkor az sem mindegy, milyen élmény az első „találkozás“ a gyermekkel, de figyelembe kell venni, hogy hajlamos-e a kismama a depresszióra, illetve hogy mennyire várja/várják el, hogy mintaanya legyen.

Felénk nem szokás nyafogni

Nehéz, persze, de azért ne hisztizz, ez senkinek sem könnyű – halljuk sokszor rokonoktól, családtagoktól. Egy kétségekkel küzdő kismama nagyon sokszor nem talál megértő fülekre. Sokszor nem merünk beszélni érzéseinkről, mert úgy érezzük: szégyellnivalónk van. Sokunknak az is elég lett volna, ha párszor halljuk: ne félj, elmúlik, eltelik ez az időszak. A mi térségünkben tabu a szülést követő nehézségekről beszélni.

„Nálunk az erősnek kell lenni, nem kell nyafogni, kell csinálni típusú gondolkodásmód erősen meghatároz, ezt tanultuk meg tudattalanul is. Ez a történelmünk miatt is így van, de a női vonalon kapott mintákból is ez jött át. Viszont

Akkor tudunk valóban segíteni, ha meghallgatjuk, támaszként vagyunk mellette a kioktatás helyett, illetve segítünk a háztartásban. Nekem például nagy segítség volt, hogy édesanyám egy jó ideig naponta meglátogatott és a konyhában tett-vett, elmosogatott, sok esetben főzött, vigyázott a gyermekeimre néha, míg elintéztem apró dolgaimat” – osztja meg tapasztalatait a pszichológus.

Számos kismamás fórumon, ahol ismeretlenül sokan könnyebben mernek megosztani őszinte gondolatokat, olvashatjuk, hogy van, akinél két évig tartott az érzés: mintha egy sötét kút vagy verem mélyén lenne, odafent dereng valami fény, de az olyan messze, olyan magasan van, hogy ki tudja, mikor érheti el. Sánta Edit elmondja: a depressziónak lehetnek fázisai, el is nyúlhat, ezért nem behatárolható időben a lefutása, éppen ezért ajánlatos szakemberhez fordulni, minél korábban, ha lehet. Internetről, szakkönyvekből rengeteg információhoz juthatunk, jó is, ha tájékozottak vagyunk megbízható források által, a pszichoedukáció preventív lehet, de fontos, hogy tényleg kérjünk segítséget, amikor már azt érezzük, hogy egyedül nem sikerül megküzdeni a helyzettel.

– fogalmaz a szakember. Ráadásul a gyermek miatt is lényeges minél előbb kimászni abból a veremből, tekintve, hogy a kisbaba nagyon könnyen átveszi az anya érzéseit.

Ne zárjunk össze a gyermekkel: apa is ott van

A depressziós állapot ugyanakkor nemcsak magára az elszenvedőre és a babára, de a párkapcsolatra, házaséletre is ugyanúgy kihatással van, ami később akár annak felbomlásához is vezet. Egyes kimutatások szerint például legtöbb válás két életszakaszban következik be: vagy a gyermek érkezése után nem sokkal, vagy miután az kirepül a fészekből.

„Sok esetben az anyai szerep annyira előtérbe kerül, hogy elfejtődik a női szerep, így a párkapcsolat válságba kerülhet. Elidegenedhetnek a házastársak akkor is, amikor a férj kirekesztve érzi magát, ha az anya összezár a gyermekével” – világít rá Sánta Edit. Hangsúlyozza: ilyenkor még inkább egymás segítségére kell lenni, közösen próbálni megoldani a nehézségeket, hogy senki se maradjon magára. A nehézségek is össze tudnak kovácsolni, ha mindkét fél tesz a megoldás érdekében.

Fontos, hogy kommunikáljanak egymással a felek, hallgassák meg egymást, mondják ki az örömeiket, nehézségeiket, ne fojtsák el a problémákat – így tudják közösen áthidalni a kritikus időszakot.