
Fotó: Borbély Fanni
A Márkos András-emlékkiállítás egyik termében mutatták be az életműkatalógust Csíkszeredában. Székedi Ferenc beszélt várakozásról, kutatásról és egy pályáról, amely Csíkból a nemzetközi színtérig jutott.
2026. január 23., 14:582026. január 23., 14:58
A Csíki Székely Múzeum egyik termében, a Márkos András-emlékkiállítás képei között mutatták be az életműkatalógust, amely a 75 éve született és öt éve elhunyt csíksomlyói képzőművész munkásságát foglalja össze. A kötet szerzője, Székedi Ferenc műkritikus Túros Eszter művészettörténésszel beszélgetett, a közönség soraiban pedig több pályatárs és egykori ismerős is helyet foglalt.
„Nem könnyű helyzet újságírót kérdezni – olyan ez, mint a hóhért felakasztani” – kezdte Székedi Ferenc, aki azt is elárulta: a bemutatóig ő maga sem látta a kész katalógust. „Nagyon meg vagyok elégedve vele” – tette hozzá röviden.
A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett, pályája Csíkszeredából indult, majd Bécsen át Nyugat-Németországig ívelt. Az absztrakt expresszionizmus jegyében dolgozott, művei ma jelentős nemzetközi gyűjteményekben találhatók meg.
Fotó: Borbély Fanni
Székedi Ferenc elmondta: Márkos halála után biztosra vette, hogy hamarosan megjelenik egy átfogó katalógus. „Vártam, vártam, vártam – majd nekiláttam én magam.” A csíki és szeredai évekről még voltak ismeretei, a nyugati emigráció időszaka azonban alapos utánajárást igényelt. Különböző nyelvű forrásokból dolgozott, mígnem egy spanyol szövegbe is beleütközött. „Felkerestem egy spanyoltanárt, aztán rájöttem: mire használnánk a mesterséges intelligenciát, ha nem erre. Ajánlom mindenkinek, jól fordít” – a közönség nevetett.
A legkorábbi évekről azonban alig maradt írásos nyom. Honnan indult Márkos művészete? A történet szerint gyerekként eltörött a lába, és a gipszre rajzolnia kezdett, azt úgy illik. A család barátja, Nagy Imre figyelt fel a rajzokra, és akkor hangzott el a mondat: „Somlyó nagyot fog robbanni.”
Fotó: Borbély Fanni
A közönség soraiban ülő Márton Árpád saját emlékeit is megosztotta. „Nagyon büszkék lehetünk rá, hogy Csíkszeredát kivitte a nagyvilágba. Mert mert” – fogalmazott. Felidézte azt is, hogyan mesélte neki Márkos a Nagy Imre-történetet: „Óriási robbanás volt, és onnantól kezdve rajzolok.” Kitartó, következetes emberként emlékezett rá, aki sokaknak adott bizalmat, köztük Márton Árpádnak is.
A beszélgetés során szó esett Márkos pályakezdéséről is. Székedi Ferenc Szabó András feljegyzéseire hivatkozva beszélt arról, mikor és mennyit dolgozott Márkos a múzeumban, ezekből a jegyzőkönyvekből tanulmány is született. A kezdeti, részben figuratív időszak után hamar a nonfiguratív, grafikai irány vált meghatározóvá. Expresszionista művész volt, aki – Székedi szavaival –
Csík után Sepsiszentgyörgy következett: a magyar színházban Sütő András Káin és Ábel című darabjához asszisztált, ő készítette a díszletet. Két előadás után azonban a cenzúra levette a műsorról az előadást. „Akkoriban az elvtársak szívesen váltak színházrendezővé” – hangzott el ironikusan. Nem sokkal később Márkos elnyerte a bécsi ösztöndíjat, és külföldre ment tanulni.
Fotó: Borbély Fanni
Nyugaton művészete nem számított radikálisan újnak, „egy húron pendült” a német alkotókkal. Fontosnak tartotta a kommunikációt a közönséggel, és azok közé a kevesek közé tartozott, akik meg is tudtak élni a művészetükből. Főként Amerikában volt ez így, ahol a nonfiguratív művek iránt megnőtt a gyűjtői érdeklődés, és Márkos munkái is keresettek lettek.
A rendszerváltás után tért haza. Szárhegyen művészeti központot akart létrehozni, ahol külföldi barátai és helyi fiatal alkotók egyaránt bemutatkozhatnak.
Botár László két közös akciót idézett fel: A Giccs Rómában című performanszt, valamint a kaposvári, fekete-fehér Vaszary-parafrázist – mindkettő Márkos ötlete volt.
A bemutatón levetítették a Kossuth utcai galériában megvalósított, 24 órás performanszról készült filmet is. Márkos egy napon át, minden órában készített egy alkotást. A kérdés ott maradt a levegőben: mikor válik egy performansz kiállítássá – és mikor egy életmű katalógussá.
Fotó: Borbély Fanni
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Reggelire, tízóraira kiváló választás ez a könnyen elkészíthető kifli – nálunk a kedvenc hagymás sajtomhoz készült.
A karamellás popcorn sokak kedvenc házi nassolnivalói közé tartozik: vajas, édes és enyhén sós egyszerre. A pattogatott kukoricát selymes karamell borítja, amely sütőben roppanósra sül, mégis kellemesen rágós marad. Egyszerű, de ellenállhatatlan.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Újabb ízletes ehető vadnövényekkel bővülhet a kosarunk, hiszen sorra bújnak ki az új tavaszi fajok a felmelegedésnek köszönhetően. Ezúttal a bajuszos hagymát fogjuk megismerni, és a salátaboglárka leveleit is elkezdhetjük begyűjteni.
szóljon hozzá!