
Lelkes dilettáns vagyok a konyhaművészetben – vallja György Attila József Attila-díjas író, újságíró, szerkesztő. „Lelkes dilettánsként sütök-főzök. Van, amikor nagyon jól sikerül, van olyan is, hogy nagyon nem, de egyszerűen én szeretek foglalkozni ezzel. Van, aki bélyeget gyűjt, én főzni szeretek. Persze csak olyankor, amikor az asszony nincs otthon. Mert ha otthon van, akkor beleszól, és elmegy a kedvem az egésztől, ott is hagyom a konyhát, a főzést olyankor, csinálja ő.”
2025. június 03., 17:002025. június 03., 17:00
2025. június 03., 20:192025. június 03., 20:19
Mint mesélte, szeret kísérletezni, például így készítette el nemrégiben a csülökcsipszet. „Amikor megvettem a nagy csülköt, ami olyan volt, hogy már sonkaszámba ment, még nem tudtam, hogy mihez kezdjek vele. Csak megtetszett és megvettem. Megfőztem, de néztem, hogy ki fog megenni egy egész csülköt. Gondoltam, megszárítom. Újságpapírba becsomagoltam, hogy a legyek ne férjenek hozzá, és felakasztottam a teraszon egy kampóra. De ezzel még mindig kellett valamit kezdeni. Aztán szépen levettem,
Szereti a székely konyhát is, de úgy véli, a magyar konyha páratlanul gazdag. Nem csak rántott húsból és krumpliból áll, ezerféle dolgot lehet enni. De a tengeri herkentyűk is finomak – mutat rá. „Magyarországnak most már sajnos nincs tengere, pedig volt három is, de a magyar érdekeltségű területeken, például Horvátországban szívesen fogyasztok tengeri herkentyűket. Legutóbb Bulgáriában voltunk, ott a friss kagylót is meg szoktam enni, amelyet aznap reggel veszünk a halászoktól. Fokhagymás vízben rozmaringgal nagyon ügyesen megcsinálják. Halat nem szoktam enni, kivéve – és azt is nagyon ritkán – a szárított füstölt halat. Nekem ez a mániám, mindent szárítok. Kóstoltam polipot, nagyon nem jött be, azt az ellenségemnek sem adnám oda.”
Van több kedvenc étele is, például a pörköltet, jó szaftosan, mindenféle módon szereti, legyen az birka-, marha- vagy disznóhúsból elkészítve. A kocsonyát imádja, dobogós helyen áll nála.
Kirakom a napra lefödve, hagyom kicsit állni, és kész. Olyan finom, hogy a levétől a halott feltámad. De szeretem a húsokat, nyáron a bolgársalátát – paradicsom, uborka, zöld fűszerek, olívabogyó, fetasajt vagy parmezán kerül bele, zseniális. Nagy kedvencem az olívabogyó, otthon mindig van legalább ötféle. Rengeteg olívabogyót eszek, legyen az piros, fekete, zöld, töltött, nem töltött. Csípőssel, fokhagymával töltve nagyon jó. Egy alkalommal Valenciában voltunk az asszonnyal, ott van Európa legnagyobb élelmiszerpiaca, pult pultot ér. Amit ott nem lehet kapni, nem is létezik. Megérkeztünk egy legalább nyolc méter hosszú pulthoz, és legalább ötvenféle olívabogyó volt rajta. Álltam ott, és csak néztem, a bőség zavara volt. A derék katalán hölgy mosolygott, elővett egy újságot, csinált belőle egy tölcsért, és mindenikből tett két-három szemet. Legalább tizenöt féle olajbogyó volt benne, és én egész nap boldogan eszegettem.”
A cikk először a Médiatál kiadványban jelent meg.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
A gasztronómia igazi alkímiai csodája a fűszerekben rejlik. Persze fontosak a minőségi alapanyagok és az ételkészítés technikái is, de az étel igazi karakterét a fűszer adja. A jó minőségű fűszer.
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
A császármorzsa végtelenül egyszerű alapanyagokból készül, mégis fejedelmi desszert.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Ünnepek után különösen jó ötlet ez a desszert, hiszen így kreatívan felhasználhatjuk a megmaradt, kissé szikkadt diós bejglit.
Veress Gábor Hunor monumentális és ironikus tárgyai a kettős mérce jelenségét vizsgálják: művészetről, státuszról és értelmezésről szóló kiállítás nyílt Csíkszeredában, ahol a néző is állásfoglalásra kényszerül.
szóljon hozzá!