
Fotó: György Ottilia
Így készül egy igazi házias egytálétel.
2025. június 16., 08:002025. június 16., 08:00
2025. június 16., 08:562025. június 16., 08:56
60 dkg sertéscomb
1 dl olaj
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kis darabka zeller
1 fej hagyma
2 cikk fokhagyma
őrölt bors
2 babérlevél
kevés szerecsendió
1,5 dl paradicsomlé
szárított oregánó
4 tojás
15 dkg makaróni
5 dkg vaj
10 dkg reszelt sajt
só, kevés olaj, a tálaláshoz tejföl
A sárgarépát, fehérrépát, zellert, vöröshagymát, fokhagymát meghámozzuk és darabokra vágjuk. A húst kockákra vágjuk, és forró olajban kifehérítjük, megsózzuk, majd hozzáadjuk a zöldségeket, megszórjuk őrölt borssal, babérlevéllel és reszelt szerecsendióval. Erős tűzön átpirítjuk, majd kevés vízzel felengedve, fedővel letakarva puhára pároljuk. Amikor a hús megpuhult, a babérlevelet kivesszük és a zöldségekkel együtt ledaráljuk. Hozzáadjuk a paradicsomot és az oregánót, összeforraljuk, majd teljesen kihűtjük. A makarónit sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és jól lecsepegtetjük. A lereszelt sajtot a makarónival és az olvasztott vajjal összekeverjük, majd hozzákavarjuk a felvert tojásokat. Egy kalácsformát vajjal vastagon kikenünk, a makaróni egy részét az aljára tesszük, erre egy sor húsmasszát teszünk, és elsimítjuk. A rétegezést kétszer vagy háromszor megismételjük úgy, hogy a forma tetején makaróni legyen. Előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük, majd miután kivettük, tíz percet állni hagyjuk, végül kiborítjuk. Tejföllel tálaljuk.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
szóljon hozzá!