Egyszer használatos termékek
Fotó: Rab Zoltán
A fogyasztói társadalom emblémája lehetne az egyszer használatos termék. Előállítása nagyon kevés pénzbe kerül, de ugyanakkor (vagy pont ezért) rettentő sok van belőle. Folyton újabbat és újabbat kell vásárolni, amitől pörög a gazdaság.
Haba Tünde
2025. június 29., 08:002025. június 29., 08:00
Olyan termékek, amelyeket egyetlen használat után egyből kidobunk. Ezekkel vannak tele az erdők, a folyók, a tenger. Az életünk minden területén megtalálhatóak: ide tartozik a csomagolások nagy része, az intimhigiéniás termékek nagy százaléka, a gyerekgondozáshoz kapcsolódó termékek, de nagyon gyakran találkozhatunk velük a konyhában és fürdőszobában, kertészkedés közben, és szinte minden kisebb-nagyobb rendezvényen.
Jenny Odell amerikai szerzőtől „A semmittevés forradalma” című könyvében találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a mai modern társadalmunk szinte kizárólag azt támogatja, azt pénzeli, azt emeli fel, azt tekinti sikernek, ha valami újat hozunk létre. Miközben a már meglévőnek a gondozása, az ezzel kapcsolatos munka messze nincsen annyira értékelve, mint az előbbi, sőt, legtöbbször láthatatlan, vagy csak teher a társadalom vállán. És közben nem vesszük észre, hogy a mindig újjal kizsigereltük és telezsúfoltuk a Földet, miközben elpazaroljuk a már meglévőt, mert a sok új létrehozása mellett nincsen energiánk gondozni azt.
Ebbe a gondolatmenetbe szinte tökéletesen beleillik az egyszer használatos termék. Folyton újat hozunk létre, bár lassan már az sem számít, hogy semmilyen értéket nem képvisel. Értéktelen, gagyi, de legalább sok van belőle, így jó kis profitot termel. Csökkenti a gondoskodási munkát, mert nem kell mosni, szárítani, teregetni, borogatni, kivasalni, fertőtleníteni, megvarrni, helyre rakni, átválogatni, tárolni. Csak kidobni kell. Amivel nem is volt gond egészen addig, amíg minden fel nem telt szeméttel. Most már ott van a természetes vizeinkben, az erdőkben, a mezőkön, a levegőben, az állatokban, az ételünkben, az ivóvízben, a saját szervezetünkben is mikroműanyag formájában. Sok-sok kényelmet adott, de alattomos módon elvette az életterünket, az egészségünket. És lassan átformálta az emberi kapcsolatainkat is, egyre nagyobb teret hódítva a „használjuk, s ha nem tetszik, eldobjuk” hozzáállással.
Fotó: Haáz Vince
Az elmúlt tíz évben nagyon sokat gondolkodtam, mi lehetne az az igazi, hiteles, meggyőző érv, amitől egyre többen választanák a kényelmes, egyszer használatos, kidobható helyett a tartós alternatívákat, amiről folyton gondoskodni kell, amivel csak a baj van. Mert kinek hiányzik a mai rohanó világban, hogy zsebkendőket mosson, vasaljon, hogy bevásárlás előtt még a textil zsákokkal, dobozokkal foglalkozzon, azon gondolkodjon, hogyan tudná tisztán tartani a konyharuhákat, vagy kapargassa a tepsi aljáról az odaégett sütimaradékot, amikor ott a papír zsebkendő, műanyag zacskó, papírtörlő, sütőpapír? Őszinte leszek: nem nagyon találtam ilyen érvet. Talán ezért van, hogy Bea Johnson zero waste életmódjának világhódítása sem igazán volt képes átfordítani a globális társadalom viszonyulását az egyszer használatos termékekhez.
Egyre inkább azt érzem, hogy csakis az életszemléletünk, az értékrendünk, az értékhez való viszonyunk tud ezen változtatni. Ha elkezdjük értékelni a tömegtermék helyett a kézművest, azt, ami elkészítéséhez sok idő kell, de látszik rajta a sok-sok törődés, ami nem harsány, hanem egyszerűségében esztétikus, ami tartós és megbízható, ami szinte megelevenedik, amin látszik, hogy alázattal nyúltak az anyaghoz, tudáshoz, hagyományhoz. Amikor a pörgős hétköznapokban értékelni tudjuk azokat a pillanatokat, amikor meg tudunk állni egy rövid időre, amikor szemlélődhetünk csendesen egy kicsit, amikor az élet megmutatja csodáit, és mi észre is tudjuk venni azokat. Mert van rá időnk. Amikor egyre több ilyen pillanat van az életünkben, amikor fontosabb lesz a csend és a lassúság, amikor a bennünket körülvevő tárgyakhoz egyre több emlék fűz, amikor ezek a tárgyak életre kelnek, mesélni kezdenek, akkor abba az életbe már nem fér bele az egyszer használatos, az eldobható, az értéktelen.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!