
Fotó: Rab Zoltán
A fogyasztói társadalom emblémája lehetne az egyszer használatos termék. Előállítása nagyon kevés pénzbe kerül, de ugyanakkor (vagy pont ezért) rettentő sok van belőle. Folyton újabbat és újabbat kell vásárolni, amitől pörög a gazdaság.
2025. június 29., 08:002025. június 29., 08:00
Olyan termékek, amelyeket egyetlen használat után egyből kidobunk. Ezekkel vannak tele az erdők, a folyók, a tenger. Az életünk minden területén megtalálhatóak: ide tartozik a csomagolások nagy része, az intimhigiéniás termékek nagy százaléka, a gyerekgondozáshoz kapcsolódó termékek, de nagyon gyakran találkozhatunk velük a konyhában és fürdőszobában, kertészkedés közben, és szinte minden kisebb-nagyobb rendezvényen.
Jenny Odell amerikai szerzőtől „A semmittevés forradalma” című könyvében találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a mai modern társadalmunk szinte kizárólag azt támogatja, azt pénzeli, azt emeli fel, azt tekinti sikernek, ha valami újat hozunk létre. Miközben a már meglévőnek a gondozása, az ezzel kapcsolatos munka messze nincsen annyira értékelve, mint az előbbi, sőt, legtöbbször láthatatlan, vagy csak teher a társadalom vállán. És közben nem vesszük észre, hogy a mindig újjal kizsigereltük és telezsúfoltuk a Földet, miközben elpazaroljuk a már meglévőt, mert a sok új létrehozása mellett nincsen energiánk gondozni azt.
Ebbe a gondolatmenetbe szinte tökéletesen beleillik az egyszer használatos termék. Folyton újat hozunk létre, bár lassan már az sem számít, hogy semmilyen értéket nem képvisel. Értéktelen, gagyi, de legalább sok van belőle, így jó kis profitot termel. Csökkenti a gondoskodási munkát, mert nem kell mosni, szárítani, teregetni, borogatni, kivasalni, fertőtleníteni, megvarrni, helyre rakni, átválogatni, tárolni. Csak kidobni kell. Amivel nem is volt gond egészen addig, amíg minden fel nem telt szeméttel. Most már ott van a természetes vizeinkben, az erdőkben, a mezőkön, a levegőben, az állatokban, az ételünkben, az ivóvízben, a saját szervezetünkben is mikroműanyag formájában. Sok-sok kényelmet adott, de alattomos módon elvette az életterünket, az egészségünket. És lassan átformálta az emberi kapcsolatainkat is, egyre nagyobb teret hódítva a „használjuk, s ha nem tetszik, eldobjuk” hozzáállással.
Fotó: Haáz Vince
Az elmúlt tíz évben nagyon sokat gondolkodtam, mi lehetne az az igazi, hiteles, meggyőző érv, amitől egyre többen választanák a kényelmes, egyszer használatos, kidobható helyett a tartós alternatívákat, amiről folyton gondoskodni kell, amivel csak a baj van. Mert kinek hiányzik a mai rohanó világban, hogy zsebkendőket mosson, vasaljon, hogy bevásárlás előtt még a textil zsákokkal, dobozokkal foglalkozzon, azon gondolkodjon, hogyan tudná tisztán tartani a konyharuhákat, vagy kapargassa a tepsi aljáról az odaégett sütimaradékot, amikor ott a papír zsebkendő, műanyag zacskó, papírtörlő, sütőpapír? Őszinte leszek: nem nagyon találtam ilyen érvet. Talán ezért van, hogy Bea Johnson zero waste életmódjának világhódítása sem igazán volt képes átfordítani a globális társadalom viszonyulását az egyszer használatos termékekhez.
Egyre inkább azt érzem, hogy csakis az életszemléletünk, az értékrendünk, az értékhez való viszonyunk tud ezen változtatni. Ha elkezdjük értékelni a tömegtermék helyett a kézművest, azt, ami elkészítéséhez sok idő kell, de látszik rajta a sok-sok törődés, ami nem harsány, hanem egyszerűségében esztétikus, ami tartós és megbízható, ami szinte megelevenedik, amin látszik, hogy alázattal nyúltak az anyaghoz, tudáshoz, hagyományhoz. Amikor a pörgős hétköznapokban értékelni tudjuk azokat a pillanatokat, amikor meg tudunk állni egy rövid időre, amikor szemlélődhetünk csendesen egy kicsit, amikor az élet megmutatja csodáit, és mi észre is tudjuk venni azokat. Mert van rá időnk. Amikor egyre több ilyen pillanat van az életünkben, amikor fontosabb lesz a csend és a lassúság, amikor a bennünket körülvevő tárgyakhoz egyre több emlék fűz, amikor ezek a tárgyak életre kelnek, mesélni kezdenek, akkor abba az életbe már nem fér bele az egyszer használatos, az eldobható, az értéktelen.
Ha bemegyünk egy élelmiszerüzletbe, az ott található termékek körülbelül felében megtalálható a pálmaolaj. Olcsó, és a feldolgozóipar szempontjából nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik, mégis számos civil szervezet küzd ellene. De vajon miért?
Bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: november 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthetik meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. A produkció alkotói sajtótájékoztatón számoltak be a részletekről.
Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.
Ha a családunk tagjai szeretik a húsos ételeket, ennek a bordának nagyon fognak örülni.
Nyolcadik alkalommal szervezte meg Csíkszeredában a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, amelyen a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoznak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!
A késő őszi időjárás már sejteti a tél elkerülhetetlen érkezését, de ez nem jelenti azt, hogy már nem kerülhet finom gomba a kosarunkba. Ismerjük meg közelebbről a kései laskagombát, jól tűri a hidegebb időjárást, és kiváló konyhai alapanyag.
Csíkszeredában is bemutatták Zichó Viktor Bhutánról szóló expedíciós dokumentumfilmjét. A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című alkotás vetítése után közönségtalálkozót is tartottak a kerékpáros világjáróval.
kék-piros esővízben állok,
szememre ég a napkorong.
A birsalma igazi különlegesség: intenzív illata és fűszeres, enyhén fanyar íze miatt ritkábban használt, mégis rendkívül értékes őszi alapanyag.
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
szóljon hozzá!