Egyszer használatos termékek

Olyan termékek, amelyeket egyetlen használat után egyből kidobunk. Ezekkel vannak tele az erdők, a folyók, a tenger. Az életünk minden területén megtalálhatóak: ide tartozik a csomagolások nagy része, az intimhigiéniás termékek nagy százaléka, a gyerekgondozáshoz kapcsolódó termékek, de nagyon gyakran találkozhatunk velük a konyhában és fürdőszobában, kertészkedés közben, és szinte minden kisebb-nagyobb rendezvényen.

Jenny Odell amerikai szerzőtől „A semmittevés forradalma” című könyvében találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a mai modern társadalmunk szinte kizárólag azt támogatja, azt pénzeli, azt emeli fel, azt tekinti sikernek, ha valami újat hozunk létre. Miközben a már meglévőnek a gondozása, az ezzel kapcsolatos munka messze nincsen annyira értékelve, mint az előbbi, sőt, legtöbbször láthatatlan, vagy csak teher a társadalom vállán. És közben nem vesszük észre, hogy a mindig újjal kizsigereltük és telezsúfoltuk a Földet, miközben elpazaroljuk a már meglévőt, mert a sok új létrehozása mellett nincsen energiánk gondozni azt.

Ebbe a gondolatmenetbe szinte tökéletesen beleillik az egyszer használatos termék. Folyton újat hozunk létre, bár lassan már az sem számít, hogy semmilyen értéket nem képvisel. Értéktelen, gagyi, de legalább sok van belőle, így jó kis profitot termel. Csökkenti a gondoskodási munkát, mert nem kell mosni, szárítani, teregetni, borogatni, kivasalni, fertőtleníteni, megvarrni, helyre rakni, átválogatni, tárolni. Csak kidobni kell. Amivel nem is volt gond egészen addig, amíg minden fel nem telt szeméttel. Most már ott van a természetes vizeinkben, az erdőkben, a mezőkön, a levegőben, az állatokban, az ételünkben, az ivóvízben, a saját szervezetünkben is mikroműanyag formájában. Sok-sok kényelmet adott, de alattomos módon elvette az életterünket, az egészségünket. És lassan átformálta az emberi kapcsolatainkat is, egyre nagyobb teret hódítva a „használjuk, s ha nem tetszik, eldobjuk” hozzáállással.