
Túrázni télen is lehet, és mindig téliesen is kell nekivágni
Fotó: Pixabay
Lehet, hogy helyenként se híre, se hamva a hónak, ám ha túrázni indulnánk, ne feledjük, hogy bár egyelőre csak a naptár szerint, de tél van. Hogyan és merre túrázzunk télen? A kérdéseinkre Bertóti Zsolt, Hargita Megye Tanácsa Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatának munkatársa válaszol.
2020. december 30., 18:142020. december 30., 18:14
„Azt mondják az öregek, hogy Csíkban még olyan nem volt, hogy a farkasok megegyék a telet. Ha másért nem is, de mivel a naptárba azt írja, hogy december, azzal számolni kell, hogy a hegyen tél van.
Csalóka ez az időjárás, hiába indulunk el a városból kilenc fokból egy vékony túranadrággal, mondván Hargitafürdőn sem lehet olyan nagy a hideg, de érhetnek meglepetések” – hívja fel a figyelmet Bertóti Zsolt hegyimentő, aki már a havas Hargitafürdőről válaszolt kérdéseinkre.
És ha már az ember fia, lánya túrázni szeretne, még mindig megfogalmazódhat egy kérdés a fejében. Merre induljon? Zsolt válasza egyszerű: ugyanazokat a túrákat lehet télen is bevállalni, amelyeket nyáron már megtettünk, de csakis a fokozatosság elvének a betartásával.

Tegyük azt két lábon vagy két keréken, a túrázásnak, kirándulásnak megvannak az írott és íratlan szabályai. Hogyan viselkedjünk, hogyan öltözködjünk, mit vigyünk magunkkal, mire készüljünk fel, ha túrázni indulunk? Egyáltalán merre induljunk? Tanácsok túrázáshoz.

Nem, nem szatyorral vagy kosárkával indulunk túrázni, hanem hátizsákkal. És azt sem kell megpakolni a túrázáshoz teljesen fölösleges dolgokkal, hanem csak éppen a legszükségesebbekkel – mondja Bertóti Zsolt abban a videóban, amelyet Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata tett közzé.
„A téli túrázás nehezebb, hiszen havat kell taposni, esetenként térdig érő hóban lehet csak haladni, ehhez jobb fizikai állapot szükséges. A gyalogtúrázók most megnézhetik milyen fehér borítással ugyanaz, amit már nyáron láttak. Persze ezt a medencében nem láthatják, ezért innen ki kell mozdulni. Pogány-havas, Szép-havas, Szellő-tető, Szent-Anna tó, Hargitafürdő, Madarasi Hargita, Szentimrei Büdősfürdő, Kaukk-hegy – pár órás túrák, egy napi járóföldre vannak a várostól, autóval könnyen megközelíthetőek, és nincs az a nyári őrület, amikor mindenki túrázott. Tiszta öröm most gyalogtúrázni” – magyarázza.
Bertóti Zsolt
Fotó: Veres Nándor
Zsolt számára – derül ki – egyébként a téli túrázás a legkedvesebb, és abból is a túrasízés. Lelkesen is ajánlja mindazoknak, akik legalább középszinten tudnak sílécen siklani.
„Ellenben ha valaki túrasízésre vállalkozik, és nem igazán tud sízni, annak kínlódás lesz, mert nem sípályán ereszkedünk le, hanem erdei úton, fák között, legelőn, tehát a terepakadályok nagyobb gyakorisággal fordulnak, elő és ezeket ki kell tudni kerülni. Én imádom a túrasízést, az ország bármely csúcsára fel tudok menni, viszont lefelé nem lépegetek, hanem lesiklok. Persze megvan a maga veszélye a pályán kívüli sízésnek, de elővigyázatosan, okosan, a körülményeket elemezve csináljuk” – fűzi hozzá.
Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata Bertóti Zsolt tolmácsolásában egyébként egy igen szórakoztató videóban hívja fel a a túrázók figyelmét arra, hogy mire figyeljenek, ha nekivágnának a téli táj felfedezésének. Hogy mi a legfontosabb? A megfelelő ruházat, „öltözzünk úgy mint egy hagyma” – hangzik el a legnagyobb közösségi médiában közzétett videóban.
A hegyimentő figyelmeztetése szerint fontos tehát az aláöltözet, rá a polár anyagú köztes öltözet, majd pedig a szél- és esőálló felsőruházat. Nem árt, ha van a hátizsákunkban csereruha az aláöltözetből és egy polár felsőből, jó, ha van nálunk sapka és kesztyű, vastag falú, magas szárú, merev talpú téli bakancs, ami jó, ha nem csúszik. Nem árt egy túrabot, kamásli, nap- és síszemüveg, és jó szolgálatot tesz, ha tartunk a zsebben szőlőzsírt, zseblámpát. Készítsünk tervet, tájékozódjunk megfelelően, s visszafordulni sosem szégyen – megszívlelendő jó tanácsok.
– javasolja a hegyimentő, és ha javaslatait betartjuk, a téli túrázás a sikerélménytől és nem a kudarctól válik emlékezetessé.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!