
Merre és hogyan? Erre ad tanácsokat a hegyimentő
Fotó: Veres Nándor
Tegyük azt két lábon vagy két keréken, a túrázásnak, kirándulásnak megvannak az írott és íratlan szabályai. Hogyan viselkedjünk, hogyan öltözködjünk, mit vigyünk magunkkal, mire készüljünk fel, ha túrázni indulunk? Egyáltalán merre induljunk? Túrázással kapcsolatos hasznos tanácsokkal lát el Bertóti Zsolt hegyimentő.
2019. április 17., 14:302019. április 17., 14:30
Mindamellett, hogy nem rongálunk és nem szemetelünk, lehetőleg csak a lábnyomunkat hagyjuk a helyszínen, a terepnek megfelelően öltözzünk, figyelembe véve az időjárási viszonyokat – hívja fel a figyelmet beszélgetőpartnerem.
Legyen egy hátizsákunk – nem szatyor, nem kosárka –, benne szél- vagy esőkabát, egy vékony sapka, mert az idő nagyon hamar változhat, élelem és ivóvíz. A gyerekeknek el szoktuk mondani, hogy nem csak tea, üdítő, gyümölcslé, hanem legyen náluk tiszta, szomjat oltó víz. Kiegészítője a túrának, és kényelmesebbé teszi, ha van nálunk egy túrabot, leveszi a terhelést a térdekről, és bevonja a mozgásba a felsőtestet is. Ha pedig van egy távcsövünk, azzal már meg lehet figyelni a madarakat is. Ha kimegyünk a természetbe, és leülünk valahová, mindent hagyjunk úgy, ahogy kaptunk. Ne bántsuk a kígyót, a békát, a madárfiókát, ne szedjük le mindjárt az első lépés után a virágokat. Én szoktam vinni magammal sípot, ez eltévedés, riasztás, hangjelzés szempontjából fontos lehet” – sorolja a biztonságos túrázás kellékeit Bertóti Zsolt.
Bertóti Zsolt
Fotó: Veres Nándor
Ha pedig két kerékre pattanunk, itt is elengedhetetlen a megfelelő öltözet, bukósisak, kesztyű, láthatósági mellény. A bicikli legyen felszerelve macskaszemekkel, lámpákkal, csengővel. A kis hátizsákban jó, ha van gumijavító készlet, pompa. A Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat munkatársa szerint
Ez utóbbiak megjelenésével bizony már a legrosszabbra is fel lehet készülni. Akkor már tanácsos nagyobb csoportokban kirándulni, „felfegyverkezve” a juhászkutyák ellen.
„Engem turistaként a medve sosem támadott meg, sőt tizenhat hegyimentő kollégám közül még egyet sem. Az igaz, hogy ha hangjelzéssel felhívom a medve figyelmét az érkezésemre, akkor ő elmenekül. A juhászkutyával sajnos nem ez a helyzet, ő megtámad. Én beszereztem egy elektromos sokkolót, azzal nem kell a kutyát megérinteni, nem is akarok a kutyában kárt tenni, ellenben ha megnyomom a gombot, ez egy éles, cserszegő hangot ad ki, amitől a kutyák megtorpannak” – magyarázza.
Ha már útra kelünk – mondja Bertóti –, nem árt tájékozódni arról, hogy mire számíthatunk a túra során. Ma már viszonylag pontos időjárás előrejelzéseket kaphatunk régióra lebontva, erre figyelni kell. A térképen sem árt utánanézni, hogy merre, milyen útvonalon haladunk majd. „Ha bepötyögjük a 0 SALVAMONT szót a telefonba, egy brassói országos diszpécserszolgálat fogadja a hívást, és miután elmondjuk, hogy hová szeretnénk menni, kapcsolják a helyi hegyimentő szolgálatot, és ők tájékoztatnak az időjárásról, a menedékházakról, illetve ellátnak minden olyan információval, amire szükségünk lehet. Bennünket is elég sokszor hívnak főként az ország déli részéből” – mondja.
A természetjárás során egy síp fontos lehet eltévedés, riasztás, hangjelzés szempontjából.
Fotó: Veres Nándor
Úgy véli, manapság a barát, ismerős által a közösségi médiába feltöltött fotók hatására az emberek egyre gyakrabban és bátrabban indulnak útnak, de ez nem azt jelenti, hogy minden esetben fel is vannak rá készülve. „Beülnek az autóba, és elmennek a Bucsecs-hegységbe. De nem számolnak azzal, hogy felmennek kétezer méterre, ahol legalább 15 fokkal hidegebb van, s az is lehet, semmit sem látnak, mert a hegy felhőben van. Ez a fajta »én is meg tudom csinálni« indíttatású kirándulás télen a sípályákon, nyáron a hegyekben érezhető” – mondja Bertóti Zsolt.
A hegyimentő szerint egyébként e téren a Székelyföldön jobban állnak, mint az országos átlag, és ez részben a nevelésnek tulajdonítható. A Csíki Hegyimentő Csapat önkéntesei például évek óta járják az iskolákat, és ingyenes, vetítéssel összekötött, élethelyzetekkel, tapasztalatokkal fűszerezett előadásokat tartanak 5–8. osztályosoknak biztonságos turizmus témában.
Egy kisgyerekes család merre kirándulhat a környéken? – teszem fel a kérdést, beszélgetőpartnerem pedig sorolja is. Ötlet van bőven. Abból indul ki, hogy Csíkszeredából autóval indulunk el, legtöbb fél órát kocsikázunk, aztán kirándulunk.
Fotó: Veres Nándor
„Kimehetünk autóval a Gyimesi-hágóra, és onnan elsétálunk a Pogány-havasra, ami egy órás séta. Most érdemes arra menni, mert rengeteg tavaszi virág nyílik. Megcsinálták a Szénás utat, Szépvízen a tó mögött, föl lehet menni Motorsirülőig, és onnan másfél kilométerre ott van a Szellő-tető. Vagy kimegyünk a Hármas-keresztig, a Tolvajos-tetőig, onnan eltúrázhatunk jobbra is és balra is. Vagy ott van Hargitafürdő, az is fél órán belül van, kimegyünk oda autóval, és onnan rengeteg a túraútvonal, amit gyerekekkel bevállalhatunk. El lehet menni Kalibáskőre, ott van a tanösvény, vagy elmegyünk Kirulysarkáig, és onnan lehet túrázgatni. Akár le is biciklizhetünk Zsögödbe az Olt hídig, és kimehetünk a turistaösvényen a Harom-várig. Meglátogathatjuk a mindszenti hársfát, a Mindszenti- tetőig elmegyünk autóval, és onnan már gyalogosan. Negyven percnyire van autóval Csíkszeredától Balánbánya, én onnan több útvonalon is megközelíthető az Egyeskő” – sorolja Bertóti Zsolt, aki két kisgyerekével már alaposan bebarangolta a környéket.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!