
Túrázni télen is lehet, és mindig téliesen is kell nekivágni
Fotó: Pixabay
Lehet, hogy helyenként se híre, se hamva a hónak, ám ha túrázni indulnánk, ne feledjük, hogy bár egyelőre csak a naptár szerint, de tél van. Hogyan és merre túrázzunk télen? A kérdéseinkre Bertóti Zsolt, Hargita Megye Tanácsa Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatának munkatársa válaszol.
2020. december 30., 18:142020. december 30., 18:14
„Azt mondják az öregek, hogy Csíkban még olyan nem volt, hogy a farkasok megegyék a telet. Ha másért nem is, de mivel a naptárba azt írja, hogy december, azzal számolni kell, hogy a hegyen tél van.
Csalóka ez az időjárás, hiába indulunk el a városból kilenc fokból egy vékony túranadrággal, mondván Hargitafürdőn sem lehet olyan nagy a hideg, de érhetnek meglepetések” – hívja fel a figyelmet Bertóti Zsolt hegyimentő, aki már a havas Hargitafürdőről válaszolt kérdéseinkre.
És ha már az ember fia, lánya túrázni szeretne, még mindig megfogalmazódhat egy kérdés a fejében. Merre induljon? Zsolt válasza egyszerű: ugyanazokat a túrákat lehet télen is bevállalni, amelyeket nyáron már megtettünk, de csakis a fokozatosság elvének a betartásával.

Tegyük azt két lábon vagy két keréken, a túrázásnak, kirándulásnak megvannak az írott és íratlan szabályai. Hogyan viselkedjünk, hogyan öltözködjünk, mit vigyünk magunkkal, mire készüljünk fel, ha túrázni indulunk? Egyáltalán merre induljunk? Tanácsok túrázáshoz.

Nem, nem szatyorral vagy kosárkával indulunk túrázni, hanem hátizsákkal. És azt sem kell megpakolni a túrázáshoz teljesen fölösleges dolgokkal, hanem csak éppen a legszükségesebbekkel – mondja Bertóti Zsolt abban a videóban, amelyet Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata tett közzé.
„A téli túrázás nehezebb, hiszen havat kell taposni, esetenként térdig érő hóban lehet csak haladni, ehhez jobb fizikai állapot szükséges. A gyalogtúrázók most megnézhetik milyen fehér borítással ugyanaz, amit már nyáron láttak. Persze ezt a medencében nem láthatják, ezért innen ki kell mozdulni. Pogány-havas, Szép-havas, Szellő-tető, Szent-Anna tó, Hargitafürdő, Madarasi Hargita, Szentimrei Büdősfürdő, Kaukk-hegy – pár órás túrák, egy napi járóföldre vannak a várostól, autóval könnyen megközelíthetőek, és nincs az a nyári őrület, amikor mindenki túrázott. Tiszta öröm most gyalogtúrázni” – magyarázza.
Bertóti Zsolt
Fotó: Veres Nándor
Zsolt számára – derül ki – egyébként a téli túrázás a legkedvesebb, és abból is a túrasízés. Lelkesen is ajánlja mindazoknak, akik legalább középszinten tudnak sílécen siklani.
„Ellenben ha valaki túrasízésre vállalkozik, és nem igazán tud sízni, annak kínlódás lesz, mert nem sípályán ereszkedünk le, hanem erdei úton, fák között, legelőn, tehát a terepakadályok nagyobb gyakorisággal fordulnak, elő és ezeket ki kell tudni kerülni. Én imádom a túrasízést, az ország bármely csúcsára fel tudok menni, viszont lefelé nem lépegetek, hanem lesiklok. Persze megvan a maga veszélye a pályán kívüli sízésnek, de elővigyázatosan, okosan, a körülményeket elemezve csináljuk” – fűzi hozzá.
Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata Bertóti Zsolt tolmácsolásában egyébként egy igen szórakoztató videóban hívja fel a a túrázók figyelmét arra, hogy mire figyeljenek, ha nekivágnának a téli táj felfedezésének. Hogy mi a legfontosabb? A megfelelő ruházat, „öltözzünk úgy mint egy hagyma” – hangzik el a legnagyobb közösségi médiában közzétett videóban.
A hegyimentő figyelmeztetése szerint fontos tehát az aláöltözet, rá a polár anyagú köztes öltözet, majd pedig a szél- és esőálló felsőruházat. Nem árt, ha van a hátizsákunkban csereruha az aláöltözetből és egy polár felsőből, jó, ha van nálunk sapka és kesztyű, vastag falú, magas szárú, merev talpú téli bakancs, ami jó, ha nem csúszik. Nem árt egy túrabot, kamásli, nap- és síszemüveg, és jó szolgálatot tesz, ha tartunk a zsebben szőlőzsírt, zseblámpát. Készítsünk tervet, tájékozódjunk megfelelően, s visszafordulni sosem szégyen – megszívlelendő jó tanácsok.
– javasolja a hegyimentő, és ha javaslatait betartjuk, a téli túrázás a sikerélménytől és nem a kudarctól válik emlékezetessé.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!