
Csodaszép helyen van a szovátai sípálya, érdemes idén télen egyszer odalátogatni
Fotó: Simon Virág
Mesebeli helyen van a szovátai sípálya, amelyet inkább a gyakorlott sízőknek ajánlják, de jó hír, hogy van egy kis „bébipálya” is, sőt két, szánkózásra alkalmas helyet is kialakítottak. Csak a magasságiszonyunkkal kell farkasszemet nézzünk, és elfoghatjuk helyünket a székes felvonóban.
2020. január 20., 19:052020. január 20., 19:05
2020. január 20., 19:332020. január 20., 19:33
Csodaszép helyen van a szovátai sípálya, érdemes idén télen egyszer odalátogatni
Fotó: Simon Virág
Bár Szovátán ezen a télen január közepéig csak egyszer havazott, a sípálya felé vezető mintegy tíz kilométeres úton azért nem lehet száguldozni, néhol havas, néhol jeges. Az út nem meredek, de emelkedő, éles kanyarok is vannak, s kicsit erdei útra hasonlít az egész. Akik először készülnek ide, jó, ha megérdeklődik a pontos irányt, és fontos tudnivaló, hogy a sípálya közelében és területén nem működnek a mobiltelefonok.
Ilyen az erdőbe vezető, tíz kilométeres út a sípályáig
Fotó: Simon Virág
Nem kell hólánc, de fontos az óvatosság
Fotó: Simon Virág
Szovátán magánkézben vannak a sípályák: jelenleg hóágyukkal teszik sízhetővé, és várják az igazi téli havazást. A nagy pálya, amelyet ugyan kezdőknek és haladóknak is javasolnak, de szerintem nagyon meredek, egy kilométer hosszú. Tetejére egyszemélyes ülőlifttel lehet feljutni, ami már maga is izgalom a javából. Sajnos a pálya alján csupán egy kis parkoló van kialakítva, és semmi hely nincs, ahol a bakancsot felvegyük, így készüljünk fel arra, hogy az út mentén leparkolt autóból kell felbaktassunk a felvonóig.
A turistajegy 15 lejbe kerül. Senki ne lepődjön meg, hogyha felszálláskor eltépik és elveszik a menettérti jegyet, senki nem marad a tetőn. A székes felvonó pár méterrel a föld felett szállítja az utasokat. Nekem kicsit félelmetesnek tűnt a magasban, egyik kezemmel fogtam a síbotokat, a másikkal próbáltam fotókat készíteni, és közben arra összpontosítottam, hogy hogyan tartsam a bakancsos, sítalpas lábaimat. Volt a széken egy tartó, de valamiért azt hittem, hogy ha oda felteszem a lábam, akkor érkezéskor nem tudom onnan kiakasztani. Egyszóval: kicsit túlzásba vittem az aggodalmat, és igen erősen kapaszkodtam. Leszálláskor egy férfi segített mindenkinek, persze a mozgó székekről sítalpra érkezni így sem volt túl egyszerű. De túl bonyolult sem.
Segítenek felülni és leszállni is a síliftnél
Fotó: Simon Virág
A nagy pálya nagyon meredek volt, szóba sem került, hogy én lecsússzak rajta. Barátaink kipróbálták, hosszasan csúsztak le, egyik szélétől a másikig haladva. Elmondásuk szerint több helyen jeges volt a pálya, és legközelebb csak akkor próbálják ki, ha valódi hótakaró borítja.
A tetőn kis kölcsönző is működik, lehet sílécet, bakancsot, botot és szemüveget is bérelni, egy síléc egész napra 20 lej, a teljes felszerelés 35 lej. A hegyimentőknek is van egy kis kuckójuk ott, így mindig kéznél vannak, ha valaki segítségre szorul.
Vakációban és hétvégén sokan vannak a kis pályán
Fotó: Simon Virág
A tetőn van a 300 méteres, kis pálya is, amelynek tetejére tányéros felvonóval lehet felmenni, vagy gyalog. A felvonás ára 2 lej, itt is jegyet adnak, ami elég rossz megoldás, hiszen ha veszel egyszerre 5 jegyet, akkor kapsz öt papírfecnit, s azt a vizes kesztyűddel kell előkotord minden alkalommal, amikor a felvonóval szeretnél közlekedni. Több órát töltöttünk ott, s azt tapasztaltuk, hogy a kisgyermekek esetében nincs túl nagy szigorúság, nyugodtan lehet blicceli is. Sőt, aki nem szeretne a jegyes bácsival szembekerülni, az felkapaszkodhat a felvonón már „utazó” barátjára. Az biztos, hogy egyszeri tapasztalatunk szerint a szovátai sípályán nem a tulajdonítanak túl nagy figyelmet a jegyszedésre.
A kis pálya enyhén lejtős, tanulásra és gyakorlásra tökéletes, többen egyénileg próbálták meg begyakorolni mindazt, amit az oktatók mondtak nekik. Ezen is voltak jeges részek, de nem volt veszélyes.
Nem tökéletes a szánkópálya, de a „pánkók” jól csúsznak
Fotó: Simon Virág
A kis pálya mellett két szánkópálya is van, ezekre nem vetették be a hóágyúkat, így az előző napokon hullott hó már csak részben fedte őket, a nagyobb fűcsomók már utat törtek maguknak. A nagy pánkóknak nevezett szánkók azonban s kis fűcsomókon nem akadtak fel, és jó gyorsan száguldottak utasaikkal együtt.
A teraszon lehet meleg italt vásárolni és falatozni
Fotó: Simon Virág
Aki pihenni akart, az megtehette a kispálya tövében levő teraszon. Itt volt ugyan egy benti rész is, de az épp zárva volt, és több helyen ki volt írva, hogy síbakanccsal nem lehet bemenni. A teraszon árultak meleg italokat és előrecsomagolt édességeket, átlagosan 5 lejes árért. Kicsit odébb található a Répás menedékház, ahol tágas ebédlő és tiszta mellékhelyiség fogadta a sízőket, turistákat. Többféle leves volt 12-15 lejért, kenyérrel, de ugyanannyiért húsos, krumplis második fogást is lehetett vásárolni. Itt elszállásolási lehetőség is van, ha valaki szeretne több napot is a hegyen tölteni.
A meredek, nagy pálya, merész sízőknek
Fotó: Simon Virág
Aki nem a meredek nagypályán ereszkedik le, az a székes felvonóval teheti meg. Jó tudni, hogy lefelé a síléceket le lehet csatolni, és azokat külön leküldik a székekkel, majd az aljban lehet visszaszerezni őket. Visszafelé kicsit nyugodtabb voltam, persze azért megfordult a fejemben, hogy ha valamit leejteszn akkor annak annyi, mert gyalogszerrel nem tudsz a vágáson keresztül utána jönni. Néhány ág is megsimogatott, és zavart a felvonóberendezés minden tartóoszlopáról bömbölő rádió. De alapvetően épen és boldogan értem földet.
A gyakorlott sízők szeretik a szovátai nagy pályát
Fotó: Simon Virág
Ha Szovátán telelünk, vagy nem szeretnénk Marosvásárhelyről túl távol menni, akkor érdemes idén télen ellátogatnunk a fürdőtelep sípályáira. Turistaként vagy tapasztalat sízőként is találunk kedvünkre való kikapcsolódást. S mivel a tetőn szinte mindig gyönyörű, napsütéses idő van, érdemes oda felmenni gyerekekkel is, szánkózni, két-három órát a szabadban lenni.
A székes felvonó és a reszkető újságíró síléce
Fotó: Simon Virág
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!