Szóra bírt házak: menedék a 249-es szám alatt

Városból, vállalkozásból, nehézségből akartak kiszakadni a 249-es számú menedékbe. Antal Zsolt és Baricz Zsuzsanna élettársként, amint mondják, a házvásár óta bajtársként élik itt életüket. Az ünnepre várták haza Zsuzsa lányát, Esztert, aki tanul, állatorvos lesz belőle.

Csődből jött a jólét

A 2000-es évek első tizedében kezdődik a történet. A vállalkozás túlnőtt a lehetőségeken, s míg Zsuzsáék hallották más cégvezetőktől, hogy most időszerű csődöt színlelni, a javakat egyik vállalkozásból a másikba átmenteni, egy nap tudatosították: ez esetükben maga a realitás. Ebben a nehézségben egyik jó ember ajánlott egy másik jó embert, egy jogi tanácsadót, aki segített nekik eligazodni. Szempontjuk az volt, hogy főként egyszerű embereknek, alkalmazottaknak ne tartozzanak, és ne maradjanak az úton. Zsuzsa ma is azt mondja, amikor már minden összeomlott, az emberben akkor ver tanyát a hit, a remény. Ebben a helyzetben ugyanis senki sem remélhette, hogy egy régi álom megvalósulhat: falun, öreg házat vásárolhatnak. Rég nézegették az ingatlanokat, a Gyergyói-medence majd minden falujának utcáit végigjárták. Amikor aztán úgy nézett ki, semmijük sem marad, akkor jutottak hozzá a Fenek úti házhoz. És a hajlék nem volt üres, egy szekrénye például tele volt szőttesekkel, melyekre nem tartott igényt a külföldön élő eladó, Zsuzsának pedig azóta is féltett kincsei ezek a házzal járó örökségek.

Nem ideális, életszerű a régi-új világ

Úgy is tekinthetjük, hogy a ház árával Zsolt és Zsuzsa befizette a tandíjat egy olyan iskolába, amit a régi öregek tanítottak ugyan, de sokan elfelejtettek. Látták, szigetelésre szükség lesz, s az első mesterember, akit tanácsért hívtak, közölte, OSB-lapokkal el is lesz intézve. A gazdák igénye azonban többet diktált, így kerültek kapcsolatba Köllő Miklós építésszel. Nem ígért, míg a helyszínre ki nem ment. Zsuzsa úgy emlékszik, a házat nézegetve Miklós gyakran mosolygott. Üzletet kötöttek tanácsadásra, a felújítás szakirányítására, s azóta is szoros köztük a kapcsolat, az építész gyakran hoz hozzájuk olyan vendégeket, akik régi ház vásárlásán gondolkodnak, hogy tapasztalatukat megoszthassák.

Azt is megtanulták, hogy ami szükséges, annak helye van bent, ám legyen újonnan épített vagy öreg a ház, ami felesleges, az nem kell.

Nem mesében élnek

Ház és ember tanulja itt az együttélést, és mindig van, mit csiszolni a közös léten. Nem erőszakkal, csak szál mentén, mint ahogy a homokfújót kell a fenyőn használni. A békés környezetben nem percben mérik az eszmecsere idejét, terített asztal várja a kíváncsiskodót. Füstölt bélszín, rozmaringos májkrém, disznófősajt, friss sajt, dézsába elgyúrt túró... nem boltból való. Hátul három csűr van az udvaron, s a különbözőféle szárnyasok mellett kis kondányi disznóból, nyájnyi juhból áll az állatállomány. Kutyából is négy van, de csak kívülállónak túlzás ez, hiszen Tappancs, a berni pásztor, Zsuzsa kedvencének életét mentette meg a befogadás, Bátor, az egyik komondor a feketetói vásár emléke, a másik két komondor közül pedig nehéz volt választani, így lettek ők a vagy helyett és: Széna és Szalma.

Korábban sem voltak nagy gyógyszerfogyasztók, de ma már a lázcsillapító is kanalas náluk, piros kokojzának nevezik. Nem pazarolnak semmiben, de nem mondják azt sem, hogy nem akarnak pénzt keresni, mert pontosan tudják, mikor, mire kell gyűjteni. Például arra is jó, ha van, hogy hűséges alkalmazottjukat kisegíthessék, ha saját házról álmodik. Tudják ők, mit jelent egy ilyen vágy, ezért látják szívesen azokat is, akik kíváncsiak. Azt mondják, a kalákázóknak is hamarosan kimegy a meghívó, kertelni kell, és együtt szaporább.