
Szilágyi Enikőt Belgiumban érte a járvány, itt gyűjtött erőt a folytatáshoz
Fotó: Nánó Csaba
A Francia Köztársaság Művészet és Irodalom Lovagrendjével kitüntetett, erdélyi származású Szilágyi Enikő színművésznőt Belgiumban érte a világméretű járvány kitörése. A csütörtökön megjelent Erdélyi Naplóban vele közölt interjúban a bezártságról, a kisebbségi létről és a román elnök beszédéről is véleményt mond a művésznő.
2020. június 11., 14:302020. június 11., 14:30
2020. június 11., 14:322020. június 11., 14:32
„Március 5-én léptünk fel Kolozsváron a marosvásárhelyi Yorick Stúdióval az Eltűntek című előadásunk első turnéjának utolsó állomásán, majd visszarepültem Belgiumba, ahonnan azóta sem mozdulhattam ki. Megállt az élet, mintha súlyos bűnök után vezekelnünk kellett volna. Hihetetlennek tűnt az egész. Halomra pusztultak az emberek. Egy tízmilliós országban majdnem 10 ezer halott, több mint 100 ezer fertőzött. Kiderült, hogy milyen felkészületlen még egy nyugat-európai ország is járvány esetén. Most csak Belgiumról beszélek, ahol mindezt megéltem. Sem maszk, sem kesztyűk, sem egyéb védőfelszerelés. A kórházi személyzet és a lakosság is védtelenül állt, és hetekig csodára várt. Ez valóban hihetetlennek tűnt, de igaz volt. A gyógyszertárak bejárati ajtajára ki volt írva: »sem maszk, sem kesztyű, sem fertőtlenítő zselé nem kapható.«
– eleveníti fel az elmúlt időszakot a kolozsvári születésű színművésznő.
Szilágyi Enikő 1952. december 19-én született a kincses városban, iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián diplomázott. A Brüsszeli Királyi Egyetem holland nyelvszakára járt, a párizsi Sorbonne-on francia nyelvet és irodalmat hallgatott. A Yorick-darabban történt fellépésére készülve tavaly ősszel a Ligeten is készítettünk vele egy beszélgetést, azt ide kattintva olvashatják el. A vele készült legfrissebb interjút pedig az e heti Erdélyi Naplóban találják meg.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!