
Szilágyi Enikőt Belgiumban érte a járvány, itt gyűjtött erőt a folytatáshoz
Fotó: Nánó Csaba
A Francia Köztársaság Művészet és Irodalom Lovagrendjével kitüntetett, erdélyi származású Szilágyi Enikő színművésznőt Belgiumban érte a világméretű járvány kitörése. A csütörtökön megjelent Erdélyi Naplóban vele közölt interjúban a bezártságról, a kisebbségi létről és a román elnök beszédéről is véleményt mond a művésznő.
2020. június 11., 14:302020. június 11., 14:30
2020. június 11., 14:322020. június 11., 14:32
„Március 5-én léptünk fel Kolozsváron a marosvásárhelyi Yorick Stúdióval az Eltűntek című előadásunk első turnéjának utolsó állomásán, majd visszarepültem Belgiumba, ahonnan azóta sem mozdulhattam ki. Megállt az élet, mintha súlyos bűnök után vezekelnünk kellett volna. Hihetetlennek tűnt az egész. Halomra pusztultak az emberek. Egy tízmilliós országban majdnem 10 ezer halott, több mint 100 ezer fertőzött. Kiderült, hogy milyen felkészületlen még egy nyugat-európai ország is járvány esetén. Most csak Belgiumról beszélek, ahol mindezt megéltem. Sem maszk, sem kesztyűk, sem egyéb védőfelszerelés. A kórházi személyzet és a lakosság is védtelenül állt, és hetekig csodára várt. Ez valóban hihetetlennek tűnt, de igaz volt. A gyógyszertárak bejárati ajtajára ki volt írva: »sem maszk, sem kesztyű, sem fertőtlenítő zselé nem kapható.«
– eleveníti fel az elmúlt időszakot a kolozsvári születésű színművésznő.
Szilágyi Enikő 1952. december 19-én született a kincses városban, iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián diplomázott. A Brüsszeli Királyi Egyetem holland nyelvszakára járt, a párizsi Sorbonne-on francia nyelvet és irodalmat hallgatott. A Yorick-darabban történt fellépésére készülve tavaly ősszel a Ligeten is készítettünk vele egy beszélgetést, azt ide kattintva olvashatják el. A vele készült legfrissebb interjút pedig az e heti Erdélyi Naplóban találják meg.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!