Szerelme a tánc, és szerelmet adott a tánc

És szép lassan életre kelt a mag, amit belénk vetettek, azt adtuk tovább, táncházakban kezdtük tanítani a korábban még alig ismert moldvai táncokat. Mi voltunk a Tilinka együttes, a jelenlegi Folker őse.

– 1997-től vagy a Háromszék Táncegyüttes tagja, ami új fejezetet jelentett az életében.

– 1997-ben éppen versenyvizsgát hirdettek a Háromszék Táncegyüttesnél, kopogtattam és befogadtak. Rögtön az elején újraértékelődött a néptáncról korábban kialakult képzetem. Már nem a mulatságról, közösségi élményről beszéltünk, hanem a tánctechnikák kőkemény csiszolásáról, tökéletesítéséről, az izmok gyors fejlesztéséről, színpadi jelenlétről. Új mozgásformák, mint pl. a balett megismerése, és még számtalan bepótolandó hiányosság zúdult rám hirtelen. Nem voltam biztos benne, hogy egy évnél tovább bírni fogom. De

Minden koreográfus, rendező egy külön világ, mindenki hozott számunkra újat. Mély nyomokat hagyott bennem az a küzdelmes akrobatikus táncstílus, amit Orza Călin az Igor Stravinszkij zenéjére kísérletezett ki velünk. Vagy a Tamási Áron színházzal közösen játszott Vérnász. A Juhász Zsolt által színre vitt Ady szerelmekben eljátszott Léda szerep, és természetesen a rengeteg néptánc, különböző táncmesterek tolmácsolásában, ami egy kifogyhatatlan kincsesbánya. Különleges élmény volt a tánc mellett először megszólalni a színpadon. Ettől kezdve a mesélő szerepek folyamatosan megtaláltak, főleg a nagyszerű koreográfus és rendező Furik Rita darabjaiban. És élmény volt a sok munka mellett közben szerelmes lenni és férjhez menni.

– Apropó szerelem, a táncnak köszönhetően megismerted életed párját, akihez hozzá mentél feleségül, de ugyanakkor a színpadon is osztoztatok, illetve számos táncos tevékenységet, rendezvényt szerveztetek közösen.

– Virág Endréről van szó, az együttes volt táncosáról, jelenlegi vezetőjéről, akivel már 23 éve együtt táncolunk át az életen. 2006-ban gondoltunk egyet, és útjára indítottunk egy gyermek-néptáncegyüttest Százlábú néven. Akkor még nem is sejtettük, hogy ezzel mekkora gépezetet üzemelünk be.

A hivatásos élet mellett valamilyen belső kényszer hajtott arra, hogy föltétlenül át kell adni azt a fajta tudást, ami a néptáncban, népi kultúrában lakozik, mert úgy tűnt, minden perc számít, a felgyorsult, globalizált világ teljesen kiszorítja ezt az értéket, ami a nemzeti identitásunkat erősítené.

És történt mindez a közös élmények nyomán, az együtt elhullatott izzadságcseppek, kiszállások, turnék, táborozások során. Volt szerencsénk idegen országokba is elvinni őket, megfordultunk Portugáliában, Magyarországon, Finnországban, Angliában és Udmurtiában. Nagyon sokan velünk élték meg első repülőútjukat, szorították a kezünket, és ránk bízták magukat. Nem kell mondanom, ezek a kötelékek egy életre szólnak.

Ezt a jelenséget megerősítendő, hasonlóképpen alakult Kézdivásárhelyen is a Táncoló Udvartér baráti társaság, ahol a mai napig örömmel töltjük a szombat estéket. Természetesen itt is megalakult egy gyermek néptánccsoport Pitvar néven, amelynek kistestvére a Pitvarocska. Mindez a Bakó-Fazakas Zsuzsa által vezetett Antanténusz egyesület égisze alatt történik, amelynek én is alapítótagja vagyok.

– Ezzel párhuzamosan iskolákban is tanítjátok a néptáncot.

– Elemi iskolákban tanítunk heti rendszerességgel, itt elsősorban népi gyermekjátékokkal, népmesékkel, népdalokkal ismertetjük meg a kicsiket, majd a körtáncokon át a páros táncokig is eljutunk negyedik osztály végére. Itt az a célunk, hogy megszerettessük velük a népi kultúrát, a népdalokat, a néptáncot.