
Egykor nagymamáink kedvence volt a levendula, most újból felfedezték
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
Napjainkban reneszánszát éli a levendula: szárítva, párnába varrva, csokorba kötve, fürdősóhoz adagolva, mézzel, lekvárral keverve is lehet kapni. Nem csak illata és látványa vonzó, de számos gyógyhatása is van: gyulladáscsökkentő, nyugtató, segíti az emésztést, csillapítja a fejfájást, csökkenti a lázat. És éppen ezért jó üzlet is. A Koronkai levendula nevű családi vállalkozást Szövérfi Karolina és Károly, illetve Kovács Timea és Csaba indította néhány éve és azóta is sikeresen működteti. A vásárlók újabb vásárlókat hoztak, elmondásuk szerint tavaly az árú zömét nem a vásárokban, hanem odahaza tudták értékesíteni.
2018. március 06., 15:392018. március 06., 15:39
Szövérfi Károly méhészkedik, ám egyik évben kevés méz termett, a család pedig elgondolkodott azon, hogy mit tehetnének, hogy több mézelő virág legyen a környéken, hogy valami olyasmit kellene ültetniük, amit a méhek szeretnek és ami a legeltetéssel járó költségeket is csökkentené. „Összeültünk a testvéremékkel és elkezdtünk ötletelni. Akkor merült fel először a levendula gondolata” – idézte fel a kezdeteket Szövérfi Karolina.
„Minden összevágott, mert az egyik unokatestvérünk pont akkoriban Franciaországban, Provence-ban dolgozott, és megmutatta a levendula mezőkről készített fényképeit, hogy lássuk, milyen szép helyen jár. Ekkor kezdtünk beszélgetni, hogy mi lenne ha mi is valami hasonlóba belevágnánk” – mesélte Szövérfi Karolina az ötlet születését. A család kertje, vagyis a földterület adott volt, a levenduláról kellett megtudni a fontos információkat, hogy milyen éghajlatot szeret, hogyan kell elültetni, gondozni, feldolgozni.
Kovács Csaba és Timea, valamint Szövérfi Karolina egy vásárban
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
„Beszéltünk róla, de aztán már szinte le is tettünk az egészről, csakhogy a testvéremet tovább foglalkoztatta a dolog, aztán jött a konkrét ötlettel, hogy nézegette, honnan lehetne töveket vásárolni és biztatott, hogy vágjunk bele. Megvettük az első 2500 tövet – meséli, hogyan is kezdődött családi összefogással és biztatással a levendulatermesztés. Gyulafehérvár mellett találtak egy beszállítóra, aki a növénytöveket megfizethető áron hozta Bulgáriából Romániába, tőle vásárolták meg az első töveket, majd el is ütlették, ugyanis
„Akkor még nem tudtuk igazából, hogy mi a levendula, csak láttunk benne fantáziát. Egy tíz áris kertben, egy kicsit dombos területen vágtunk bele. Az időjárás szempontjából is jó hely, egész nap süti a nap” – idézi Karolina a kezdeteket, azt, hogy minden kedvezően alakult. Aztán megtanulták, hogyan kell a töveket elültetni, ami télen kifagyott, azt a pár tövet pótolni kellett. Gyökereztetéssel még nem próbálkoztak, egyelőre elégedettek azzal, amit vásároltak.
Mert bár sokan úgy tudják, hogy a levendula egy délszaki növény, homokos, forró helyen él, nagyon jól tűri a mi vidékünkön is az időjárási körülményeket.
Levendula-ültetvény Koronkában a család kertjében
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
„Jó ez a fajta, nagyon szeretjük, bár úgy fogtunk neki, hogy azt sem tudtuk, mire figyeljünk, hogy illatosabb legyen inkább, a virágja legyen szép, látványos, a színe erős, élénk, vagy, hogy egyáltalán milyen különbség van a fajták között. De valahogy ezt is úgy adta a jóisten, hogy pont a megfelelőt választottuk. Amire mi használjuk, ahogyan mi értékesítjük, zsákocskák, gyógypárnák formájában, erre pont tökéletes” – magyarázta Karolina.
Időközben megtanulták a gondozást, azt, hogy mikor és hogyan kell végezni a begyűjtést, illetve azóta is folyamatosan tanulnak, különböző szakkönyvekből, internetről szedegetik össze az információkat. Nem kimondottan kényes ez a fajta, ami az itteni éghajlatnak tökéletesen megfelel. Viszont sokat kell dolgozni vele, kapálni, gyomlálni, mint bármely másik kultúrnövényt. Főleg az elején, amíg akkorára megnőnek a bokrok, hogy a gyom nem marad meg köztük, sok a munka.
Egyelőre látszik, hogy évről évre növekednek, fejlődnek a koronkai levendula bokrok. Ezt abból is tapasztalták, hogy az első évben a leszüretelt és becsomagolt, párnácskákba töltött levendulát elajándékozták, rokonoknak, barátoknak jutott belőle. Amikor szóbajött az értékesítés, úgy gondolták ajándéknak szép lesz, illetve egy tea-forgalmazónak eladják a virágot, kár nem éri a családot, szép dolog volt ezzel foglalkozni. Csakhogy a következő évre már annyi termés lett, hogy gondolkodni kellett az értékesítésen, hiszen nem lehetett volna az összeset elajándékozni, így vásárokba vitték a szépen feldolgozott levendulát. Az illatos párnák, zsákocskák, csokrok ízlésesen csomagolva nagy népszerűségnek örvendtek, a vásárlók vitték és újabb vásárlókat irányítottak a Koronkai levendula standjához, illetve műhelyéhez.
Párnákba, zsákocskákba csomagolják, fürdősóba teszik a lila, illatos virágot
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
Közben a méhészetet sem hagyta abba Szövérfi Károly, aki azt tapasztalta, hogy bár a levendulás és a méhek két külön területen vannak, a virágnak olyan illata és vonzereje van a méhek számára, hogy azok megkeresik és ott gyűjtenek. Bár még levendula mézet nem készítettek, Karolina saját használatra kipróbálta a levendulát mézzel, és az is nagyon jól sikerült, a virág intenzív íze, illata bevált, különleges volt. Erre egy pontos receptet használt, a levendulára mézet töltenek és meghatározott ideig hagyják rajta. „Nagyon különleges lett, és anyagilag is megérné ezzel foglalkozni, hiszen a gyógyhatása miatt sokkal értékesebb” – magyarázta.
– ismertette a sikert. A levendula decemberre már elfogyott, bár a 2500 tőn száz kilónyi virág termett. A feldolgozáshoz, szárításhoz a kert mellett kialakítottak egy megfelelő szellős, árnyékos helyet, ahol szárítani lehet.
Szüretelni kétszer egy évben szoktak, első alkalommal június közepén kezdődik a virágzás, ami az időjárástól is függ és akkor egy héten keresztül gyűjtik a virágot, amelyet nem szabad megvárni, hogy teljesen elnyíljék. Egy második virágzás augusztusban következik, akkor valamivel kevesebb a virág. A szüretelés azt jelenti, hogy vágják, kötözik a virágot, kosárba helyezik, arra figyelve, hogy ne törjön össze, ne sérüljön. „Előbb mi is megbírtuk, most már jönnek a barátok, a rokonok, mindenki akit érdekel, segít, mert egy kellemes tevékenység is, a virág szüretelés egy szenzáció” – mondja Karolina. Érdeklődésünkre, hogy lekvárral, szörppel próbálkoztak-e, elmondta, saját használatra kipróbálta, de azzal egy koronkai barátnőjük foglalkozik ugyancsak sikerrel.
Szövérfi Karolina szabadidejében foglalkozik a levendulával
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
Egykor nagymamáink kedvence volt a levendula, a ruhás szekrényben tartották, illatosított és elűzte a molyokat. Aztán mintha elfelejtődött volna. Most újból felfedezték és egyre többen keresik és használják, ugyanis nem csak az illata és a látványa vonzó, de számos gyógyhatása miatt is.
A levendula-termesztőknek azt is ki kellett kísérletezniük, hogy hogyan, milyen formában tegyék be a párnába, hogy az illatát hosszasan megőrizze. A levendulából úgy szabadul fel az illat, hogy ha a virágot összemorzsoljuk.
– tudtuk meg ezt is.
Ami a jövő terveket illetve, Szövérfi Karolina elmondta, egyelőre annyi terem éppen, amennyit megbírnak gondozni, feldolgozni, értékesíteni. Valamennyüknek van munkahelye, a levendulával csak szabadidejükben foglalkoznak. „Nem igaz, hogy nem gondolkodtunk a gyarapításon, ez folyamatosan bennem van, de konkrétumra még nem került sor” – tette hozzá.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!