Egykor nagymamáink kedvence volt a levendula, most újból felfedezték
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
Napjainkban reneszánszát éli a levendula: szárítva, párnába varrva, csokorba kötve, fürdősóhoz adagolva, mézzel, lekvárral keverve is lehet kapni. Nem csak illata és látványa vonzó, de számos gyógyhatása is van: gyulladáscsökkentő, nyugtató, segíti az emésztést, csillapítja a fejfájást, csökkenti a lázat. És éppen ezért jó üzlet is. A Koronkai levendula nevű családi vállalkozást Szövérfi Karolina és Károly, illetve Kovács Timea és Csaba indította néhány éve és azóta is sikeresen működteti. A vásárlók újabb vásárlókat hoztak, elmondásuk szerint tavaly az árú zömét nem a vásárokban, hanem odahaza tudták értékesíteni.
2018. március 06., 15:392018. március 06., 15:39
Szövérfi Károly méhészkedik, ám egyik évben kevés méz termett, a család pedig elgondolkodott azon, hogy mit tehetnének, hogy több mézelő virág legyen a környéken, hogy valami olyasmit kellene ültetniük, amit a méhek szeretnek és ami a legeltetéssel járó költségeket is csökkentené. „Összeültünk a testvéremékkel és elkezdtünk ötletelni. Akkor merült fel először a levendula gondolata” – idézte fel a kezdeteket Szövérfi Karolina.
„Minden összevágott, mert az egyik unokatestvérünk pont akkoriban Franciaországban, Provence-ban dolgozott, és megmutatta a levendula mezőkről készített fényképeit, hogy lássuk, milyen szép helyen jár. Ekkor kezdtünk beszélgetni, hogy mi lenne ha mi is valami hasonlóba belevágnánk” – mesélte Szövérfi Karolina az ötlet születését. A család kertje, vagyis a földterület adott volt, a levenduláról kellett megtudni a fontos információkat, hogy milyen éghajlatot szeret, hogyan kell elültetni, gondozni, feldolgozni.
Kovács Csaba és Timea, valamint Szövérfi Karolina egy vásárban
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
„Beszéltünk róla, de aztán már szinte le is tettünk az egészről, csakhogy a testvéremet tovább foglalkoztatta a dolog, aztán jött a konkrét ötlettel, hogy nézegette, honnan lehetne töveket vásárolni és biztatott, hogy vágjunk bele. Megvettük az első 2500 tövet – meséli, hogyan is kezdődött családi összefogással és biztatással a levendulatermesztés. Gyulafehérvár mellett találtak egy beszállítóra, aki a növénytöveket megfizethető áron hozta Bulgáriából Romániába, tőle vásárolták meg az első töveket, majd el is ütlették, ugyanis
„Akkor még nem tudtuk igazából, hogy mi a levendula, csak láttunk benne fantáziát. Egy tíz áris kertben, egy kicsit dombos területen vágtunk bele. Az időjárás szempontjából is jó hely, egész nap süti a nap” – idézi Karolina a kezdeteket, azt, hogy minden kedvezően alakult. Aztán megtanulták, hogyan kell a töveket elültetni, ami télen kifagyott, azt a pár tövet pótolni kellett. Gyökereztetéssel még nem próbálkoztak, egyelőre elégedettek azzal, amit vásároltak.
Mert bár sokan úgy tudják, hogy a levendula egy délszaki növény, homokos, forró helyen él, nagyon jól tűri a mi vidékünkön is az időjárási körülményeket.
Levendula-ültetvény Koronkában a család kertjében
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
„Jó ez a fajta, nagyon szeretjük, bár úgy fogtunk neki, hogy azt sem tudtuk, mire figyeljünk, hogy illatosabb legyen inkább, a virágja legyen szép, látványos, a színe erős, élénk, vagy, hogy egyáltalán milyen különbség van a fajták között. De valahogy ezt is úgy adta a jóisten, hogy pont a megfelelőt választottuk. Amire mi használjuk, ahogyan mi értékesítjük, zsákocskák, gyógypárnák formájában, erre pont tökéletes” – magyarázta Karolina.
Időközben megtanulták a gondozást, azt, hogy mikor és hogyan kell végezni a begyűjtést, illetve azóta is folyamatosan tanulnak, különböző szakkönyvekből, internetről szedegetik össze az információkat. Nem kimondottan kényes ez a fajta, ami az itteni éghajlatnak tökéletesen megfelel. Viszont sokat kell dolgozni vele, kapálni, gyomlálni, mint bármely másik kultúrnövényt. Főleg az elején, amíg akkorára megnőnek a bokrok, hogy a gyom nem marad meg köztük, sok a munka.
Egyelőre látszik, hogy évről évre növekednek, fejlődnek a koronkai levendula bokrok. Ezt abból is tapasztalták, hogy az első évben a leszüretelt és becsomagolt, párnácskákba töltött levendulát elajándékozták, rokonoknak, barátoknak jutott belőle. Amikor szóbajött az értékesítés, úgy gondolták ajándéknak szép lesz, illetve egy tea-forgalmazónak eladják a virágot, kár nem éri a családot, szép dolog volt ezzel foglalkozni. Csakhogy a következő évre már annyi termés lett, hogy gondolkodni kellett az értékesítésen, hiszen nem lehetett volna az összeset elajándékozni, így vásárokba vitték a szépen feldolgozott levendulát. Az illatos párnák, zsákocskák, csokrok ízlésesen csomagolva nagy népszerűségnek örvendtek, a vásárlók vitték és újabb vásárlókat irányítottak a Koronkai levendula standjához, illetve műhelyéhez.
Párnákba, zsákocskákba csomagolják, fürdősóba teszik a lila, illatos virágot
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
Közben a méhészetet sem hagyta abba Szövérfi Károly, aki azt tapasztalta, hogy bár a levendulás és a méhek két külön területen vannak, a virágnak olyan illata és vonzereje van a méhek számára, hogy azok megkeresik és ott gyűjtenek. Bár még levendula mézet nem készítettek, Karolina saját használatra kipróbálta a levendulát mézzel, és az is nagyon jól sikerült, a virág intenzív íze, illata bevált, különleges volt. Erre egy pontos receptet használt, a levendulára mézet töltenek és meghatározott ideig hagyják rajta. „Nagyon különleges lett, és anyagilag is megérné ezzel foglalkozni, hiszen a gyógyhatása miatt sokkal értékesebb” – magyarázta.
– ismertette a sikert. A levendula decemberre már elfogyott, bár a 2500 tőn száz kilónyi virág termett. A feldolgozáshoz, szárításhoz a kert mellett kialakítottak egy megfelelő szellős, árnyékos helyet, ahol szárítani lehet.
Szüretelni kétszer egy évben szoktak, első alkalommal június közepén kezdődik a virágzás, ami az időjárástól is függ és akkor egy héten keresztül gyűjtik a virágot, amelyet nem szabad megvárni, hogy teljesen elnyíljék. Egy második virágzás augusztusban következik, akkor valamivel kevesebb a virág. A szüretelés azt jelenti, hogy vágják, kötözik a virágot, kosárba helyezik, arra figyelve, hogy ne törjön össze, ne sérüljön. „Előbb mi is megbírtuk, most már jönnek a barátok, a rokonok, mindenki akit érdekel, segít, mert egy kellemes tevékenység is, a virág szüretelés egy szenzáció” – mondja Karolina. Érdeklődésünkre, hogy lekvárral, szörppel próbálkoztak-e, elmondta, saját használatra kipróbálta, de azzal egy koronkai barátnőjük foglalkozik ugyancsak sikerrel.
Szövérfi Karolina szabadidejében foglalkozik a levendulával
Fotó: Facebook/Koronkai levendula
Egykor nagymamáink kedvence volt a levendula, a ruhás szekrényben tartották, illatosított és elűzte a molyokat. Aztán mintha elfelejtődött volna. Most újból felfedezték és egyre többen keresik és használják, ugyanis nem csak az illata és a látványa vonzó, de számos gyógyhatása miatt is.
A levendula-termesztőknek azt is ki kellett kísérletezniük, hogy hogyan, milyen formában tegyék be a párnába, hogy az illatát hosszasan megőrizze. A levendulából úgy szabadul fel az illat, hogy ha a virágot összemorzsoljuk.
– tudtuk meg ezt is.
Ami a jövő terveket illetve, Szövérfi Karolina elmondta, egyelőre annyi terem éppen, amennyit megbírnak gondozni, feldolgozni, értékesíteni. Valamennyüknek van munkahelye, a levendulával csak szabadidejükben foglalkoznak. „Nem igaz, hogy nem gondolkodtunk a gyarapításon, ez folyamatosan bennem van, de konkrétumra még nem került sor” – tette hozzá.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!