Szép és hasznos: reneszánszát éli a levendula

„Akkor még nem tudtuk igazából, hogy mi a levendula, csak láttunk benne fantáziát. Egy tíz áris kertben, egy kicsit dombos területen vágtunk bele. Az időjárás szempontjából is jó hely, egész nap süti a nap” – idézi Karolina a kezdeteket, azt, hogy minden kedvezően alakult. Aztán megtanulták, hogyan kell a töveket elültetni, ami télen kifagyott, azt a pár tövet pótolni kellett. Gyökereztetéssel még nem próbálkoztak, egyelőre elégedettek azzal, amit vásároltak.

Mert bár sokan úgy tudják, hogy a levendula egy délszaki növény, homokos, forró helyen él, nagyon jól tűri a mi vidékünkön is az időjárási körülményeket.

Egyelőre látszik, hogy évről évre növekednek, fejlődnek a koronkai levendula bokrok. Ezt abból is tapasztalták, hogy az első évben a leszüretelt és becsomagolt, párnácskákba töltött levendulát elajándékozták, rokonoknak, barátoknak jutott belőle. Amikor szóbajött az értékesítés, úgy gondolták ajándéknak szép lesz, illetve egy tea-forgalmazónak eladják a virágot, kár nem éri a családot, szép dolog volt ezzel foglalkozni. Csakhogy a következő évre már annyi termés lett, hogy gondolkodni kellett az értékesítésen, hiszen nem lehetett volna az összeset elajándékozni, így vásárokba vitték a szépen feldolgozott levendulát. Az illatos párnák, zsákocskák, csokrok ízlésesen csomagolva nagy népszerűségnek örvendtek, a vásárlók vitték és újabb vásárlókat irányítottak a Koronkai levendula standjához, illetve műhelyéhez. 

– ismertette a sikert. A levendula decemberre már elfogyott, bár a 2500 tőn száz kilónyi virág termett. A feldolgozáshoz, szárításhoz a kert mellett kialakítottak egy megfelelő szellős, árnyékos helyet, ahol szárítani lehet.

Szüretelni kétszer egy évben szoktak, első alkalommal június közepén kezdődik a virágzás, ami az időjárástól is függ és akkor egy héten keresztül gyűjtik a virágot, amelyet nem szabad megvárni, hogy teljesen elnyíljék. Egy második virágzás augusztusban következik, akkor valamivel kevesebb a virág. A szüretelés azt jelenti, hogy vágják, kötözik a virágot, kosárba helyezik, arra figyelve, hogy ne törjön össze, ne sérüljön. „Előbb mi is megbírtuk, most már jönnek a barátok, a rokonok, mindenki akit érdekel, segít, mert egy kellemes tevékenység is, a virág szüretelés egy szenzáció” – mondja Karolina. Érdeklődésünkre, hogy lekvárral, szörppel próbálkoztak-e, elmondta, saját használatra kipróbálta, de azzal egy koronkai barátnőjük foglalkozik ugyancsak sikerrel.  

A levendula-termesztőknek azt is ki kellett kísérletezniük, hogy hogyan, milyen formában tegyék be a párnába, hogy az illatát hosszasan megőrizze. A levendulából úgy szabadul fel az illat, hogy ha a virágot összemorzsoljuk.

– tudtuk meg ezt is.

Ami a jövő terveket illetve, Szövérfi Karolina elmondta, egyelőre annyi terem éppen, amennyit megbírnak gondozni, feldolgozni, értékesíteni. Valamennyüknek van munkahelye, a levendulával csak szabadidejükben foglalkoznak.  „Nem igaz, hogy nem gondolkodtunk a gyarapításon, ez folyamatosan bennem van, de konkrétumra még nem került sor” – tette hozzá.