
A harmincas évektől gyártják, a hatvanas évektől vált közismertté a régeni sítalp
Fotó: Hila Tibi/schiuri-reghin.ro
Ki emlékszik még a szászrégeni sílécekre? Pedig volt egy időszak, amikor nehezen lehetett hozzájutni máshoz. A nosztalgia rózsaszín ködbe fedi a múltat, olyannyira, két kolozsvári vállalkozó vissza is hozná a köztudatba és a használatba a régeni léceket.
2018. március 28., 16:402018. március 28., 16:40
A szászrégeni fafeldolgozó üzem annak idején nem csak a sportszergyártásáról volt híres, még sportrepülőgépeket is gyártottak ott. Magyary Levente tervező a gyárban dolgozott, és ahogy érdeklődésünkre elmondta, kedvenc síléce volt a régeni, aminek a gyártását még a rendszerváltás előtt leállították, annak ellenére, hogy volt rá igény. Az üzemben legelőször a repülőgyártást szüntették meg. „Huszonnégy óra alatt álltunk le, fentről jött a parancs, és abba kellett hagyni a munkát. Pedig az általunk gyártott repülőgép még Európa-bajnokságot is nyert, még a híres orosz gépeket is legyőzte” – mesélte a szászrégeni nyugalmazott tervező.
Vitorlázót, motoros gépeket, illetve Románia első kísérleti helikopterét is ott gyártották. A sportfelszerelésekre is nagyon büszkék voltak a gyár alkalmazottai, ahogy azok is, akik szabadidejükben szívesen sportoltak. „Nekem is régeni sítalpam volt, azokkal síztem, jók voltak. Még ma is megvan egy pár, de már nem sízek” – magyarázta Magyary Levente.
Retró formák és nevek
Fotó: Hila Tibi/schiuri-reghin.ro
Molnár Tamás nyugalmazott faipari mérnök, szenvedélyes 1963-ban tanult meg sízni egy régi deszkaléccel, amin se márkajelzés, se rendes síkötés nem volt. Akkoriban kezdtek a sítalp szélére fémlemezkéket csavarozni, ez volt a „kantni”, mely arra volt hivatott, hogy tartósabbá tegye a sílécet, és segítse az ívelést, kanyarodást.
– idézte fel emlékeit, hozzátéve, hogy keletnémet gyártmányú, úgynevezett kandahar típusú kötéseket lehetett venni hozzá a sportüzletben, és egymásnak mutatták meg a barátok, hogy hogyan és hova kell azt szerelni a lécen. Akkoriban még házilag készítettek hozzá vakszot, aminek parafin és szurok volt az alapja, a megolvadt keverékhez őrölt grafitot kevertek, és hengeres formákba öntötték. „A vaksszal összefirkáltuk a léc talpát, és nagyobbacska parafadugóval elsimítottuk. Főleg a tavaszi, nedves hóhoz kellett efféle gyorsítót használni” – mesélte a nyugalmazott mérnök, aki azt is elmondta, a régeni lécek különféle árkategóriát képviseltek, a legegyszerűbb és legolcsóbb a Combi volt, később jött a Rubin, Topaz és a legdrágább Diamant.
A kezdeti dupla falú bőrbakancsok után olasz műanyag – San Marco márkanevű – bakancsokat importáltak, a bakancs kivehető, belső részét a régeni sportszergyárban varrták hozzá. Biztonsági síkötést a vásárhelyi Prodcomplex gyártott Scut márkanévvel. Ezt a lengyel Beta kötésről másolták, annak az őse az amerikai Look volt.
– mesélte Molnár Tamás.
Kezdeményezték a sílécek újbóli gyártását és népszerűsítését
Fotó: Alexandru Sava/schiuri-reghin.ro
A legtöbben azonban úgy tűnik, nem a kellemetlenségekre emlékeznek. A brand népszerűségére és saját emlékeikre alapozva két fiatal kolozsvári vállalkozó, Sebastian Big és Ionuț Pațiu 2016-ban kezdeményezte az egykori szászrégeni sítalpak újragyártását és népszerűsítését. A vállalkozók nemrég a Gândul című napilapnak nyilatkozva beszéltek elképzelésükről, elmondva, hogy kézműves, de a modern elvárásoknak megfelelő léceket gyártanak: az első negyven pár már el is készült.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!