
A harmincas évektől gyártják, a hatvanas évektől vált közismertté a régeni sítalp
Fotó: Hila Tibi/schiuri-reghin.ro
Ki emlékszik még a szászrégeni sílécekre? Pedig volt egy időszak, amikor nehezen lehetett hozzájutni máshoz. A nosztalgia rózsaszín ködbe fedi a múltat, olyannyira, két kolozsvári vállalkozó vissza is hozná a köztudatba és a használatba a régeni léceket.
2018. március 28., 16:402018. március 28., 16:40
A szászrégeni fafeldolgozó üzem annak idején nem csak a sportszergyártásáról volt híres, még sportrepülőgépeket is gyártottak ott. Magyary Levente tervező a gyárban dolgozott, és ahogy érdeklődésünkre elmondta, kedvenc síléce volt a régeni, aminek a gyártását még a rendszerváltás előtt leállították, annak ellenére, hogy volt rá igény. Az üzemben legelőször a repülőgyártást szüntették meg. „Huszonnégy óra alatt álltunk le, fentről jött a parancs, és abba kellett hagyni a munkát. Pedig az általunk gyártott repülőgép még Európa-bajnokságot is nyert, még a híres orosz gépeket is legyőzte” – mesélte a szászrégeni nyugalmazott tervező.
Vitorlázót, motoros gépeket, illetve Románia első kísérleti helikopterét is ott gyártották. A sportfelszerelésekre is nagyon büszkék voltak a gyár alkalmazottai, ahogy azok is, akik szabadidejükben szívesen sportoltak. „Nekem is régeni sítalpam volt, azokkal síztem, jók voltak. Még ma is megvan egy pár, de már nem sízek” – magyarázta Magyary Levente.
Retró formák és nevek
Fotó: Hila Tibi/schiuri-reghin.ro
Molnár Tamás nyugalmazott faipari mérnök, szenvedélyes 1963-ban tanult meg sízni egy régi deszkaléccel, amin se márkajelzés, se rendes síkötés nem volt. Akkoriban kezdtek a sítalp szélére fémlemezkéket csavarozni, ez volt a „kantni”, mely arra volt hivatott, hogy tartósabbá tegye a sílécet, és segítse az ívelést, kanyarodást.
– idézte fel emlékeit, hozzátéve, hogy keletnémet gyártmányú, úgynevezett kandahar típusú kötéseket lehetett venni hozzá a sportüzletben, és egymásnak mutatták meg a barátok, hogy hogyan és hova kell azt szerelni a lécen. Akkoriban még házilag készítettek hozzá vakszot, aminek parafin és szurok volt az alapja, a megolvadt keverékhez őrölt grafitot kevertek, és hengeres formákba öntötték. „A vaksszal összefirkáltuk a léc talpát, és nagyobbacska parafadugóval elsimítottuk. Főleg a tavaszi, nedves hóhoz kellett efféle gyorsítót használni” – mesélte a nyugalmazott mérnök, aki azt is elmondta, a régeni lécek különféle árkategóriát képviseltek, a legegyszerűbb és legolcsóbb a Combi volt, később jött a Rubin, Topaz és a legdrágább Diamant.
A kezdeti dupla falú bőrbakancsok után olasz műanyag – San Marco márkanevű – bakancsokat importáltak, a bakancs kivehető, belső részét a régeni sportszergyárban varrták hozzá. Biztonsági síkötést a vásárhelyi Prodcomplex gyártott Scut márkanévvel. Ezt a lengyel Beta kötésről másolták, annak az őse az amerikai Look volt.
– mesélte Molnár Tamás.
Kezdeményezték a sílécek újbóli gyártását és népszerűsítését
Fotó: Alexandru Sava/schiuri-reghin.ro
A legtöbben azonban úgy tűnik, nem a kellemetlenségekre emlékeznek. A brand népszerűségére és saját emlékeikre alapozva két fiatal kolozsvári vállalkozó, Sebastian Big és Ionuț Pațiu 2016-ban kezdeményezte az egykori szászrégeni sítalpak újragyártását és népszerűsítését. A vállalkozók nemrég a Gândul című napilapnak nyilatkozva beszéltek elképzelésükről, elmondva, hogy kézműves, de a modern elvárásoknak megfelelő léceket gyártanak: az első negyven pár már el is készült.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!