
Hunyadi Attila régi könyveket kutat
Fotó: Makkay József
A régi magyar konyhával kapcsolatban sok tévhit él az emberek fejében. Gasztronómiai hagyományaink kutatója, a Kolozsváron élő dr. Hunyadi Attila Gábor történész szerint eleink étkei egészségesebbek voltak a mai konyha választékánál: sok zöldfűszert és ízletes mártásokat használtak – olvashatják a Székelyhon Erdélyi Gasztró mellékletében.
2021. július 07., 09:082021. július 07., 09:08
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem adjunktusaként dr. Hunyadi Attila Gábor Erdély és Románia 20. századi gazdaságtörténetét oktatja diákjainak. Érdeklődési körébe tartozik a magyar gasztronómia története is. A Báthoryak korából, az 1590-es évek elejéről a kézirat formájában fennmaradt első magyar szakácskönyvtől a következő évszázadok gasztronómiai szokásait bemutató receptes könyvekig a történész több tucat kiadványt dolgozott fel.
Forró zsírba kerül a Tordai pecsenye
Fotó: Pozsonyi Márta/Facebook
De nemcsak tanulmányozza a régi magyar szakácskönyveket, hanem egy Kolozsváron bejegyzett civil szervezet keretében a recepteket ki is próbálják különböző rendezvények keretében.
„Kedvenc szakácskönyvem az 1771-ben, Kolozsváron kiadott Szakáts mesterségnek könvtskéje, amely mai szemmel olvasva is meglepően gazdag és sokrétű.
Magyar nyelvterületen, de Nyugat-Európában sem ismerek olyan szakácskönyvet, amelyben ennyiféle halfajtából készülő ételrecept lenne” – magyarázza a történész. A teljes cikket a Székelyhon legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében találják meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!