
Tănase Dima 2017-ben. Nagyon tartalmas és eredményes karriert tudhat maga mögött
Fotó: Fanatik.ro
A hazai futballrajongók gyakran vitába szállnak egymással, amikor Nicolae Dobrin és Gheorghe Hagi neve szóba kerül. Pedig teljesen értelmetlen arról vitázni, hogy a két labdabűvölő közül melyik volt jobb. Így gondolja Tănase Dima is, aki készségesen mesélt a Székelyhon legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében mindkét futballcsillagról.
2021. június 22., 09:282021. június 22., 09:28
Tănase Dima a román labdarúgás egyetlen olyan edzője volt, akinek megadatott, hogy klubcsapatainál – különböző korszakokban – a hazai futball két legjobb futballistájával dolgozzon. Az FC Argeş (1970–78) és a Sportul Studenţesc (1984–87) valamikori edzője, a 85. életévét betöltött, bulgáriai születésű szakember Dobrinnal nyolc esztendőn keresztül, Hagival pedig három évig dolgoztott, azt mondja, mindkettőt úgy ismerte, mintha a saját gyermekei lettek volna.
A román foci két legendás játékosa, Nicolae Dobrin és Gheorghe Hagi 1992-ben
Fotó: Eugen Enachescu/Agerpres
„Nehéz választ adni arra, hogy melyikük volt jobb, két dolog azonban biztos: akkoriban rengeteg jó futballista játszott a hazai bajnokságban, ők viszont a legjobbak közül is kiemelkedtek.
És amikor arról beszélek, hogy milyen sok tehetséges, jól képzett játékos rúgta a bőrt Romániában, azt is ki merem jelenteni, hogy azokból akár két, egyforma szintet képviselő válogatottat is össze lehetett volna állítani. A szövetségi kapitányoknak legfeljebb azon kellett volna gondolkozniuk, kit hagyjanak ki a keretből. Persze más időket éltünk…
Szinte nem létezett csapat, amely hazai mérkőzéseit ne játszotta volna telt ház előtt!” – meséli a hajdani edző. A vele készült interjút elolvashatják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!