
Antal András és Miklós Zoltán. Közös hobbijük a népi gyermekjátékok készítése
Fotó: Veres Nándor
Egyszerű és nagyszerű a népi fajátékok világa, s ha bárki azt hinné, hogy leáldozóban van népszerűségük, hát téved. Legalább is ez derült ki számunkra egy olyan műhely meglátogatásakor, amelyben két csíkszéki fiatalember népi fajátékokat készít. A titkuk talán csak az – de ez sem kőbe vésett –, hogy ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek megkedveljék, felnőttként is be kell kapcsolódni a játékba. Soha rosszabb feladatunk ne legyen!
2021. július 14., 17:232021. július 14., 17:23
2021. július 14., 17:292021. július 14., 17:29
„Annyit játszottunk itt tavaly januárban s februárban, hogy csak na” – kacag nagyot Miklós Zoltán és Antal András, amikor meglátogatjuk őket Zoltán csobotfalvi műhelyében. Régi barátság szülte a közös vállalkozásukat, megvan ez már tízéves is, hiszen korábban szórakoztató- és oktató társasjátékokat gyártottak, kis méretű fajátékokat forgalmaztak. Ezt gondolták tovább, s tavalytól nagy- és kis méretű, kerti- és beltéri fajátékok gyártásban kamatoztatják tudásukat. Így született meg a Bugri népi fajátékok ötlete. Mindkettejük felsőfokú közgazdasági tanulmányokkal rendelkezik, a játékkészítés egy közös hobbi, kikapcsolódás.
Zoltán aktív tagja a csobotfalvi Csobod Öröksége Egyesületnek, ragaszkodik a hagyományokhoz, ha teheti, előszeretettel vesz részt a hagyományőrző tevékenységeken. Korábban az egyesület gyerekfoglalkozásai során már kipróbált egy-két népi játékot. „Gondolkodtunk azon, hogy ez talán főállás is lehetne számunkra, de rájöttünk, ha már ettől függ a megélhetésünk, nagyüzemben kell csináljuk, akkor elveszíti a varázsát” – magyarázza. András szerint ami műhelyeikben zajlik, az már egy picivel több, mint a barkács kategória, ugyanakkor annak is örvendenek, hogy az egyetemen tanultakat is hasznosítani tudják, hiszen az eladással, bérbeadással is ők foglalkoznak.
Csigafuttatás
Fotó: Veres Nándor
A fajátékok tulajdonképpen két műhelyben készülnek, mindenkinek megvan a feladata, amit előzőleg megbeszélnek, majd a kész darabot Zoltán műhelyében rakják össze. Eddig több mint negyvenféle játékot készítettek el, ezeket lehet tőlük bérelni, vásárolni, és a készlet tovább bővül. A készítésükben – mesélik – sokat segítettek a különböző szakkönyvek, sokat böngészték az internetet, rengeteg leírást találtak, ugyanis igen terjedelmes irodalma van a népi gyermekjátékoknak.
Ami a műhelyben zajlik, már kicsit több, mint a barkács kategória
Fotó: Veres Nándor
„Mások ma már a gyerekek. Volt már néhány olyan alkalom, amelyre elvittük a játékokat, de annyira pörögnek a gyermekek, és emiatt a telefonos, tabletes világ miatt annyira másként állnak a játékokhoz, a játszáshoz, hogy nehéz megfogni őket. Azt tapasztaltuk, hogy az a legjobb, ha a felnőttek irányításával játszanak, eleinte a felnőttek is részesei a közös játéknak, mert máskülönben a gyerekeknek nincs türelmük. Ha csak a kezükbe nyomjuk, az nem hatékony.
– jegyzi meg Zoltán, aki négyéves kisfiával már sokféle játékot kipróbált odahaza.
Karikadobáló, diótörő, akasztó, medvedobáló, gólyaláb, zsinóros ördöglakat, csigafuttatás, mocsárjáró, lépegető – csak néhány a furfangos nevű játékok közül. A zsákdobáló például a patkódobálásnak egy biztonságosabb variánsa, hiszen patkók helyet kis zsákocskákat kell meghatározott távolságból egy vízszintes rúdra ráhajítani. Aki nagyobb izgalomra vágyik, medvéket is dobálhat. Na nem azokat, amelyek minduntalan megjárják magukat Zoltánék háza mögött, hanem azokat, amelyek egy méretes táblára vannak felfestve nagy lyukkal a pocakjukon. Ide kell betalálni a rongylabdával, a lyukak különböző pontértékűek.
Lépegető
Fotó: Veres Nándor
Na de ismerik-e bubucot? Ez nem más, mint egy kis egyensúlygyakorlat és erőfitogtatás. Egy hídon vagy rönkön egyensúlyozva a játékosok egy rúddal harcolnak egymással, a rúd két végén pedig puha zsákok találhatók. Az győz, aki tovább fennmarad a hídon.
Zoltán öt évet élt Dániában a feleségével, Gergő is ott született, két évvel ezelőtt tértek haza, a dédszülei régi házának a helyén építették fel otthonukat.
„Sokmindent kaptunk Dániától. Tapasztalatot szereztünk, világot láttunk, megtanultuk a nyelvet, minden jó volt, de messze volt. Hiányzott az itthoni közösségi élet, a család, ezért mindig is tudtuk, hogy haza fogunk térni. Kényelmes életünk volt, de azt hiszem, kicsit unalmas is. Mi már szerencsések vagyunk, hogy van lehetőségünk a hobbinkkal is foglalkozni” – meséli.
Amikor Zoltán gólyalábra pattan
Fotó: Veres Nándor
Mutatják közben, most éppen egy kolozsvári kalandpark számára készítik a kültéri játékokat. Mint András kiemeli, műanyagot egyáltalán nem használnak, csak fát, esetenként préselt lemezt, a kis zsákokban pedig kukorica van.
„Mi arra is törekszünk, hogy látható legyen a két kezünk nyoma is, ne legyenek mind annyira tökéletesek. Van, amikor a szándékosság adja egy-egy darab tökéletlenségét. Megtörténik, hogy egy darab léc kerül a kezünkbe, amit más akár tűzre dobna, de mi első látásra látjuk, hogy melyik játékhoz tudjuk felhasználni. Játékaink egy alternatívát jelentenek, törekszünk arra, hogy ne a műanyag szemetet halmozzuk” – magyarázza András, miközben Zoltán gólyalábakon tesz egy kört az udvaron, mi pedig kipróbáljuk a karika- és zsákdobálást.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!