
Népi gyógymódokból ma sincs hiány Gyergyóremetén
Fotó: 123RF
Só, ecet, juhfaggyú, libazsír és emberi vizelet egyaránt szerepel abban a népi patikában, bátran mondható, kollektív tudástárban, ami Gyergyóremetén fellelhető. Nem titkolják, megosztják a gyógymódokat, de újabbak megismerésétől sem határolódnak el.
2018. szeptember 24., 17:462018. szeptember 24., 17:46
Elegendő volt egy tematikus előadás ahhoz, hogy kiderüljön: Gyergyóremetén rendkívül széles a tárháza a népi gyógymódoknak. Laczkó-Albert Katalin meghívására a gyergyói nagyközségbe érkezett Péter Mária, Imelda nővér, a ferences nővérek közösségének tagja, akinek jelenléte kiváló alkalom volt arra, hogy a közel negyven helybéli megossza tapasztalatait bizonyos gyógymódokról.
Meleg sótól a nyers pityókakarikáig
A találkozóra érkező asszonyok már kezdésként elmesélték nekünk az alapvető gyógymódokat: ecetes sós, jó meleg víz a legjobb borogató, ha lázas az ember. Az ecet és só vízben oldva felfázás esetén meleg lábfürdőnek ideális. Egymás receptjeit egészítették ki, visszaemlékezésekkel.
Meleg só kell a begyulladt torokra erős köhögéskor, ha láz van, nyers pityókakarikát kell tenni a tenyérbe, a talpra. A kézre gézzel lehet rákötni, a lábnál egyszerűbb: csak a zokniba kell belehúzni – okít ki egy középkorú asszony, és gondolkodás nélkül válaszol a kérdésre: mi a torokfájás csillapítója? „Pisis rongy.”
A vizelettel való gyógymódok nem ismeretlenek Gyergyó vidékén, bár feltételezhető volt, hogy már csak emlékként él a szűz leány vizeletével való mosdás, hogy a ráncosodást elodázzák. A remetei asszonyok visszarángatnak a jelenbe: a vizelet ma is hasznosítható, és az, hogy hány évestől származik, hatásában nem, csak szagában különbözik. Nincsenek tabuk, sorban mondják, mi mindenre jó a vizelet:
„akinek repedezik a keze bőre, főleg pityókaásás idején szokott ez lenni, rá kell pisilni, majd jól beszappanozni, s hagyni, hogy puhítsa. Több napig kell ismételni, állítom, hogy hatásos”, „akinek a sarka repedezik, egyszerűen vizelje le!”
„Román asszony mondta a szomszéd embernek, amikor építkezni járt, hogy a pisi jó...” – kezd bele egy történetbe egy másik asszony, és hamar kiderül, több forrásból való a tudás.
Torokfájásra a legjobb a gyergyóremeteiek szerint a pisis rongy
Fotó: 123RF
A remetei emberekről azt tartják, járt-kőttek, sok helyen megfordultak. Főleg az ügyes kezű, famegmunkálók, akik nem csak a megélhetést, a gyógyítás tudományának egy-egy részletét is hazahozták „küssőfődről”. Sok van viszont, ami a szülőktől, nagyszülőktől származik, így például az olvasztott juhfaggyú a gyomorfekélyesnek... de nem kell úgy, töményen meginni, húslevesnek főzve és kortyolva is hatékony. Ennél is jobb, ha a meleg tejbe a bárányfaggyú mellé kendermag is kerül, csak kell hagyni, hogy kidegedjen. Továbbá jó a meleg tejbe olvasztott libazsír gyomorbántalmakra, csak „Vigyázni kell a gyermekeknél, mert megirtózhatnak a tejtől a zsírossága végett” – szól az örökölt figyelmeztetés.
A fekete nadály hajastól pépesítve, zsírral keverve az ízületi fájdalmakat szünteti meg. Ma is sok kamrában van ilyen szer, mellőle pedig nem hiányzik a kék szeszben vontatott tüzes liliom, amely szemszúrásra javallott, de csak szemhéjra alkalmazható, a gesztenyés szesz pedig főleg lábfájdalmakra bedörzsölőként.
– így szól egy újabb recept, de rögtön akad közbeszóló: csak ecet legyen, egy doktornőtől tudja, a cukor semlegesíti, de legalábbis csökkenti az ecet hatását. Ebben a községben a harmadik forrás ugyanis az orvos, akinek tudásával kombinálják a népi gyógymódokat. Valószínű nem is volt, vagy ha igen, kevés ideig maradt meg Remetén olyan doktor, aki ezektől elhatárolta magát.
Az történt, hogy a természetes gyógyszerek sorolásakor rákérdeztünk: tudnak-e valami növényi készítményt a férfiak kedvének gyarapításához, illetve lohasztásához, hogy este ne mind követelje a jussát? Kicsit pisolyogtak, aztán egyikük elmondta: náluk ilyenre szükség nincs. Ha nyugtató kell, arra a citromfűtea jó, de azt is csak maguknak főzik. A férfiakkal 70 százalékban gond egyáltalán nincs. A csoportból éppen ennyien özvegyek – jelentette ki egyikük, és nevettek tiszta lelkükből, egészségesen.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!