
Márk József: ha nem lehet idejönni, akkor lelkükben éljék meg a búcsút az emberek
Fotó: Gecse Noémi
Otthonaikban, lelkükben éljék meg a pünkösdi búcsút a hívek, gyűljön össze a család, amikor közvetítik a szentmisét, és Isten és a Szűzanya úgy elfogadja az ilyen áldozatot, mintha eljöttek volna Csíksomlyóra – hangsúlyozta Márk József. A 93 éves Ferenc-rendi szerzetessel beszélgettünk pünkösdöt megelőzően.
2020. május 29., 16:042020. május 29., 16:04
2020. május 29., 16:132020. május 29., 16:13
A járványhelyzetre való tekintettel a néhány napja hungarikummá vált csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjét zárt ajtók mögött tartják, a csíksomlyói kegytemplomban legtöbb 16 személy tartózkodhat. A szombati szentmise, amelyet Nm. és Ft. Kovács Gergely érsek, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Főpásztora mutat be, hagyományosan fél egytől kezdődik, a Duna Televízión, az Erdélyi Mária Rádión, a Marosvásárhelyi Rádión és a SzeredApp okostelefonos alkalmazáson keresztül lehet követni élőben.
„A népet nem lehet beengedni a templomba a szabályok értelmében. De az elöljáróság megszervezte szépen, hogy mit lehet tenni és hogy.
– mutatott rá József atya.
Volt még olyan időszak, amikor nem lehetett megtartani a búcsút – igaz, akkor más okok miatt. „A kommunista időben nem lehetett, 1950-től megakadályozták, és attól fogva csak a templomban tarthattuk a búcsút. Kereszttel vagy lobogóval nem szabadott kimenni a hegyre. De a nép kiment csoportonként, a keresztútján kimentek, imádkoztak. Voltak ott kőkeresztek, stációs keresztek, és mindeniknél imádkoztak, az kegyelmi hely volt. Aztán nagyon sok stációs kereszt elpusztult, kidőlt, nem volt újraállítva, de egy-kettő még megvan. Kilencvenben megkezdtük a rendes búcsújárás, mégpedig szokás szerint. Ahogy jöttek a keresztalják, köszöntöttük itt a Szent János kápolna előtt – én magam köszöntöttem a keresztaljákat. Amikor összegyűltek, szentmisét végeztünk, és akkor elindult utána szervezetten a körmenet délután kettőkor” – emlékezett vissza.
Az útra kelés, a zarándoklat fizikai része ezúttal elmarad, de volt még olyan időszak, amikor nem lehetett megtartani a búcsút
Fotó: Gecse Noémi
Az 1990-ben újrakezdődött búcsújárás ünnepi szentmiséjét az első években a kegytemplom kertjében, 1993-tól pedig a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben tartják. Egy korábbi beszélgetésünkkor József atya elmondta, mivel évről évre gyarapodott a búcsújárók száma (1990-ben közel nyolcvanezren zarándokoltak el a csíksomlyói Szűzanyához pünkösdkor), már 1992-ben felmerült, hogy egy nagyobb téren kellene megtartani a búcsús szentmisét, így esett a választás a két Somlyó közötti nyeregre.
„Még abban az évben Albert atya engedélyt kért erre a püspök úrtól, de Bálint Lajos püspök úr nem tudta elképzelni, hogy annyi néppel mit csinálunk odakint. Nekünk megvolt a pontos tervünk, de ha a püspök úr nem akarta, akkor ellene nem tettünk. Azon a búcsún azonban a Szék útján a keresztek már elrekedtek, nem jutottak fel a templom előtti térre. Így 1993-ban kivittük az oltárt és a felszereléseket a hegyre, táblákat készítettünk, hogy melyik vidék keresztalja hova kell álljon” – emlékezett a szerzetes.
Márk József úgy véli, nagy ünnep lesz, amikor majd újra lehet a nyeregben búcsús szentmisét tartani. „Most ez a vírus elvitte a dicsőséget, nem lehet csinálni semmit. Állami törvények tiltják, és ezeket be kell tartani. A szeredai hatóságokkal is megbeszélték a ferencesek, hogy mit lehet, mennyit lehet engedni, de a népet beengedni nem lehet. Kimenni, ott misézni, körmenetet tartani nem lehet, mert abban a helyben ezrek mennének. Mivel ez lehetetlenség, annyira tiltott és veszélyes, bele kell nyugodni Isten akaratába, és lelkileg átélni az ünnepet.
Ha nem lehet idejönni, akkor lelkükben éljék meg a búcsút. S ha a Jóisten akaratát tiszteljük, a kegyelem nem marad el. Lehet végezni a mise alatt lelkiáldozást, olvasót a Szűzanya tiszteletére, együtt megünnepelni kis közösségben, családban, és akkor az tökéletesen búcsújárásnak elég” – hangsúlyozta a kommunizmust követő első szabad csíksomlyói búcsújárások egyik szervezője.
A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.
Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás.
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy könnyed, gyorsan elkészíthető fogás – csíraágyon, avokádóval és vérnaranccsal az igazi.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
szóljon hozzá!