Tizenhat éve van velünk, és valószínűleg nincs olyan család, ahol szűkebb vagy tágabb körben ne szolgálna egy-egy példány belőle. A romániai mellett a nyugati piacokon is hódító népautó második generációjának felfrissített változata is egyre közelebb kerül a nemzedékváltáshoz: belátható időn belül érkezik a Logan III. A „kifutófélben” lévő modell talán most, hogy kikalapálták a típus minden hibáját, gyermekbetegségét, a legjobb vétel. Még a legkisebb motorral is.
2019. április 03., 16:002019. április 03., 16:00
Telitalálat. A Logan külsejét nem illetheti kritika, pedig már a modellciklus vége felé jár a generáció
Fotó: Pinti Attila
Tizenhat éve van velünk, és valószínűleg nincs olyan család, ahol szűkebb vagy tágabb körben ne szolgálna egy-egy példány belőle. A romániai mellett a nyugati piacokon is hódító népautó második generációjának felfrissített változata is egyre közelebb kerül a nemzedékváltáshoz: belátható időn belül érkezik a Logan III. A „kifutófélben” lévő modell talán most, hogy kikalapálták a típus minden hibáját, gyermekbetegségét, a legjobb vétel. Még a legkisebb motorral is.
2019. április 03., 16:002019. április 03., 16:00
A Logan II 2016-os ráncfelvarrása még korántsem tűnik elavultnak, formáját tekintve telitalálat, szépen rajzolt vonalakkal kényezteti a szemet, látszik, hogy a részletekre is rengeteg figyelmet fordítottak – ellentétben a 2004-es első generációval. Közelről sincs baj, bár a motorháztető, az ajtók és a csomagtérajtó illesztéseinél érezhető, hogy egy már akár 7380 euróért hazavihető nullkilométeres gépről van szó.
Bizonyára sokan emlékeznek a 2000-es évek közepén vásárolt Loganek belterére jellemző orrfacsaró műanyagszagra, illetve annak „forrására”, a hatalmas, olcsó hatású plasztikelemekre, a nulla oldaltartású ülésekre és az értethetetlen módon a középkonzolra száműzött elektromos ablakemelőkre. Amennyire sprőd volt az ár-érték arányában verhetetlen francia–román, annyival élhetőbb autót kaptunk több mint egy évtized múlva.
Apró, de bosszantó hiányosságok miatt nem tökéletes a vezetői tér
Fotó: Pinti Attila
Noha a műanyagok továbbra is ridegek, kopogósak és slaggal tisztíthatók, a minőségérzet – no meg a formavilág – összehasonlíthatatlanul jobb. Az ülések evolúciója is érdemel egy kisebb tapsot, bár itt még bőven van hová fejlődni. Az ablakemelők gombjai az ajtókra kerültek, és végre nem a bal oldali bajuszkapcsoló végét, hanem a kormánykerék közepét kell nyomkodni, ha dudálni akarunk. Ezek az apróságok a javított anyag- és összeszerelési minőséggel párosulva értéket adtak a vásárlók kezébe.
A Logan soha nem ijedt meg a földutaktól, kár, hogy az egyre szigorodó európai gyalogosvédelmi előírásoknak megfelelően kialakított első lökhárító már közepes méretű gödröknél fennakadhat, ha nem vigyázunk. Ettől még vígan vágtat át a mérsékelten mély sártengeren, és a szekér-, illetve erdei utak is laza terepnek számítanak. Mert az autó hasmagassága tekintélyes – terheletlenül 145 milliméter –, hosszú a rugóút, és magasan van a súlypont. Utóbbi nem feltétlenül előnyös, amikor országúton tempósan kell belehajtani egy kanyarba, de hirtelen sávváltáskor is „megbolondul” a menetbiztonsági elektronika, amikor helyre kell rántani a himbálózó kasztni alatt megcsúszó kerekeket. Az alapáron kínált 15-ös abroncsok a külmérethez képest kicsik, a jobb úttartásért és tapadásért érdemes – akár utólag – a nagyobb, szintén gyári méretű, 195/55 R16-os gumikkal kitölteni a kerékjáratot.
Az autó hasmagassága tekintélyes – terheletlenül 145 milliméter
Fotó: Pinti Attila
A beltérben folytatódik a „magasra pozicionáltság”, az első ülésekből tulajdonképpen „lenézünk” az útra – ez a hórihorgasabbaknak hátrány lehet, amikor a felhajtott napellenző is eltakarja a kilátás egy jelentős részét.
A Logan Plust kétségtelenül flottaautónak szánták, bár felszereltsége révén „magáncélra” is kiváló opció. Kár, hogy több ellentmondás sorakozik a limitált szériaként árusított kivitelnél. Dicséretes, hogy színre fújták a lökhárítókat, szép krómkeretbe foglalták a ködlámpákat, automata a bal első elektromos ablakemelő, sarkköri hideget képes fújni a légkondi, négy – két első és két oldalsó – légzsák fújódik ütközéskor, USB-bemenet van a médiakezelőn, visszagurulás-gátló segít elindulni a meredek emelkedőkön, és guminyomásmérő figyelmeztet, ha laposodna valamelyik abroncs.
Kényelmi szempontból talán észszerűbb lett volna feláldozni a manapság már vajmi kevés gyakorlati előnnyel járó ködlámpákat bármelyikért a felsoroltak közül.
Ekkora kasztniba ilyen kicsi motor? – jellemzően ez az első kérdés azoktól, akik a modellciklus végéhez közeledő második generációs Logan motorháztetője alá tekintve meglátják az apró háromhengerest. Holott ez a – SCe névre keresztelt – tizenkét szelepes benzines szívómotor az egyik legkevésbé fájó pontja az autónak. Mivel viszonylag új konstrukció, tartósságra vonatkozó messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni, de annyi bizonyos, hogy puszta létezése is szélsőséges reakciókat tud kiváltani. Állandóan magas fordulatszámon kell járatni, folyton kínlódik a nagy testtel, előzésre alkalmatlan, rengeteg üzemanyagot fogyaszt, vissza a négy hengert! – a különböző Dacia-fórumok SCe-ellenes tagjai ilyen és ezekhez hasonló „érvekkel” próbálnak mindenkit eltántorítani.
Van szigetelés a motorháztető alatt, de ez csak részben szűri ki a háromhengeres hangját
Fotó: Pinti Attila
Ezzel szemben a tapasztalat árnyaltabb képet nyújt: a kis benzines valóban nem erőbajnok – a két előd, a négyhengeres, 1,4-es, nyolcszelepes MPI, majd az 1149 köbcentiméteres, 16 szelepes sem volt az –, de az erős rezonálásra hajlamos háromhengeres társaival ellentétben finom járású, és az egyik legélénkebb gázreakciójú motor, vegyes használatban pedig átlagfogyasztása hat liter alatti. A fordulatszámot érdemes mindig kétezres érték fölött tartani, és bőven háromezer fölött felváltani – ne feledjük, csúcsnyomatékát 3500-as percenkénti motorfordulatnál éri el. Mivel finoman szólva sem egy túlbonyolított szerkezet, kevés komoly műszaki probléma merülhet fel. A kis motor–nagy test ellentétből adódó „lomhaság” sem helytálló: a kerékjárati ívek domborodása igencsak megtévesztő – nagyobbnak látszik a gép, mint amekkora –, és ha ehhez hozzávesszük, hogy az önsúly 973 kilogramm, az első három sebességfokozat pedig rövidre áttételezett, rögtön egy normális használati értékű, semmiképpen sem átlag alatt teljesítő verda képe rajzolódik ki. Van azért egy kellemetlen pontja is: gázelvételre nagyot torpan, majd újbóli gázadásra ránt egyet.
A Dacia Logan tehát még ezzel az erőforrással is remek első családi autó lehet – legalábbis amíg még kicsik a gyermekek –, és az igazi ütőkártyáról még nem is szóltunk: az 510 literes csomagtérről. Üröm az örömben egyrészt, hogy ennél a felszereltségi szintnél sem egyben, sem osztottan nem dönthetők a hátsó ülések, másrészt a zsanérok nagyon mélyre benyúlnak a poggyásztérbe, és könnyen kárt okozhatnak a törékeny csomagokban.
Az igazi ütőkártya: 510 literes csomagtér
Fotó: Pinti Attila
Tizenöt év alatt közel hatmillió eladott Dacia
Miután 1999 őszén többségi tulajdonrészt szerzett a mioveni-i gyárban, a Renault több százmillió eurót fordított fejlesztésre – a beruházás busásan meg is térült. Az új évezred hajnalán tett első modernizáló lépéseket – az ősrégi alapokra épült Nova francia főalkatrészekkel való „felvértezése” (SupeRNova), majd az ugyanarra az elavult platformra felhúzott Solenza – követően 2004-ben robbantották be a világpiacra a világhódító szedánt, a Logant. A Dacia újjászületése gyakorlatilag erre az évre tehető, az eladási számok innen kezdve meredeken emelkedtek, és még a gazdasági világválság sem tudta nemhogy megtörni, de még megbotlasztani sem a francia–román (és időközben tunéziai gyártósorral is kiegészült) vállalatot. A Dacia márkajelzéssel eladott autók számadatait nézve elképesztő fejlődést mutat a gyártó: míg tizenöt éve, 2004-ben világszerte kevesebb mint százezer járművet értékesítettek, tíz év alatt ezt megötszörözték: 2014-ben már meghaladta a félmilliót az eladott Daciák száma. 2017-ben áttörték az évi 650 ezres, 2018-ban pedig a 700 ezres határt. 2004 elejétől 2018 végéig a világ piacain gazdára talált új Daciák száma elérte az 5,73 milliót. Érdekesség, hogy már hosszú évek óta nem a Logan a paletta húzómodellje: előbb a Duster előzte meg utcahosszal 2011-ben, majd két évvel később a Sandero is elrobogott mellette. A hobbiterepjáróból például 2011–2017 között 473 ezerrel (1 096 882 eladott autó), az ötajtós kis Daciából pedig 550 ezerrel (1 173 065) több fogyott, mint a Loganből (622 970). Kissé meglepő módon az abszolút nyertes a Sandero, hiszen az említett időszakban 76 ezer példánnyal több talált belőle gazdára, mint Dusterből.
Gyári adatok | 1.0 SCe 12V (999 cm³) |
Teljesítmény (6300 motorfordulat/percnél) | 54 kW / 73 LE |
Forgatónyomaték (3500 motorfordulat/percnél) | 97 Nm |
Gyorsulás (0–100 km/óra) | 14,2 mp |
Végsebesség | 158 km/óra |
Fogyasztás (város / városon kívül / vegyes) | 6,6/4,6/5,4 liter |
Szén-dioxid-kibocsátás | 120 g/km |
Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
Hosszúság / Szélesség / Magasság | 4358 / 1733 / 1517 mm |
Tengelytáv | 2634 mm |
Nyomtáv (elöl / hátul) | 1496 / 1486 mm |
Csomagtér mérete | 510 liter |
Üzemanyagtartály | 50 liter |
Abroncsméret | 185/65 R15 |
Önsúly | 973 kg |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
A lecsónál egyszerűbb és jobb magyaros étel talán nem is létezik. A napérlelte paradicsom és paprika tele van vitaminnal és tápanyaggal.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!