Lányokat, hitet mentő lovagiasság: a bögözi templom freskói

Az egyházközségnek 1865 óta tudomása volt a kifestésről, amikor a szószéket megvilágító északi hajóablakot nyitották. Feltárásukra csak 1898-ban kerülhetett sor. Csehély Adolf udvarhelyi főreáliskolai rajztanár az 1898-as tatarozás során felfigyelt az előbukkant figurális ábrázolásokra, és feltárta a freskókat. A Műemlékek Országos Bizottságától (MOB) kiküldött Huszka József 1898-ban akvarellmásolatokat készített róluk. Nem sokkal később anyagi fedezet hiányában a falképeket visszameszelték – foglalták össze a történetet Kiss Loránd és Pál Péter restaurátorok. – 1930-ban a nedvességtől lemálló meszelés alól előtűntek az alsó képszalag egyes jelenetei, ekkor figyeltek fel a Krisztus mandorláján vörössel írt rovásfeliratra. 1938-ban a falképek részben újra láthatóvá váltak, 1942-ben került felszínre az Utolsó ítélet, a Szent Margit-legenda, valamint a Szent László-legenda 2. és 3. jelenete. Restaurálásukat 1944-ben Farkas Tibor kezdte el, de a munkálatokat félbeszakították a második világháború eseményei.

A nyugati falon található falképet 1966-ban tárta fel Vetési Sándor helyi lelkész. A festmények láthatóvá tételéért ugyancsak ő költöztette át az északi falon futó karzatot a déli falra. Így jött létre a jelenleg ismert látvány.

Falképciklusok

Székelyföld egyik legjelentősebb középkori falképegyüttesének nagy felületei vesztek el a késő gótikus hajóboltozat építésekor, de így is a legnagyobb felületű egybefüggő falkép. Másfél, illetve két méter magasságú regiszterekben vannak megfestve, a templomfal felső harmadától kezdődően, néhol takarva egymást. A legfelső regiszter az Udvarhelyszéken több helyen előforduló Szent László-legendát ábrázolja, a középső Antiochiai Szent Margit történetét, a legalsó sávban pedig a nagy méretű Utolsó ítélet kompozíció látható.

Kiss Loránd és Pál Péter restaurátorok 2010-ben végeztek egy kutatást, akkor mérték fel a falképek állapotát és a szükséges helyreállítási munkálatokat. Megállapították: a falfestményeket balról jobbra kezdték megfesteni, először a legfelső majd a középső regiszter készült el. A restaurálásra 2012-ben került sor.

Szent László-história

A középkori Magyarországon több helyen is megtalálható az a sorozat, amely Szent Lászlót ábrázolja a kerlési csatában. A történet ábrázolásai közel állnak a bögözihez, amely az egyik legrégebbi a fennmaradt emlékek között. Jelenetei töredékességük ellenére is jól azonosíthatók – írja Jékely Zsombor az 1996-ban Sepsiszentgyörgyön kiadott bögözi templomtörténetben. A szerző nem legendának, hanem históriának nevezi a Szent László-falképsorozatot.

Az ábrázolás a nyugati falon, a nyugati homlokzatba beugró torony felületén kezdődik egy viszonylag épen maradt, nagy méretű jelenettel, a kivonulással. Jékely leírásából idézzük: „A hatalmas vár három pártázatos tornya között két kürtös látható. A nyitott kapu előtt lépcső vagy felvonóhíd húzódik, a vár előtt pedig öt térdeplő vagy imádkozó alak látható, valamint egy álló püspök, aki megáldja a kivonuló sereget. A térdeplő alakok között a középső férfi, a többi négy nőnek tűnik. Fejükön különös, csúcsos fejfedővel. Elhelyezésük és gesztusaik alapján donátorfigurák lehetnek, de kilétükre semmilyen jel nem utal. A pásztorbotot tartó és jobbját áldásra emelő püspököt dicsfénnyel ábrázolták.”

A szakemberek László unokaöccsét, a későbbi Könyves Kálmánt vélik felfedezni – Kálmán herceg Várad első püspöke volt. Akit az egykori források szerint szentként tiszteltek.

A püspök előtt Szent László fehér lovon látható, amint búcsúzóul visszafelé fordul – sorolja Jékely Zsombor. Fején liliomos pártázatú nyitott korona van, amelyet vörös keretezésű sárga dicsfény körít. László fiatal arcú, szakálla két ágba fésült, hullámos haja válláig ér. Felsőtestét sodronypálcél borítja, rajta pikkelyes bőrzeke. Előrenyúló lábán sodronyos harisnya van, derekán keskeny öv látható, amelyen kard függ. Balján rövid nyelű bárdot tart, jobbjával pedig koronáját érinti meg. Mögötte két felnyergelt ló látható, egy fehér és egy barna, a hátsón lándzsás-pajzsos harcos ül sodronypáncélban és sisakban.

Jelenettöredékek

Az északi falon folytatódó legendából öt festett folt maradt meg. Az első kettő a kunok üldözését és az ütközetet ábrázoló közös jelenethez tartozott. Az első részben csak a vágtató lovak alsó részét láthatjuk, alattuk összeroncsolt pogány tetemek. Az elöl látható fehér lovon talán egykor Szent László vágtatott, de a részlet felső része sajnos elpusztult, a lovasnak csupán sodronyos harisnyája és pikkelyes öltözete alsó része látható.

A második töredékből több maradt meg: felismerhetők a visszafelé nyilazó kunok és az őket üldöző magyarok. A kunok közül kettőnek a nyergében van egy-egy elrabolt lány.

A harmadik töredéken az üldözés részlete látható, a következőn pedig a birkózás részlete. A lovak (amelyek közül a kuné látható) egymással küzdenek. Szent László és a kun – akinek alakja nagyrészt elpusztult – egymást markolva viaskodnak. László viselete a kezdő jelenethez képest kiegészül egy bíborvörös, térdig érő palásttal. Az utolsó töredéken László alakja elég jól kivehető, amint a kunt hajánál fogva tartja, aki kínjában László lábszárát markolja. A lány töredékéből annyi látszik, amint a feje fölé emelt karddal lesújtani készül a kun nyakára.

Hungária, a szülőföld szentje

A lovagkirályt népe istenfélő, hazáját szerető, a hitért minden kockázatot vállaló szentként őrizte meg emlékezetében. A freskóábrázolás jelkép: a szent és a pogány, a jó és a rossz mérik össze elszántságukat. Az elrabolt lány más-más öltözetet visel a jelenetekben, alakja fokozatosan növekszik. Mondhatnánk: közben nő fel a feladatához.

A műemlék templomban tett látogatás után idén a gyermekek választhatnak egy-egy „Szent László-pénzt”, azaz emlékkövet. Megmozgatja képzeletüket: lehet, hogy visszaváltozik arannyá… Ám minden kincsnél többet ér az a szellemi-lelki útravaló, amit abban a templomban szerez az érdeklődő.