Hímestojások a „rabok útján”

Egy tálon méretes lúdtojások díszelegnek, lilák, zöldek, pirosak, virágosak. Különlegesek. „Első lépésben a tojás belsejét kifújtuk, s amikor kiszáradt, megfestettem lilára. Mikor megszáradt rajta a festék, megfestettem fekete lakkal. Van egy karcoló szerszámom, amivel rákarcoltam a mintát, és van egy olyan szerszámom is, amivel kicsit a kontűrt mélyíteni tudom. Minél jobban belenyomom a szerszámot, előjön a fehér rész és a lila szín. Így lesz ez a tojás ilyen kétszínű. Ezt a technikát egy balatongyöröki tojásíró barátnőmtől tanultam meg, s nagyon szeretem. Textilfestéket használok, de tojásfestékkel is kísérletezek. A lúdtojásokat nagyon nehezen fogja a festék, sokkal több időt kell a festőlében legyen, mint a hagyományos tyúktojás, ezért ezeknek csak akkor fogok neki, amikor igazán rájuk vagyok hangolódva” – árulja el.

Érdeklődve személi az újat, mindig tanul, van, amikor más népi iparművésztől vagy akár a világhálóról is. Hogy mikor milyen technikával fest meg egy tojást, milyen díszítés kerül rá, az mondhatni menet közben derül ki. Amikor a tojást a kezébe veszi. Aztán egy újabb színes, immár tyúktojást mutat büszkén. Azt is megfestette lilára – meséli –, ezután rajzolta rá viasszal a mintát, majd a tojás sósavba került, ami lemarta róla a festéket. Ettől aztán olyan érzése van az embernek, mintha a lila viasszal lenne megírva.

„Egy másfajta technika, amikor megírom a tojást viasszal, megfestem pirosra, majd a pici mezőket viasszal lefedem vonaltól vonalig, s így kerül a fekete festékbe. Ahol a kontür van, s le van viaszolva, le van fedve, a fekete festék nem fogja meg, marad a piros szín. Letörlöm a viaszt, s marad a piros-fekete minta” – mutat egy díszes darabot.

Büszkén jegyzi meg, az egész család megtanulta immár a tojásírást, lánya, menye, unokái is ellesték tőle, sőt lánya, Erika is a nyomdokaiban lépeget, azon van, hogy megszerezze a népi iparművész címet. De csillogó szemekkel meséli, hogy rengeteg felnőttet, gyermeket bevezetett a tojásírás rejtelmes, varázslatos világába. Sokan felkeresik otthonában is, és ő szívesen tanít. A kesicéket férje készíti hagyományosan, lószőrrel, amivel igazán szép munka kerül a tojásra.

S amíg a kifújt tojások majdnem egész évben készülnek, a nagyhéten kerül sor a főtt tojás festésére, írására. „Amikor a kesicét a kezembe veszem, inkább olyan tojásokat írok, ami vonalas, ilyen például a dupla rózsa. Amíg bele nem jön az ember keze, addig nem írja a kackiásabb vonalakat. Bele kell jöjjön az írásba, ez után megy nekem is. Aztán mikor elfáradok, nem csinálom, megpihenek, mert amikor az embernek szikrázik a szeme, abbahagyja, nem érdemes kockáztatni” – fűzi hozzá mosolyogva. Gizi néni kedvence a rabok útjaként ismert hagyományos csomafalvi minta. Rengeteg mintát ismer – derül ki szavaiból –, nagyon sok felkelti az érdeklődését, sok technikát kipróbál, de szívéhez a hagyományos csomafalvi minták állnak a legközelebb.