Marosvásárhelytől háromnegyed órányi autóút Mezőzáh, a falu központjától pedig még 4-5 kilométer a Bota-völgyi sztyeppei bazsarózsa védterület, ahol jelenleg éppen teljében a virágzás, a domboldal tele a piros virágokkal. Ha nincs ideje vagy lehetősége oda kimenni, mi most megmutatjuk.
2019. május 02., 15:002019. május 02., 15:00
Európában már csak itt, Maros megyében csodálható ez a jégkorszak utáni ritka virág
Fotó: Haáz Vince
Marosvásárhelytől háromnegyed órányi autóút Mezőzáh, a falu központjától pedig még 4-5 kilométer a Bota-völgyi sztyeppei bazsarózsa védterület, ahol jelenleg éppen teljében a virágzás, a domboldal tele a piros virágokkal. Ha nincs ideje vagy lehetősége oda kimenni, mi most megmutatjuk.
2019. május 02., 15:002019. május 02., 15:00
Európában már csak itt, Maros megyében csodálható ez a jégkorszak utáni ritka virág
Fotó: Haáz Vince
Gépkocsival Mezőzáhig könnyű eljutni, ám a faluból a rezervátum irányába vezető mezei úton a vártnál is nehezebb a közlekedés. Keskeny az út, egymást érik a személygépkocsik, egyik oldalon parkolnak, sokan gyalog igyekeznek a rezervátumhoz, amelynek irányát számos tábla is jelzi, ám a távolság sehol nincs feltüntetve.
A hivatalos szabadnapok alatt ezrek zarándokoltak el a napokban a Mezőségre, hogy megcsodálják Románia egyetlen olyan területét, ahol a sztyeppei vagy keskenylevelű bazsarózsa él. Az európai viszonylatban is igen ritka, a jégkorszakot követően a sztyeppékről „ide vándorolt” csodálatos növény Oroszországban néhány helyen még megtalálható.
Csak a kijelölt ösvényen közlekedhetnek a látogatók, amit többnyire tiszteletben is tartanak
Fotó: Haáz Vince
A rezervátum bejáratánál és a domboldalon több helyen is táblák figyelmeztetik a látogatókat, hogy csak a kijelölt ösvényeken közlekedjenek, és ne szakítsanak a védett növényből. Ezt többnyire mindenki betartja, néha azonban akad egy-két személy aki beül a virágok közé, hogy lefotóztassa magát, vagy szelfit készítsen. Ottjártunkkor éppen egy ilyen családot szólított meg egy látogató, aki arra kérte a rózsák közé telepedőket, hogy jöjjenek ki onnan, tartsák tiszteletben a táblára írt figyelmeztetéseket.
– rekcumozta a fiatal nő az idősebbekből és fiatalabbakból álló családot. Akik először meglepődtek, és kijöttek a kijelölt ösvényre, de nem sokkal később a családanya azonban arra biztatta hozzátartozóit, hogy menjenek vissza bátran, hiszen „nekik senki nem parancsol, és azt csinálnak, amit akarnak”.
Szerencsére tényleg kevés az ilyen viselkedésű egyének száma, inkább a spárga-kordonon kívül fotózkodik, szelfizik mindenki. Az emberek pedig türelmesek, nyugodtan várnak egymásra, hogy mindenki elkészíthesse fotóját a ritka virágokkal.
Rendszerint május első felében van az ideje, de az idén hamarabb virágzik a sztyeppei bazsarózsa
Fotó: Haáz Vince
Ahogy a helyenként kifüggesztett, fotóval is ellátott szövegek tudósítanak, egy Marcu Sâncrăianu helyi parasztember viselte gondját a sztyeppei bazsarózsáknak, óvta és gondozta azokat haláláig. Tevékenységét 2000-ben egy Olaszországban szervezett nemzetközi konferencián elismerő oklevéllel jutalmazták.
A mezőzáhi rezervátumot 1956-ban nyilvánították védetté. A bazsarózsa mellett még körülbelül kétszázhetven ritka növényfaj található.
A Mezőség rejtett szépségei iránt egyre többen érdeklődnek
Fotó: Haáz Vince
A mezőzáhi rezervátumhoz sokan elzarándokolnak más megyékből, az ország távolabbi vidékeiről is. A látogatók nagy számát még csak két vállalkozó tekinti üzleti lehetőségnek: egy kis asztalnál mézet árulnak, egy másoknál a virágokról készített fotókat vagy csészéket lehet szuvenírként megvásárolni. A látogatók sokszínűségére sem gondolt még senki, hiszen a feliratozások, a jelzések csak egy nyelven, románul olvashatók.
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!