Marosvásárhelytől háromnegyed órányi autóút Mezőzáh, a falu központjától pedig még 4-5 kilométer a Bota-völgyi sztyeppei bazsarózsa védterület, ahol jelenleg éppen teljében a virágzás, a domboldal tele a piros virágokkal. Ha nincs ideje vagy lehetősége oda kimenni, mi most megmutatjuk.
2019. május 02., 15:002019. május 02., 15:00
Európában már csak itt, Maros megyében csodálható ez a jégkorszak utáni ritka virág
Fotó: Haáz Vince
Marosvásárhelytől háromnegyed órányi autóút Mezőzáh, a falu központjától pedig még 4-5 kilométer a Bota-völgyi sztyeppei bazsarózsa védterület, ahol jelenleg éppen teljében a virágzás, a domboldal tele a piros virágokkal. Ha nincs ideje vagy lehetősége oda kimenni, mi most megmutatjuk.
2019. május 02., 15:002019. május 02., 15:00
Gépkocsival Mezőzáhig könnyű eljutni, ám a faluból a rezervátum irányába vezető mezei úton a vártnál is nehezebb a közlekedés. Keskeny az út, egymást érik a személygépkocsik, egyik oldalon parkolnak, sokan gyalog igyekeznek a rezervátumhoz, amelynek irányát számos tábla is jelzi, ám a távolság sehol nincs feltüntetve.
A hivatalos szabadnapok alatt ezrek zarándokoltak el a napokban a Mezőségre, hogy megcsodálják Románia egyetlen olyan területét, ahol a sztyeppei vagy keskenylevelű bazsarózsa él. Az európai viszonylatban is igen ritka, a jégkorszakot követően a sztyeppékről „ide vándorolt” csodálatos növény Oroszországban néhány helyen még megtalálható.
Csak a kijelölt ösvényen közlekedhetnek a látogatók, amit többnyire tiszteletben is tartanak
Fotó: Haáz Vince
A rezervátum bejáratánál és a domboldalon több helyen is táblák figyelmeztetik a látogatókat, hogy csak a kijelölt ösvényeken közlekedjenek, és ne szakítsanak a védett növényből. Ezt többnyire mindenki betartja, néha azonban akad egy-két személy aki beül a virágok közé, hogy lefotóztassa magát, vagy szelfit készítsen. Ottjártunkkor éppen egy ilyen családot szólított meg egy látogató, aki arra kérte a rózsák közé telepedőket, hogy jöjjenek ki onnan, tartsák tiszteletben a táblára írt figyelmeztetéseket.
– rekcumozta a fiatal nő az idősebbekből és fiatalabbakból álló családot. Akik először meglepődtek, és kijöttek a kijelölt ösvényre, de nem sokkal később a családanya azonban arra biztatta hozzátartozóit, hogy menjenek vissza bátran, hiszen „nekik senki nem parancsol, és azt csinálnak, amit akarnak”.
Szerencsére tényleg kevés az ilyen viselkedésű egyének száma, inkább a spárga-kordonon kívül fotózkodik, szelfizik mindenki. Az emberek pedig türelmesek, nyugodtan várnak egymásra, hogy mindenki elkészíthesse fotóját a ritka virágokkal.
Rendszerint május első felében van az ideje, de az idén hamarabb virágzik a sztyeppei bazsarózsa
Fotó: Haáz Vince
Ahogy a helyenként kifüggesztett, fotóval is ellátott szövegek tudósítanak, egy Marcu Sâncrăianu helyi parasztember viselte gondját a sztyeppei bazsarózsáknak, óvta és gondozta azokat haláláig. Tevékenységét 2000-ben egy Olaszországban szervezett nemzetközi konferencián elismerő oklevéllel jutalmazták.
A mezőzáhi rezervátumot 1956-ban nyilvánították védetté. A bazsarózsa mellett még körülbelül kétszázhetven ritka növényfaj található.
A Mezőség rejtett szépségei iránt egyre többen érdeklődnek
Fotó: Haáz Vince
A mezőzáhi rezervátumhoz sokan elzarándokolnak más megyékből, az ország távolabbi vidékeiről is. A látogatók nagy számát még csak két vállalkozó tekinti üzleti lehetőségnek: egy kis asztalnál mézet árulnak, egy másoknál a virágokról készített fotókat vagy csészéket lehet szuvenírként megvásárolni. A látogatók sokszínűségére sem gondolt még senki, hiszen a feliratozások, a jelzések csak egy nyelven, románul olvashatók.
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!