
Sült tengeri hal mediterrán körítéssel
Fotó: Makkay József
Hegyvidéki és mediterrán konyhájával várja vendégeit a 2006-ban függetlenné vált Montenegró. Az Adria egyik gyöngyszemeként nyilvántartott tengerpartja autópálya hiányában nehezen megközelíthető, azonban természeti adottságai kárpótolnak a hosszú és nehéz útért. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa ide látogatott el.
2021. szeptember 01., 11:442021. szeptember 01., 11:44
Aki e rendkívüli természeti adottságokkal rendelkező ország magashegységében, illetve homokos tengerpartján szeretne üdülni, egy csomagban élvezheti a hólepte hegycsúcsok és a Földközi-tenger kínálatát.
A hegyvidéki vendéglátás jellegzetes levese a zöldhagymás krumplileves, a hagymaleves vagy a vargányából és csalánból készült, sajttal ízesített levesek. Főételnek választhatunk bárány-, kecske-, marha- vagy disznóhúsból készült ételeket sülve, főzve, kinek hogyan ízlik. Az egykori Jugoszlávia tartományának hegyvidéki ízei közel állnak hozzánk, erdélyiekhez is. A helyi gazdák elsősorban tejet, túrót, sajtot állítanak elő, a húsok mellett ezek a legnépszerűbb élelmiszer-alapanyagok a montenegrói vendéglátásban. Valamennyi közül azonban érdemes kiemelni a prsut nevű szárított sonkát, amivel országszerte találkozhatunk.
A montenegrói tengerpart Uljcinban
Fotó: Makkay József
A legtöbb turista számára a célpont a 250 kilométernyi montenegrói tengerpart, amelynek leghosszabb, tizenkét kilométeres összefüggő strandja az albán határ szomszédságában fekvő és többségében albán lakosságú Ulcinjban található, de a nyugatra fekvő horvát tengerpartig számos más felkapott üdülő is várja a vendégeket. Mindenhol a déli népek jellegzetes mediterrán konyhájával,
Minderről bővebben az Erdélyi Gasztró szeptember 1-jei lapszámában olvashatnak.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!