
Sült tengeri hal mediterrán körítéssel
Fotó: Makkay József
Hegyvidéki és mediterrán konyhájával várja vendégeit a 2006-ban függetlenné vált Montenegró. Az Adria egyik gyöngyszemeként nyilvántartott tengerpartja autópálya hiányában nehezen megközelíthető, azonban természeti adottságai kárpótolnak a hosszú és nehéz útért. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa ide látogatott el.
2021. szeptember 01., 11:442021. szeptember 01., 11:44
Aki e rendkívüli természeti adottságokkal rendelkező ország magashegységében, illetve homokos tengerpartján szeretne üdülni, egy csomagban élvezheti a hólepte hegycsúcsok és a Földközi-tenger kínálatát.
A hegyvidéki vendéglátás jellegzetes levese a zöldhagymás krumplileves, a hagymaleves vagy a vargányából és csalánból készült, sajttal ízesített levesek. Főételnek választhatunk bárány-, kecske-, marha- vagy disznóhúsból készült ételeket sülve, főzve, kinek hogyan ízlik. Az egykori Jugoszlávia tartományának hegyvidéki ízei közel állnak hozzánk, erdélyiekhez is. A helyi gazdák elsősorban tejet, túrót, sajtot állítanak elő, a húsok mellett ezek a legnépszerűbb élelmiszer-alapanyagok a montenegrói vendéglátásban. Valamennyi közül azonban érdemes kiemelni a prsut nevű szárított sonkát, amivel országszerte találkozhatunk.
A montenegrói tengerpart Uljcinban
Fotó: Makkay József
A legtöbb turista számára a célpont a 250 kilométernyi montenegrói tengerpart, amelynek leghosszabb, tizenkét kilométeres összefüggő strandja az albán határ szomszédságában fekvő és többségében albán lakosságú Ulcinjban található, de a nyugatra fekvő horvát tengerpartig számos más felkapott üdülő is várja a vendégeket. Mindenhol a déli népek jellegzetes mediterrán konyhájával,
Minderről bővebben az Erdélyi Gasztró szeptember 1-jei lapszámában olvashatnak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!