
Szép és helyes testtartást, kecsességet is ad a balett
Fotó: Veres Nándor
A balettcipő kötelező, de sem balerina alkatra, sem kis halvány rózsaszín tüllszoknyás balettruhára nincs szükség. Pedig balett, mégpedig felnőtteknek. A csíkszeredai Tóth Larisa Táncstúdió idéntől elindította a fitnesz balett szakot felnőttek számára, mi pedig megnéztük, miről is szól.
2019. október 31., 16:352019. október 31., 16:35
„A fitnesz balett egy olyan hasznos, szórakoztató és egészséges mozgásforma, amely hatékonyan formálja az alakot a balettből inspirált gyakorlatokkal, valamint megfelelően nyújtja a fáradt, letapadt izmokat. Nem a zsírégetés az elsődleges cél, de nyilván a gyakorlatok ebben is segítenek. Azt tudni kell, hogy a balett javítja a testtartást, növeli a hatékonyságot, segít fejleszteni, szépíteni a mozgást, nem csak gyerekek, hanem felnőttek esetében is” – magyarázza Gábor-Tóth Larisa balettművész.
Larisa több éve oktat balettet Csíkszeredában, elsősorban gyerekekkel foglalkozik, de néhány évvel ezelőtt felnőttek számára is indított órákat. Érdekes egyébként, ahogy a felnőttek rátaláltak, hiszen esze ágában sem volt a felnőttoktatás. Tulajdonképpen ők keresték meg, egy hastáncos csoportnak kellett balettórát tartania, és így indultak el a dzsesszbalett órák. De valahogy az nem volt az igazi – jegyzi meg.
„A dzsesszbalettben a koreográfia tanulásához kell a rendszeresség, felnőtteknél ez nehezebb megy. Egy ideje keresem, hogy mi is lenne jó, így bukkantam a fitnesz balettre.
Kellemes a zene, oldott a hangulat, a harminc pluszos korosztály nagyon kedveli ezeket az órákat. Heti két alkalommal a fitnesz balett segítségével kicsit ki lehet zökkenni a hétköznapok egyformaságából. Az órákhoz nem szükséges a balerina alkat és előképzettség, teljesen kezdők is nyugodtan kipróbálhatják. Fontos a balettcipő és a kényelmes öltözet. Rengeteg olyan felnőttel találkoztam, akinek a gyermekkori álma volt a balett, most már ki tudja próbálni” – meséli lelkesen Larisa.
Gábor-Tóth Larisa tizenkét éve foglalkozik gyerekek balettoktatásával. Idéntől pedig bébibalett néven már a négyéves korosztályt is szívesen látja, bár ő maga is elismeri, hogy igazából egy gyermeket hat éves kortól érdemes balettórára járatni. „Ennek ellenére már a négyéves esetében is van pozitív hozadéka az órának, hiszen megbarátkozik a zenével, megszokja a baletterem hangulatát, meglepően gyorsan magukba szívják ezek a kicsik az információt. Az mindenképpen fontos, hogy jó szívvel jöjjenek, ne sírva, hiszen nem az édesanyának, hanem a gyermeknek kell szeretnie a balettet” – fűzi hozzá.
Gábor-Tóth Larisa
Fotó: Veres Nándor
És hogy mit adhat egy gyermeknek a balett? Javítja a testtartást, fejleszti a hajlékonyságot, megismerteti a klasszikus zenét, kitartásra tanít. Nem egyéni sport a balett, fontos a csapatmunka – emeli ki az oktató. Ezért a gyermekekben nagyon hamar tudatosítani kell, hogy ha valaki hiányzik, akkor a társának okoz problémát, ezért komolyan kell venni. „Idővel megszokják a színpadot, a színpadi mozgást, hiszen fellépéseink vannak, fegyelmet tanulnak, értékelik azt, amit látnak a színpadon, mert tudják, milyen kemény munka van mögötte. Olyan dolgok, amelyek felnőtt korában is csak hasznára válik az embernek”.
Larisa öt éves korában Csíkszeredában a népiskolánál kezdett balettezni, hátha ez segít a gerincferdülésén. Mivel nagyon megszerette és igen tehetségesnek bizonyult, tízévesen Kolozsvárra, a balettintézetbe került, ott érettségizett, majd a Pécsi Balettel írt alá egy hároméves szerződést. Tánckari tag volt, viszont lehetőséget kapott szólókat is táncolni – jegyzi meg. Aztán egy szerencsétlen baleset véget vetett az álomnak. Elejtették a próbán, a gerincét egy asztal szélébe ütötte, megsérült a csigolyája. Fájdalom, lemondás következett. S bár az orvosok eltiltották a balettől, nem hagyta rögtön abba. Pécsről Brassóba igazolt, ahol még három évig vezető szólista volt. Karriere csúcsán végül sérülése miatt kénytelen volt elbúcsúzni az aktív balettől.
Az órákhoz nem szükséges a balerina alkat és előképzettség, teljesen kezdők is nyugodtan kipróbálhatják
Fotó: Veres Nándor
„Nagyon nehéz volt ebbe beletörődni. Most talán örülök. Ismerem magam, tudom, hogy a családalapítás nehezen ment volna, ha a nagy színpadokon vagyok. Szépen alakult az életem, nem bánok semmit. Sosem álmodtam egy táncstúdióról, és mégis lett, évről évre nő azok száma, akik csatlakoznak hozzánk” – mondja, és valóban, hangjában nyoma sincs a csalódásnak. Büszkén mesél azokról a gyerekekről is, akiket ő fedezett fel, és ma már hazai vagy magyarországi balettintézetekben tanulnak. Kicsi lánya is próbálgatja szárnyait baletteremben. „Szépen kialakult az életem. Itt van a táncstúdió, a családom. Kerek minden” – búcsúzik mosolyogva.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!