Erőss Lajos Ausztráliából jött haza családjával
Fotó: Veres Nándor
Epret vásárolni mentem Csíkborzsovába és az ízletes eper mellett egy izgalmas történettel tértem haza. Adott egy fiatalember, aki húsz évvel ezelőtt elindult világot látni, nemrégiben pedig két gyermekével és cseh nemzetiségű feleségével tért haza Székelyföldre. Következzen egy színes családi történet eperrel, áfonyával és szederrel.
2019. július 09., 16:352019. július 09., 16:35
Erőss Lajos mintegy húsz évvel ezelőtt gondolt egyet és nyakába vette a világot. Azt mondja, látni akarta mi van a Hargitán túl, elment és megnézte. Tanult, tapasztalt, családot alapított és másfél évvel ezelőtt hazatért. Nem, nem örökre. Az Erőss család egyelőre kétlaki életet él, bár mivel a gyerekek már itt járnak iskolába, ez kicsit korlátozza az utazási lehetőségeket. Ám mikor tehetik útra kelnek, hiszen nem számolták fel ausztráliai életüket. Mert Erőss Lajosék sydney-i belvárosi otthonukat cserélték le egyelőre csíkszeredaira. És ez még nem minden. Lajos öccse, Endre is hazafele kacsingat, merthogy ő is a tengerentúlon próbált szerencsét. Két kislányával és japán feleségével néhány hónapot tartózkodnak itthon, majd hazatérnek Tokióba. Ilyenkor az Erőss testvérek és családjaik együtt dolgoznak az ültetvényen. De térjünk vissza az eperre…
Bár nem sokan bíztatták, Erőss Lajos belevágott: epret termeszt és áfonyát
Fotó: Veres Nándor
„Másfél évvel ezelőtt költöztünk haza. Több mint tíz évet Sydnyben éltünk a belvárosban, ha tehettük szedd magad akciók keretében kijárogattunk a városszéli kertekbe banánt, mandarint szedni. Szerettük és ezért gondoltuk, hogy itthon is csinálhatnánk valami ehhez hasonlót. Legyen kertünk és termesszünk benne valamit, ami szezonális. A föld adott volt, az eper pedig hiánycikk, s bár sokat hallottuk, hogy nem fog sikerülni, belevágtunk. Még mielőtt hozzáláttunk, tudtuk, hogy lesz rá kereslet, de nem gondoltuk, hogy ekkora. Az volt az elképzelés, hogy csinálunk egy kertet, ahol kezd beérni a termés július elejétől szeptemberig. Az eper hamarosan lecseng, következik az áfonya és majd végül a szeder” – meséli derűsen a borzsovai farmon Erőss Lajos, miközben magunk is megkóstolhatjuk a frissen szedett epret. Így került tehát közel másfél évvel ezelőtt a földbe mintegy tízezer tő eper. Első évben lenyesték az indákat, virágokat, hogy erősödjenek a tövek, az idén pedig már bőséges volt a termés. Mosolyogva jegyzi meg, hogy egyiküknek sincs semmiféle tapasztalata a növénytermesztésben. Érdekes is volt a fogadtatásuk,
„Készül is” – mutat nevetve egy kis hordóra. A fiatal világjárók szűk ötven áron termesztenek epret, három hektáron áfonyát és öt áron szedret. „A munka igazából nem megfeszített. Mikor szezon van, dolgozni kell. Ha nagy a leszedendő mennyiség, akkor van segítség a faluból. Volt olyan is hogy naponta 200-300 kilogramm epret szedtünk le. Van munka, de van időnk pihenni is. Számunkra az egészséges életmód is nagyon fontos, ennek van jövője, ezért indultunk el ezen az úton” – mesélik feleségével Veronikával.
Eperszedés Borzsovában. Veronika azt mondja, szereti ezt az életformát
Fotó: Veres Nándor
Erőss Lajosnak és Veronikának két fiúgyermeke van, Dávid tíz éves, Dániel hat. Ők már tavaly Csíkszeredában jártak iskolába, óvodába. Mindannyian megszerették a város, környékét, az itt élőket, sikerült beilleszkedniük a székely mindennapokba. A cseh nemzetiségű Veronika azt mondja, hasonlítanak a csehek a magyarokhoz, ő szereti itt, megszokta, azzal sincs problémája, hogy bár Ausztráliában rendezvényszervezőként tevékenykedett, itt besegít a családi eperszedésbe.
– mondja tört magyarsággal.
„Szerettük volna, ha a gyerekek itthon szépen megtanulnak magyarul beszélni, megismerik az itthoni értékrendet és ez alapján nőjenek fel. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy valahol nagyon meg kell maradni. Mindenhol otthon vagyunk. Azt akarom, hogy a gyerekeimnek legyen gyökerük, hogy tudják, magyarok vagyunk, ez a kultúránk, nyelvünk és amit itthon megtanulunk, azzal lehet jönni-menni a nagyvilágban” – mondja Lajos.
Új rendeltetése van a hajdani sillógödörnek
Fotó: Veres Nándor
Egyelőre kakukktojásként néznek rájuk a faluban. A cseh, a japán feleségek ismerkednek a helyiekkel, a kultúrával, a helyiek ismerkednek a külföldiekkel. Egymásra csodálkoznak. Itt minden olyan meseszerű. Ahogy esténként a gazdák viszik a tejet a csarnokba, ahogy művelik a földet. A borzsovai hajdani termelőszövetkezet udvarán beindult az élet, a csendesen legelésző tehenek mellett, melyeket a nagyszülők nevelgetnek, érik az eper, az áfonya, a szeder.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!