Emlékező Benedek-sejtek. Elek apó örökségét viszik tovább az utódok is
Nap mint nap halljuk a Vásárhelyi Rádió hírműsorában, látjuk a színdarabok plakátjain a Benedek Botond nevet
Fotó: Haáz Vince
Azt mondják, kifejezetten hasonlít rá: bár szakálla nincsen, jellegzetes Benedek-orra, mélyen ülő szemei, dús szemöldöke mintha tényleg emlékeztetne a nagy mesemondóra. Benedek Botond mégis sokáig hallgatott azzal, hogy nem csak névrokonságban áll a százhatvan éve született Benedek Elekkel. A Marosvásárhelyi Rádió hírszerkesztőjét, a színművészt ezúttal mesékről és hagyatékról kérdeztük.
Szász Cs. Emese
2019. október 11., 15:442019. október 11., 15:44
– Nap mint nap halljuk a Vásárhelyi Rádió hírműsorában, látjuk a színdarabok plakátjain a Benedek Botond nevet. De sosem gondolkodtam el azon, hogy milyen Benedek ez a Benedek. Milyen köze van a nagy mesemondóhoz, Benedek Elekhez?
– Igazából én oldalági leszármazottja vagyok Elek apónak, Benedek Elek testvérének, Benedek Gábornak az ükunokája vagyok, úgyhogy Benedek Elek az üknagybátyám. Ebben a szellemiségben is nevelkedtem, édesapám rendszeresen olvasott Benedek Elek-meséket, illetve mesélt is róla. Gyerekkoromban, főleg a forradalom után kezdtünk járni Kisbaconba is elég sokat. Én Brassóban születtem, majd Sepsiszentgyörgyre átköltöztek a szüleim, én pedig a Székely Mikó Kollégiumba jártam, egyébként én voltam a hetedik generáció a Benedek családból, aki ott végzett. Benedek Elek ükunokái is ott végeztek, egymás melletti osztályokba jártunk, mint utólag kiderült, csak nem tudtunk egymásról az idei nyárig. Eléggé szerteágazó a Benedek családfa.
– Sok a leszármazottja Elek apónak?
– Sokan vagyunk, nem is tud mindenki mindenkiről. Igazából van is most egy olyan kezdeményezés, hogy alkossuk újra, pótoljuk ki Benedek Elek családfáját, ugyan a férfiágon elég tisztán lehet követni, hogy ki ki után következik, a lány oldalon kevés információ van a családfa fejlődéséről. Pont ezt beszélgettük Bíró Borókával és Bíborkával (Benedek Elek ükunokái – szerk. megj.), hogy megpróbáljuk kipótolni a hiányokat. Egyébként a családra jellemző, hogy fel van téve az otthonokban a Benedek-címer. Ugyanis mi egy régi, büszke család vagyunk. 1460-ból már vannak információk rólunk, Benedek Urbanus volt az első ősünk, akiről feljegyzés született.
Sokáig hallgatott az Elek apóhoz fűződő rokonsággal
Fotó: Haáz Vince
– Miért csak a nyáron ismerkedett meg Benedek Elek ükunokáival?
– A mi családunk kissé eltávolodott Kisbacontól, bár édesapám tartotta a kapcsolatot, nekem sem idegen Kisbacon, de elkerültem egyetemre, és az életem másképp alakult.
Az idei nyáron éreztem úgy, hogy vissza kell mennem Kisbaconba, nem is az emlékév miatt, hanem az én életem jutott el egy olyan fázisba, hogy vissza akartam térni a gyökerekhez. Ott találkoztunk az ükunokákkal, az egyik a feleségem kolléganője. Bemutatkoztunk egymásnak, kiderült, hogy unokatestvérek vagyunk. Nagyon érdekes volt, mert éreztük, hogy milyen hasonlóan gondolkodunk, milyen gyorsan megtaláltuk a hangot. Később megismertem egy másik unokatestvéremet, Pesti-Nagy Katalint, akivel ugyanígy éreztünk, ő fogalmazta meg, hogy szerinte a sejtek emlékeznek. Így több rokonomat ismertem meg, az is érdekes volt, hogy arcban és fizikumban mennyire hasonlítunk egymásra. Többen megjegyezték, hogy én is mennyire hasonlítok Benedek Elekre. Maga az orr egy nagyon erős vonás a Benedek családban, illetve a szem elhelyezkedése, a testalkatunk.
– Hogy nevelkedett, mi volt a hagyatéka Elek apónak?
– A hagyatékát ma is hordozzuk, ennek egyik legfontosabb eleme a család szeretete. Én is ezt képviselem, édesapám is, valamint az unokatestvéreim is ugyanezt. Ezt valahogy nagyon erősen hoztuk magunkkal. A másik a szülőföld iránti szeretet, illetve a magyarságtudat, amiben nevelkedtünk, valamint a közösség iránti felelősség és az adni akarás, ami megvolt Elek apóban, s úgy tűnik, az utódokban is.
Többen megjegyezték, hasonlít a százhatvan éve született mesemondóra
Fotó: Haáz Vince
– A foglalkozása is mintha egyfajta hagyomány lenne: színész és hírszerkesztő. A színészet és a mesemondás kapcsolatát sem kell magyarázni, illetve Benedek Elek újságíró is volt.
– Édesapám azt szerette volna, hogy orvos legyek vagy kémikus, ugyanis van egy erős reál része a családunknak. Én is próbáltam, de valahogy nem passzolt hozzám, és az élet a színház felé sodort. Ez nem volt tudatos, nem volt kiszámítva. Bekerültem a kolozsvári színművészeti egyetemre, el is végeztem, s sokáig azt hittem, hogy én félrecsúsztam a családtól, ahhoz, hogy kiderüljön idén nyáron, hogy nem: Pesti-Nagy Katalin rendező, Bardócz Orsi bábszínész, aki szintén unokatestvérem. Benedek Marcell is színházigazgató volt Budapesten. Azt gondolom, nincsenek véletlenek, nekem ezt kellett csinálnom.
– Volt színész Udvarhelyen, játszott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának előadásaiban, most meg alapítója a 3G Színháznak…
– Igen, ez is egy szerencsés találkozás volt. Andi Gherghe a rendező, Székely Csaba a drámaíró, és én vagyok a szerencsés színész, aki játszhat a különböző előadásokban. Egy jó pillanatban találkoztunk, érdeklődési körünk hasonló, és létrehoztunk egy olyan független színházat, amely többféle nemzetiségű színésszel olyan problémákról beszél, ami a mostani társadalmat érinti, mégis keveset vagy egyáltalán nem foglalkozunk ezekkel.
– És az újságírás?
– Az is véletlen találkozás volt, s
Amúgy is érdekelt a körülöttünk lévő világ mindig, úgyhogy egyáltalán nem volt idegen ez számomra.
Botond a Vásárhelyi Rádió stúdiójában. Ő is újságíró, mint annak idején Benedek Elek
Fotó: Haáz Vince
– Milyen szerepet kap az életében a mese most így 38 évesen?
– Folyamatosan jelen van az életemben. A gyerekeim miatt is, de amúgy is szeretem ezt a mesevilágot. A színészet egy kicsit erről is szól, hogy kiszállunk a hétköznapokból, és pár óráig egy teljesen másik világba kerülünk bele, ahol megtapasztalhatunk dolgokat.
– Van kedvenc Benedek Elek-meséje?
– Az abszolút kedvenc mesém az a Csillagszemű juhász, a nagyfiamat úgy is hívjuk, hogy csillagszemű. Egyébként amellett, hogy nagyon sok tanítás van Elek apó meséiben, nagyon sok meséje pozitív felcsengésű, olyan energiákat hordoz, amivel fel tudsz töltődni, eltudsz távolodni attól a negatív légkörtől, ami a társadalmunkat körülöleli.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Bőröndből előbújó dallamok
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Bőröndből előbújó dallamok
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Sült paradicsomos salsa – videó
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Sült paradicsomos salsa – videó
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!