Élet a baleset után: Gothár Róbert
Nagyon meghatotta a fiatalembert a feléje irányuló segítő szándék
Fotó: Veres Nándor
Amikor egy 29 éves életerős fiatalember egy szerencsétlen munkabaleset nyomán egyik percről a másikra veszíti el fél lábát, akkor azon sem lepődnénk meg, ha beleroskadna az őt ért tragédiába. Gothár Róbertet ellenben nem ilyen fából faragták, neki sikerült túllépni a szerencsétlenségen, célokat tűzött ki maga elé, és mindent megtett, hogy azokat elérje. Fejben dől el minden – mondja néhány hónapos fiát magához szorítva.
D. Balázs Ildikó
2021. március 29., 18:462021. március 29., 18:46
Én mondom, sokkal könnyebb adni, mint kapni – mondja beszélgetésünk során több ízben is Róbert. És tudja, miről beszél, hiszen az elmúlt időszakban az önzetlen támogatás sokféle formáját megtapasztalhatta.
„Hét évvel ezelőtt Dániában dolgoztam egy sertésfarmon. Éppen városnapok voltak, készültünk ki az ünnepségre, de nekem volt még egy fél órás munkám, egy nagy, állateledelt keverő tartályt kellett kitakarítani, kimosni. Nagyot hibáztam, mert áramtalanítani kellett volna, de nem tettem, mert siettem. A nagy tartályban voltam, amikor az egyszer csak bekapcsolt, és a keverőkarok elindultak. Tudtam, hogy hiába is kiáltozok, nincs aki segítsen rajtam, s azt is tudtam, hogy ennyi volt, itt vége, szemeim előtt újra lepergett az életem. Sok sérülést szenvedtem, amikor nekiütődtem többször is a tartály falának, kitörtek a fogaim, összetörték a karok a bal lábszáramat, roncsolták térd alatt a lábam. Mivel a vizes tömlőt belehúztam, az kezdett rátekeredni a karokra, majd egy idő után lefogta a motort, ezen tudtam én végül kimenekülni a tartály szélére, s vártam, hogy jöjjön valaki. Másfél órát ültem ott, mire aztán értem jöttek. Amíg ott ültem egyedül, hatalmas erőt éreztem magamban, de ahogy megláttam közeledni a kollégáimat, egyből elgyengültem.
A kollégák hívták a mentőket, gyorsan jégbe rakták a lábam, de nem tudták megmenteni. Az első műtétnél még a térdem megvolt, de mivel sok vért veszítettem, sok sejt kihalt, végül combközéptől kellett amputálják. Hat műtétem volt, egy hónapig voltam kórházban. Az első napokban nehéz volt, ahogy hunytam le a szemem, újra átéltem a történteket, pihenni sem tudtam ” – eleveníti fel csíkjenőfalvi otthonában. A kórházat végül egy ideiglenes lábprotézissel hagyta el, persze először meg kellett tanulnia vele járni, közben tornászott, rehabilitációra járt, és mesélt. Mert úgy tudott ezen a tragédián ép ésszel túllépni, hogy mindenkinek elmesélte a vele történteket. Aztán lassan helyére kerültek a dolgok.
Róbert és kedvenc kutyái
Fotó: Veres Nándor
A baleset után egy évet maradt még Dániában, erre az időszakra betegpénzre volt jogosult, és nem hagyhatta el az országot. Időközben visszatért a korábbi munkahelyére, a sertésfarmra, ahol sokkoló valóság fogadta, ugyanis kiderült, hogy a baleset pillanatában nem volt érvényes munkaszerződése. „Ügyvédet fogadtam, sok ígéret elhangzott, s közben jött is egy számla az ügyvédtől, 32 ezer lej, amit kifizettem, mert hát ugye nekem az ügyem folyik s még jár kárpótlás, de az idő telt, s nem történt semmi. Németországban élő ismerőseim jártak utána végül az ügyemnek, és így derült ki, hogy nyelvismeret hiányában aláírattak velem egy olyan nyilatkozatot, miszerint semmi követelésem nincs. Kifizettem az ügyvédre a sok pénzt, elveszítettem a fél lábamat, s ennyivel maradtam” – mondja, s szinte maga sem hiszi, hogy ez vele történt meg. Mivel időközben a Dániában kapott protézise meghibásodott, németországi ismerőseinek, illetve egy kis német közösség összefogásának köszönhetően egy újabb protézist kapott mintegy esküvői ajándékként, mert hogy ennek is eljött az ideje. Milyen élete lesz? Lesz barátnője? Ki fog neki gyermeket szülni? Ki fogja őt ebben az állapotban elfogadni? – ezek a kérdések foglalkoztatták, aztán megismerte Piroskát, és vele együtt megtalálta a kérdéseire is a választ.
Egy ideje egy szennyvíz- és gázvezetéssel foglalkozó cégnél dolgozik, ám legnagyobb szomorúságára a régi protézis térdhajlatában a teleszkóp meghibásodott. Kölcsönlábakon jár – jegyzi meg nevetve Piroska, hiszen mindaddig, amíg sikerül beszerezni egy új protézist, Keresztes Zsolt (akinek néhány éve csontrák miatt amputálni kellett térd fölött a bal lábát – szerk. megj.) adta kölcsön egy általa már nem használtat. Nevetünk sokszor, kifigurázzuk ezt a helyzetet is, hát mit csináljunk – jegyzi meg Róbert.
A lábprotézis meghibásodott része
Fotó: Veres Nándor
Története egyébként ennél a pontnál vált ismertté a tágabb környezete számára is. Ugyanis mikor azzal szembesült, hogy 12 ezer euróba kerül egy új protézis, már-már feladta a reményt, hogy ezt be tudja szerezni. Ám barátai nem hagyták csüggedni. „Amikor megtudta Erős Szilamér barátom, hogy milyen bánatom van, a legnagyobb közösségi portálon a nevemben egy felhívást tett közzé, amelyben segítséget kérek az új protézis beszerzéséhez. Szavakba sem lehet foglalni azt, ami velem történt az elmúlt időszakban. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert nehezen fogadtam el, hogy nekem gyűjtenek, de nevet, mert örvendek, hogy ennyi ember segít. Én az első három nap senkihez sem tudtam szólni, csak sírtam. Jöttek a barátok, szülők, rokonok, ismerősök, ismeretlenek, pénzt utaltak vagy hozták a kis borítékot.
Mivel a Csíkszeredai Sportklubnak lelkes szurkolója vagyok, ők is mellém álltak. Székelyföldi és magyarországi játékosok bocsátották licitre mezeiket. Én el sem hiszem, mi történik. Nincsenek szavak arra, amit én most érzek” – mondja, és az az erős fiatalember, aki a balesetéről is higgadtan mesél, elcsukló hangon mond köszönetet a támogatásokért.
Reményei szerint április elején Németországba utazik, ott sikerül majd beszerezni az új protézist, amely jobban bírja majd a fizikai megterhelést is. „Persze nem hiányzott ez a baleset, de valamiért kellett. Egészen más ember lettem általa, teljesen megváltozott az élethez való viszonyulásom. Én igazából a baleset után kezdtem élni, miközben az is tudatosult bennem, hogy ilyen állapotban is lehet élni. Azért is meséltem a történetemet, hogy hátha valakinek a példámmal segíteni tudok” – búcsúzik.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!