
Korabeli reklám, Korbuly Miklós gyógyszerészt idézi (Nyisztor Miklós gyűjteményéből)
Hogyan birkóztak meg a kórral, milyen intézkedéseket tettek a világméretű pestisjárványok idején a székelyföldi hatóságok? Ebbe kapunk betekintést a gyergyói egészségügy kezdeteiről szóló, az április 7-ei egészségügyi világnap alkalmából született írásunkból.
2018. április 06., 16:002018. április 06., 16:00
2018. április 06., 16:542018. április 06., 16:54
Az első egészségügyi rendelkezés Gyergyóban az 1633-as pestisjárványhoz kötődik, ami hétszáz halottat követelt. Ekkor rendelték el, hogy a koporsót már otthon fedelezzék le, és a temetési szertartás alatt ne vigyék be a templomba.
Évszázadokon át az okát, megelőzését, gyógyítását nem ismerték. Meg kellett várni, amíg a vidéken a pestis „kitombolja” magát. Akinek nagyon jó immunrendszere volt, ha el is kapta a betegséget, keserves kínok után meggyógyult. Erre sok példa volt. Egyetlen módszer létezett, amellyel védekeztek, de amelynek eredményességét a mai orvostudomány még nem igazolta (de nem is cáfolta): egy gyógynövény, a fehér üröm (artemisia absinthyum) elégetésével való füstölés a lakásban.
Az 1708-as pestis után a Kormányszék orvost küldött Gyergyóba Lamperth Károly (Carolus Lamperthus) személyében. Jelenlegi adataink szerint ő az első orvos Gyergyó történelmében. A széki hatósággal kötött szerződés szerint fizetése évi 100 arany volt. Teljes ellátást, szolgát és szakácsnőt is kapott. Gyergyószentmiklósi lakhelye mellett időnként köteles volt meglátogatni a szomszédos községeket is.
Ekkor rendelték el, hogy Gyergyóba útlevél (passzus) nélkül senki be nem jöhet, s aki erővel próbál bejönni, akasszák fel helyben. Egy másik intézkedés az utak eltorlaszolása volt. Így nem lehetett beszállítani Gyergyóba Udvarhely- és Marosszékből a gabonát, gyümölcsöt és a disznóhízlaláshoz szükséges cseremakkot. Ez 1719-ben olyan éhínséget eredményezett, hogy a feljegyzések szerint az emberek farügyeket, de még macskákat is ettek. 1718-ban rendelték el, hogy a pestisben elhunytak ruháit azonnal égessék el, és a lakást üröm elégetésével füstöljék. 1729-ben a széki törvénykezés elrendelte, hogy az egészségre ártalmas tímárműhelyek mellett emésztőgödröt használjanak. Egy 1765-ös adat szerint Gyergyóban torokfájás ellen kötelező volt a penészes kenyér rágása.
A pestisjárvány emlékét őrzik a Csobot-hegyi kápolnák is
1780-ban tímárműhelyt csak a helység szélén szabadott létesíteni. Egy 1803-as Gyergyószentmiklóson hozott határozat szerint tilos volt a nagy állatot udvarokon, csűrökben levágni. Ezt csak a piacokon erre a célra kijelölt helyeken engedélyezték, s a mészárosok a húsvágó tőkéiket nem tarthatták a szabadban. A rendelet 1840-ben megismétlődött.
1863-ban létesült először „húsvizsgáló állomás” Gyergyószentmiklóson. 1790-ben rendelték el és 1805-ig meghonosult a gyergyói helységekben a szakaszos temetkezés. Egy szakaszban a sírba csak akkor lehet temetkezni, ha már az előző holttest elrothadt.
Ami Gyergyó korabeli gyógyszerellátását illeti, az első adat 1805-ből való, amikor Schartz Sámuel kolozsvári gyógyszerész kérte, hogy Gyergyószentmiklóson gyógyszertárat létesítsen. Kérését azzal indokolta, hogy Gyergyóhoz legközelebb patika Brassóban vagy Marosvásárhelyen létezik. 1808-ban az erdélyi Főkormányszék Hank Andrásnak adott engedélyt gyógyszertár létesítésére Gyergyószentmiklóson, de ez nem tudni mi okból nem valósult meg. 1822-ben létesült az Aranysas patika, tulajdonosa Lákay József volt. Halála után, 1836-ban az örmény Azbé Jánosné fiára maradt. 1859-ben a gyógyszertár Fröhlich Ernest tulajdona lett, aki Bíró Mórnak 10 000 forintért eladta. Ennek leányától, Bíró Karolinától vette meg az örmény Eránosz Bogdan, aki korszerűsítette. Leánya, Eránosz Lujza örökölte, aki az örmény Korbuly Miklóshoz ment feleségül. Korbuly Miklós egy kis melléküzemet is létesített, ahol saját találmányát, a Feny borszeszt gyártotta, amelyik hamarosan Korbuly-féle sósborszesz néven Erdély szerte keresett lett. Korbuly halála után a gyógyszertárat a Lázár család örökölte, amelynek tagjai 1948-ig tartották fenn.
Gyergyószentmiklós mellett a falvak közül először Ditró kapott patikát a 19. század végén, amelyet a híres Szathmáry család vezetett. A 19. század elejéről még tudomásunk van egy Kotsis Ferenc nevű sebészorvosról. 1836-ban meghívták Gyergyóba orvosnak a szamosújvári Verzár Györgyöt, aki maga helyett a gyergyószentmiklósi születésű Csíky Pétert ajánlotta.
Csíky Péter (1810–1880) 1846-ig tevékenykedett orvosként. Táplálatok című munkája az egyik első, diétával foglalkozó magyar szakkönyv.
1863-ból fennmaradt a gyergyószentmiklósi iskola verses szabályzata, amelyet minden reggel kórusban elmondtak a tanulók. Íme, egy rövid részlete:
„Tiszta legyen arcod, kezed,
Szintúgy minden öltözeted.
Aki mindig piszkos, ronda
Bekerülhet még az ólba.”
1872-ben Szárhegy elöljárósága szorgalmazta az egészségügyi tárgyú előadások tartását a lakosságnak. 1888-ban a gyergyószentmiklósi iskolákban külön tantárgyként bevezették az egészségtant. 1896-ban az alfalvi orvos, Wittelham Noé javasolta a polgári iskolának az egészségtan bevezetését úgy, hogy amennyiben tanrendbe iktatnák, ingyen vállalja az órák megtartását. A 19. század végén a havonta tartott tanítói gyűléseken rendszeres téma volt az egészségtan. Ekkor merül fel egy kórház létesítése Gyergyó vidékének, amelyik pár év múlva meg is valósult.
Örök emlékül
A Csobot-hegyi kápolna homlokzatán márványtábla található, rajta az alábbi felirat: „Szent Annának hálából Gyergyószentmiklós község életbemaradt 700 főt számláló lakosa az 1633-as, 1646-os és 1677-es nagy pestisjárványok után, az Úrnak 1678. esztendejében.”
A szerző gyergyószentmiklósi történelemtanár
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!