Dizájner az argentin tangó bűvöletében: Péter Ildikó

„Sokat varrtam, horgoltam a babáimnak, már kislánykoromban szerettem kézimunkázni. Csíkszeredában a mai Nagy István Művészeti Középiskola textil szakán végeztem, majd következett a temesvári Nyugati Egyetem, ahol divattervezést tanultam, és itt került sor a mesterképzésre is. Szerencsés voltam, mert olyan munkahelyet kaptam, ahol a szakmámban, divattervezőként dolgozhattam. Ott tanultam meg a szakma technikai részét, mert nemhiába mondják, hogy a mesterséget el kell lopni. Tizedikes voltam, amikor egyedül megtanultam a varrógépen varrni, viszont a szabást, a különböző varrási technikákat nem ismertem. A munkám mellett közben magamnak is varrtam ruhákat, és egyre több ismerős kérte, hogy varrjak neki is. Elkezdtem otthon dolgozni, így lassan kialakult egy kezdetleges kliens kör, ami adott egy biztonságot ahhoz, hogy elindítsam a saját műhelyemet” – eleveníti fel Ildikó.

Bevallja, volt néhány év, amíg nem találta a helyét, nem tudta, hogy igazából mit is akar, fontolgatta a külföldre költözést, a kiábrándultság érzése is elhatalmasodott rajta, aztán három-négy évvel ezelőtt egy friss lendületet hozott az életébe a tánc. És a tánccal a felkérések is érkeztek, újra varrni kezdett. „Felkértek a lányok, hogy varrjak tangóruhákat. Elkezdtem varrni, kezdtem járni fesztiválokra nem csak mint táncos, hanem az általam készített ruhákat is bemutattam, lassan megismertek az országban.

Az általa készített egyedi ruhákkal olyan nőket kíván megszólítani, akik magabiztosak, tudják mit akarnak, szeretnek és szeretnének nőiesek lenni, akikkel ő maga is egy hullámhosszon van.

Na de hogyan is jön képbe a tánc, a tangó? Ha röviden akarok fogalmazni, akkor egy szakítással. „A tánc nálunk úgymond családi betegség” – neveti el magát Ildikó. Ő három éven keresztül versenytáncos volt, amikor aztán táncpartner nélkül maradt, megismerkedett az argentin tangóval. „Annyira tetszett, hogy végül nem tértem vissza a versenytánchoz, és ennek immár tíz éve. Nagyon szeretem, és ez hozzásegített a nőiességem kiteljesedéséhez, jól éreztem magam a bőrömben, önbizalmat adott, magabiztossá tett. Most már olyan szintre jutottam az argentin tangóval, hogy tanítottam is egy ideig, de azt is tudják – mert ismernek az egész országban – hogy ha valami szép ruhára van szükség, akkor hozzám fordulhatnak”.

Az argentin tangóról tudni kell – meséli –, hogy olyan társastánc, amelyben nincs stabil partner, hanem egy táncest, egy milonga során mindenki mindenkivel táncol. Temesváron négy tangóiskola van, amelyek rendszeresen szerveztek milongákat, de számos hazai és külföldi tangófesztiválon megfordult már, és a táncnak köszönhetően mélyültek el baráti és szakmai kapcsolatai.

Mosolyogva jegyzi meg, bizony sok minden megváltozik az ember életében, ha táncolni kezd. Saját példájából indulva ki azt mondja, mindamellett, hogy megerősödött az önbizalma, megváltozott a testtartása, megtanult szoknyát, ruhát és magas sarkú cipőt viselni. És megtanult az emberre figyelni, sőt megérteni táncpartnerét gesztusokból, pillantásokból.

Ildikónak immár több mint húsz éve Temesvár az otthona, bár családja, barátai, mint fogalmaz, a gyermekkora Csíkjában maradtak. Haza pedig mindig szívesen jön. „Temesváron szépen kialakult az életem. Én annak vagyok a híve, hogy sose mond azt, hogy soha, az életben sok minden változhat. Egyelőre így alakult. Remélem, amit elterveztem, meg tudom csinálni. És azt is remélem, hogy minél hamarabb visszaáll a régi rend, és visszatér a tánc az életünkbe, én meg tervezhetek tovább. Mert szeretem azt, amit csinálok.”