Családbarát Suzuki: Baleno, az ideális társ

Érdekes utat taposott ki magának az elmúlt néhány évben a Suzuki: a Kizashi óta gyakorlatilag nincs az európai kínálatban sem négy és fél méternél hosszabb modell, sem limuzin. A szubkompakt és kompakt kategóriákban viszont egymás után dobják piacra az egyre kívánatosabb típusokat, elég az új Swiftre vagy az Ignisre gondolni. A Vitara is bizonyított, ezúttal pedig a Balenót vehettük szemügyre – azt a méretében kategóriáját meghazudtoló autót, amelyből érthetetlenül kevés fut az utakon.

Megnéztük: nem a Renault Mégane–Volkswagen Golf–Opel Astra–Toyota Auris–Ford Focus ligájában játszik? Nem bizony: az Opel Corsa például két és fél, a Renault Clio hét, a Ford Fiesta és a Volkswagen Polo pedig majdnem tíz centiméterrel hosszabb nála, még a Škoda Fabia is csupán 2 milliméterrel rövidebb. Pedig nagynak mutatja magát az Indiából érkező japán, és nagy is, különösen a beltér. Aki esetleg tántoríthatatlanul finnyás arra, ha néhány múltidéző elemmel is találkoznia kell vezetés közben, az lépjen tovább – noha sajnálhatja, ha nem ad esélyt a Balenóval való együttélésre.

Túllépni a formaterven

Domború, gömbölyű ívek mindenhol – így áll össze a külső formaterv, magas, tetszetős far-, illetve megszokást igénylő orr-résszel. Az első fényszórók alakja időutazásra hív, a kilencvenes évek végén, az ezredforduló elején divatos, első kerékjárati ívet követő görbülettel – emlékezzünk csak az akkori Audi TT, a Škoda Fabia, a Toyota Avensis vagy a Ford Focus és Mondeo fényszórójára. Manapság, amikor a gyártók egymást licitálják túl a „karakteres külsőként” értelmezett futurisztikus megoldásokkal, a Baleno inkább a konzervatív vonalat követi. A formaterven viszont túl kell lépni, egyáltalán nem csúnya a csapotthátú, sőt.

Az arany középút

A beltér egy ívözönből összeálló ízléses egyszerűség. Bizonyos pontokon – mint a középkonzolon lévő fűtő-szellőző és klímakezelő tekerőgombok – már-már túl egyszerűnek is hat, bár ez szintén ízlés kérdése. Nem retró, nem is elavult, egyszerűen itt érezteti, hogy melyik kategóriában, mennyi pénzért is kell labdába rúgnia. A három választható felszereltségi szint – GA, GL és GLX – első tagját én nem ajánlanám, főleg a csupasz vezetői tér miatt – rádió sincs gyárilag hozzá. A középső – GL – kivitel a legracionálisabb, hat légzsákkal, első elektromos ablakemelőkkel, médialejátszóval, visszagurulás-gátlóval, magasságban is állítható vezetőüléssel, bőrbevonatú kormánnyal. A csúcs GLX már mintha egy más autó lenne az automata klíma kezelőfelületével és az érintőkijelzővel, díszberakásaival.

Szem előtt a megbízhatóság

A Suzuki egyike azon kevés gyártóknak, amelyek még garantáltan tartós, igazi négyhengeres szívómotort kínálnak a típusaikhoz. A Baleno aduásza kétségtelenül az 1,2 literes, kettős befecskendezésű, hengerenként négyszelepes, vízhűtéses kipufogógáz-visszavezetéssel szerelt benzinmotor. Papíron kilencven lóerőt tud, a gyakorlatban ez legalább hússzal többnek tűnik. A titok? Görgős szelephimba, alacsony belső súrlódás, bizonyítottan magas hatásfok – ezek nem egy Baleno-katalógusból átemelt szavak, hanem tények. A japánok egyik nemzetközileg elismert büszkesége a gép legmodernebb részegysége.